Túl az első találkozáson Bélával; azt kell mondjam, az előzetes várakozásoknak tk. megfelel. Közel a 70hez meglehetős szagállománnyal bír, ezt a helyzetet fokozza az állapot, ami a szájában uralkodik. Élet-halál kérdés, hogy még nyáridőben abszolváljam a kocsis bizonyítványt, amíg még lehúzott ablakkal lehet okosodni. Zárt légtérben csak Jacko-módra, oxigénsátorral bírnám ki, az meg elég feltűnő lenne és nehezen tudnám megmagyarázni.
Tekintve, hogy Béla beszédes fajta, a hasznosítható lég gyorsan fogyatkozik. Ha esetleg vmi trükköt ismertek, várom a túlélő tippeket; hogyan lehet minimális feltűnéssel kivédeni az ádáz szagfelhőket.
Szóval kaptam szóbeli tréninget, jócskán eltartott és csak eztán izzít6tam a járgányt. Ami 1ébként 1 batár bordó rönó. Nem 1 kecses csajos dobozka, amit magamra öltve kedvemre forgolód6nék. Mint a vakvezető qtyáknak, nekem is újra kell tanulnom a világot megnövekedett korpuszommal.
Nem tudom, Béla merre mászkál a rönóval, mindenesetre ölég koszos. Mármint a a hajtány.
Tisztáztunk pár dolgot, így képbe kerültem halastavat, csillagjegyet és orosz érettségit illetően, valamint megtudtam, hogy se nem félős, se nem sírós fajta. Depersze 1x azér megijedt, pedig ura voltam a helyzetnek.
Mivel premierről volt szó, az autós játszótéren bohóckodtunk; sütött rám a Nap, hajam lobogott a menetszélben; körbe-körbe száguldoztam. 5 km/h sebességgel. De volt, mikor 6tal.
Na, ekkor sápadt le Béla, amikor az 1ik maratoni parkolásból kilőttem az alapjáratos 6km/h-s szélvésztempóval. Merugyebár első órán zéró gáz, a 3ból 2 pedált tapostam felváltva. Tk, mint a dodgempályán, bár itt nem lett vón röhögcsélés, ha megkoccantom a másik kocsit.
Béla a következő kilövésnél rimánkodott, hogy csak semmi hirtelen mozdulat, montam neizgujjá míg engem lácc, és különben is, istenien élesztek újra, max azon aggódj, hogy elég legyen a szívmasszázs, mer szájon át nem lélegeztetlek. Xencsére lelazult, az óra végére már nem markolta görcsösen az anyósülést, s a pedálokat se adjusztálta.
Holnap ismét mítingelünk, remélem, feldolgozta a tanultakat.
Tekintve, hogy Béla beszédes fajta, a hasznosítható lég gyorsan fogyatkozik. Ha esetleg vmi trükköt ismertek, várom a túlélő tippeket; hogyan lehet minimális feltűnéssel kivédeni az ádáz szagfelhőket.
Szóval kaptam szóbeli tréninget, jócskán eltartott és csak eztán izzít6tam a járgányt. Ami 1ébként 1 batár bordó rönó. Nem 1 kecses csajos dobozka, amit magamra öltve kedvemre forgolód6nék. Mint a vakvezető qtyáknak, nekem is újra kell tanulnom a világot megnövekedett korpuszommal.
Nem tudom, Béla merre mászkál a rönóval, mindenesetre ölég koszos. Mármint a a hajtány.
Tisztáztunk pár dolgot, így képbe kerültem halastavat, csillagjegyet és orosz érettségit illetően, valamint megtudtam, hogy se nem félős, se nem sírós fajta. Depersze 1x azér megijedt, pedig ura voltam a helyzetnek.
Mivel premierről volt szó, az autós játszótéren bohóckodtunk; sütött rám a Nap, hajam lobogott a menetszélben; körbe-körbe száguldoztam. 5 km/h sebességgel. De volt, mikor 6tal.
Na, ekkor sápadt le Béla, amikor az 1ik maratoni parkolásból kilőttem az alapjáratos 6km/h-s szélvésztempóval. Merugyebár első órán zéró gáz, a 3ból 2 pedált tapostam felváltva. Tk, mint a dodgempályán, bár itt nem lett vón röhögcsélés, ha megkoccantom a másik kocsit.
Béla a következő kilövésnél rimánkodott, hogy csak semmi hirtelen mozdulat, montam neizgujjá míg engem lácc, és különben is, istenien élesztek újra, max azon aggódj, hogy elég legyen a szívmasszázs, mer szájon át nem lélegeztetlek. Xencsére lelazult, az óra végére már nem markolta görcsösen az anyósülést, s a pedálokat se adjusztálta.
Holnap ismét mítingelünk, remélem, feldolgozta a tanultakat.
