2012. március 9., péntek

70 nap párizsi - Tisztító túra

Itten most arról lesz továbbra is szó, hogyan jutottam ismételten tiszta ruhákhoz. Ehhez tettem 1 gyors túrát, de az összképet nézve nevezhetjük az egészet kálváriának is.

A teljesítménytúra célja a mosólé bexzése volt. Mivel ittlétem közeli véges, gondoltam, vmi szívószálas, 2 decis kiszerelés bőven elegendő lesz az én  kis mosatomnak.
Elloholtam hát a tegnap ajánlgatott üzletbe, ahol épp csak a 7végére bevásárló tömegen verekedtem magam keresztül, s máris ott álltam a mosóxes szekcióban.

Takarékosabbnál ökobb kiszerelések, családi pakkok, spórolós flakonok. Ugye mindenki tudja, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy az 5-10 literes megoldások közt épphogy ráakadtam a csakcsupán 1literesre. Kész szerencse, hogy 28(!!!) mosásra elegendő. Máris új távlatok nyíltak előttem ezzel a 28 lehetőséggel, mer én egész addig csak a saját - max 4re tervezett - mosásadagomban gondolkodtam. Ezzel viszont nyithatok akár mosodát is, állítólag az jó üzlet.
Nem volt időm akkor és ott kimódolni a cég megalapítását, mer siettem vissza a szennyeshez.

Tegnap óta ugyanott várt a szatyor, ahol hagytam, felmarkoltam a vasat, a lét, és gyia. A szeparé üres, durva déjà vu-vel öntöttem a holmit a gépbe, majd a mosócuccost is (ugye maradt 27 adag!), bedobáltam a pénzt és már indulhatott is a ringlispíl. 44 percig forgott.

A második felvonás már csak 40 percembe és 2 ojrómba került, ám amikor a szeánsz végére lelifteztem, naccerü frissruha-illat jelezte már távolról, hogy elkészült a kollekció. Nyitom a gépajtót, jószagú gőz csap ki, és ekkor utolért a reklámfeeling, miszerint nincs nagyobb boldogság annál, mint mikor a mosott ruhákat ölelheted magadhoz. Az édeni mosoly akkor távozott a fejemről, amikor 1ik kisingem fémgombja halk sercegéssel beleégett a hasamba. Hát ilyen lehet billogot kapni - konstatáltam, majd odapillantottam, hogy vajon mennyire látványosan égettem a zsírt. Ugyanannyi maradt a körméretem, szóval csak a megjelölt kistehén-állapotot könyvelhettem el eredményként.

Van még 1 adag színes ruhám, szóval a tavaszi tisztító túra még korántsem ért a finisbe.

70 nap párizsi - Mosás, szárítás

Ugye, nem elég, ha én füröszkélek, dezodorálok, illatosítok, mer hiába vagyok jószagú, mint a pünkösdi rózsa, ha a ruházkodásom nem frissül velem 1ütt.
Bár nagyon körültekintően és választékosan raktam púpra az óriási guribörit, csak eljött a nap, hogy kimossak.

Bevallom, halogattam a dolgot, mer elég macerás. Ott kezdődik, hogy ugye apró kell a masinákba. Ja, merhogy pénces a folyamat. A szobához csak reggeli jár, tisztító nem. Szóval kp-hoz kellett jutnom. Tekintve, hogy nagy kártyás vagyok, már ami a pénzügyeket illeti, ez nekem igazi kihívás volt. El is tartott vagy másfél 7ig, mire lett ojróm vasban. Vidáman csörgettem a pénceket, s zsákoltam a szennyest a szekrényaljából. Lett is tisztes adag, s ez még csak a fehér menet.
Azért többes szám a masinák, mert van 1 mosás, aztán meg a szárítás. Tekintve, hogy az apartmanból kifelejtették a fregolit, esélyed sincs másként száraz cucchoz jutni, csak ha befizecc 1 menetre a szárítógépen is. Au total, 6 fémpéncedbe kerül a tisztulás. Adott árfolyamot tekintve, becses kis csomagot tudhattam magaménak.  

