2016. május 29., vasárnap

Maláj Misszió - Retrospekció

Az élmény május 15-i, csak elmaradt az online dokumentálása. 

Tranzit Dubajban, a reptér tele, mintha nem hajnali negyed2, hanem kora délután lenne. A duty free üzletekben sorok, válogatott svájci csokival, olasz sállal, magyar utasokkal.

Apropó, magyar utas; az emberi lét egyik csodálatos megnyilvánulási formája. A 8F-em körüli helyeket rapidrészeg politikus-vadászok foglalták el yes-noproblem angollal és ordenáré nagy hanggal. Dobálóztak 150 millióval, csányival meg csikágóval és sűrűn ajánlgatták bizonyos testrészüket. Segítek; nem az axonjukra hivatkoztak, sem a nyúltagyukra, de nem is a vakfoltjukra. Pedig utóbbi kib@szott nagy volt - csak hogy stílusos legyek. 
Mindemellett pontosítok: gondolom, nem csak magyar politikus-vadászok ismertetőjele a fenti.

Igyekeztem kizárni az alkoholgőzös inputokat, megnéztem Alice-t Csodaországban franciául. Közben betoltam a mozzarellás salátát, de a lazaccal már nem bírtam. Tekintve, hogy a hét második felében megemelkedett xvezetem alkoholtartalma, kihagytam a parádés fehér bort. 
A második filmet az utolsó 1/3-ánál lekeverte a steward, így hiányos ismeretekkel szálltam le a Mon Roi című oeuvre-öt illetően.

Aztán csak eljött a 2:40, amikor is elindulhattunk KL-ba. Hősiesen kibírtam az etetésig, az adag most is nagynak bizonyult. Sose tudom meg, milyen az Emirates desszert. Viszont, nagy nehezen, de be tudtam fejezni a filmet, s kiutaltam egy újabb piros pontot Vincent Cassel-nek. 

Némi alvás-szimuláció után végül landoltunk a maláj leszálló pályán, amit amúgy buja zöld erdő szegélyez. Xintem itt éjszakánként napholdszámban tevékenykednek a favágók, hogy tisztán tartsák az aszfaltot az esőerdőtől. 

Az országbalépés feltétele az ujjlenyomat és retinavizsgálat. Xencsére egyiktől se fosztanak meg, csak digitálisan. Csomagszámlálás, taxirendelés után a mélyhűtött reptérről kilépve jólesik a trópusi éghajlat. Pont arra a 2 percre, míg meg nem kapjuk a járgányt. Még a legrongyabb kocsiban is zúg a lékkondi, csak az eső dobolása nyomja el. 

A szállóban egy emelettel fentebb helyeznek el, most nem kell a liftcsengőt hallgatnom éjjel-nappal. így már csak a lámpák búgása szennyezi a csendet. 

Majd, 10 évi black out után találkozol 1 munkatársaddal, s felettébb megörülsz, hogy vannak még (itt is) egészséges érzületű egyedek. Pár órában összefoglaljátok a legfontosabb tudnivalókat, majd 1 csirkés-gombás palacsinta és röhögős ölelkezés után hazaséta a maradék esőben. Otthon csodálkozás, hogy az eperturmixtól nem rontott rád azonnali hascsikarás. 

Aztán villanyoltás, persze ringatni nem kell.