2015. július 19., vasárnap

Napi Igen - 2015. július 19.

A ma és a tegnap szabad programok láncolata; kizárólag olyasmivel telt a 7vége, amire önszántamból felbuzdultam.

Ehhez például jól jött a tegnapi vacsorameghívás is, amit azért élveztem hajnalig, mert nem csak a nemzetközi konyharemekek voltak táplálóak, hanem a közben zajló eszmecsere is. Talpunk alatt a csendben sarjadó friss fű, fejünk fölött a Nagy Medve, arcunkon gyertyaláng ingása, nevetésünkben Taschner-féle Zenit. Savoir vivre. 

A mai közel 40 fokot kevésbé líraian éltem meg. Bár nagyban segít, ha a zember lánya arra gondol: ezt vártuk télen. Én legalább is. 
Viszont semennyire nem vártam a darazsat, aki 2 napon át grasszált a konyhában. Hiába irizált hártyásszárnyaival, hajthatatlan voltam a kilakoltatást illetően. A végső lökést az adta meg, mikor az ölembe szállt és bősz berregésbe kezdett. Úgy kihajítottam az erkélyről, hogy lába sem érte a földet. 

A szomszéd kölcsönmacska kárpótolt az inzultusért; dorombolva fogadott és osztatlan figyelemmel hallgatta beszámolómat. Azért enni is adtam neki, ne csak a szavaimat igya.

Desszertként művelt túrókrémem pont olyan könnyed és édes, mint a semmittevésem. A dolce farnientét muszájlott fanyarítani 1 citromos grépfrútlével; csak az egyensúly végett. 

A kilátásomba helyezett tengeri sós, olajos zuhany még éppen nem giccses a mai nap végén.