A teljesség kedvéért azt is elmondom, hogy a mosoda a fölcinten van eldugva, kis külön szobácska. Én nem nézek horrorokat, de xencsére akad olyan a környezetemben, aki viszont igen, így kiművelődtem, hogy az ijesztgetős filmekben az alagsori mosójelenetek fokozott habzású vérengzésbe torkollanak. Többnyire. Ez további pontokkal csökkentette az affinitásom.
Azzal próbáltam ellensúlyozni, hogy ugye a fölcint azér mégse legalja, és nem is éjjel szándékoztam sulykolni. Mindenesetre, amikor má vállamra vetettem a szennyes zsákot, körülnéztem a kislakban, hogy mégis mit vihetnék önvédelmi eszközül.

Felmerült a száraz kenyér; azzal tarkón vágni a potens támadót elég súlyosnak tűnt. Ám 8 napon belül gyógyuló sérülést kell ejtenem, különben mehetek a Conciergerie-be a viaszfigurák mellé.
Gondoltam még az alvós kutyára, mer hát amelyik kutya ugat, az nem harap. Nos, amióta ismerem, Füles meg se nyikkant, szóval ebből következik, hogy harap! Viszont nincs beoltva veszettség ellen, úgyhogy ez is túl veszélyes.
Van még útikönyvem párizsról párizsiul. Mivel a francia nyelv elég nehéz, és a filmekben is telefonkönyvvel vallatnak, mer az nem hagy nyomot, ezt találtam a legalkalmasabbnak. S mindemellett még ártalmatlannak is láccik, szóval nem keltek feltűnést. Majd úgy teszek, mint aki tájékozódik, míg le nem jár a gép.

Imígyen felxelkezve lefáradtam a horrorszeparéba. Elolvastam az utasításokat minden nyelven. Sose lehet tudni, melyik az eredeti és ha a fordító élt a szabadságával, lehet, hogy vmelyik szövegben félrevezető részletek bújnak meg. Xencsére passzoltak a mondatok.
Feltűnt, hogy minden nyelvben kérik a folyékony mosószer adagolását, por helyett. Eztán az is feltűnt, hogy csakcsupán öblítő lilállik a polcon. Anno 1ik recepciós a sok közül megnyugtatott, hogy van mindenféle lötyi, no para, reklámba illően tiszta ruhákat produkálhatok. A kép, ahogy üdvözülten mosolyogva húzom ki a gyűretlen, hófehér ingecskéket a gépből, most szertefoszlott.

A mosólé vagy elfogyott, vagy sose nem is volt. Szóval a produkciónak lőttek. Ekkorra persze má beöntöttem a szatyor tartalmát a gépbe. Küldetés: mosóanyagot xezni.
Hogy ne hagyjam felügyelet nélkül a szennyest (amilyen aberrált alakok futkoznak, semmi nincs ma már biztonságban!), nem mentem be a recepcióra, csak kívülről lepantomimeztem az arcnak, hogy mi van. Vagyishogy mi nincs. Segítőkészen mozdult, hogy megoldja a helyzetet. Hámondom, az télleg marhajó lesz, ha szemügyreveszi a koszos réklijeimet...

Konstatálta, hogy tényleg nincs cucc. Csekkolta a személyzeti kamrában is, hát éppen nem volt ott se. Ajánlotta a közeli boltot, ahol vehetek magamnak mosóxt. Montam, hogy ez viccnek is elég siralmas.

Ezen a ponton dőlt el számomra, hogy aznap nem lesznek tiszta ruháim. Enyhén volt csak irreális, hogy ugyanolyan koszos ruhákat rámolok ki a gépből, mint ahogy betettem. És akkor persze logisztikázz, hogy lehetőleg ne a legvadítóbb alsóneműd figyeljen a rakás tetején, mer ki tudja, kivel liftezel... így lett 6ékony önvédelmi eszközzé a legkoszosabb zoknim. Biofegyver.

Ez volt tegnap. Viszont mivel ma szaggatom az utolsó jószagú pruszlikomat, felettébb sürgetővé és szenzitívvé avanzsált ez a láccólag banális kérdéskör.

To be continued.