Hogy mit csinálnak az árnyékok, amikor végre gazda nélkül maradnak?
Fellélegeznek. Elnyúlnak. Vagy épp nekilódulnak.
Attól függően, mit nem/csinál eleget a gazdájuk a fényben.
Az árnyék balanszíroz. Hogy a gazda tovább maradjon egyensúlyban.
És persze esznek is az árnyak. 617 árnyéka például közepes, olykor véres steak-eket. Tatár bifszteket. Ünnepnapokon. 1 szimpla csütörtök este beéri a 617 fejéből kisóhajtozott gondolatokkal, elkapott grimaszokkal, jelentéktelennek tűnő félmondatokkal. Hogy szükség esetén felöklendezhesse neki, mint madárfióknak az anyja. Árnyéka csak remélte, hogy 617 tudatában van interaktív kapcsolatuknak, s nem ijedne meg tőle, ha összefutnának. Ahogy majdnem legutóbb is. Mondjuk az kicsit necc volt, épphogy vissza tudott slisszolni a tükörbe, de a kicsik persze kintragadtak.
Árnyék szívesen szembenézett volna 617tel, de ismerte a szabályzatot: humán gazdák esetében tilos a szembesítés. Hacsak nem kifejezetten a gazda kéri, de erre aligpélda akad az Árnyékvilágban. Pedig mindenkinek élhetőbb lenne, ha szabadon folyamodhatnának egymás eszköztárához. A gazdák kevésbé rettegnének, szélesebb időt-teret használnának ki, az árnyak pedig megszabadulnának kötelékeiktől. Úgyis visszatérnének gazdájukhoz, hisz ők választották, hogy kihez köttessenek.
A gazdáknak persze fogalma sincs erről, s szörnyethalnának, ha látnák saját árnyukat önállósodni.
617 árnya összeszedegette az aznapi, szanaszét hagyott hozadékot. Talált friss, krémes édeset, régi keserűt és új, bizsergő tavaszi vibrálást is. A zajokat kiszűrte, mint cet a planktont. Talált szórt fényt és mozgóképeket is. 1 kicsivel több érintés és hibátlan - ingatta fejét az árny.
Aztán eszébe jutott az előző napi hozomány és engedékenyen hátradőlt a kanapén. Kinézett a Holdra, ahogy békésen gömbölyödött a felhők márványozta égen. A fenyők óramutatókként szolgáltak; az árnyék tudta, hogy még bőven van ideje az edzésre. Hogy 617nek legyen miből merítenie, ha szüksége volna rá.
Fellélegeznek. Elnyúlnak. Vagy épp nekilódulnak.
Attól függően, mit nem/csinál eleget a gazdájuk a fényben.
Az árnyék balanszíroz. Hogy a gazda tovább maradjon egyensúlyban.
És persze esznek is az árnyak. 617 árnyéka például közepes, olykor véres steak-eket. Tatár bifszteket. Ünnepnapokon. 1 szimpla csütörtök este beéri a 617 fejéből kisóhajtozott gondolatokkal, elkapott grimaszokkal, jelentéktelennek tűnő félmondatokkal. Hogy szükség esetén felöklendezhesse neki, mint madárfióknak az anyja. Árnyéka csak remélte, hogy 617 tudatában van interaktív kapcsolatuknak, s nem ijedne meg tőle, ha összefutnának. Ahogy majdnem legutóbb is. Mondjuk az kicsit necc volt, épphogy vissza tudott slisszolni a tükörbe, de a kicsik persze kintragadtak.
Árnyék szívesen szembenézett volna 617tel, de ismerte a szabályzatot: humán gazdák esetében tilos a szembesítés. Hacsak nem kifejezetten a gazda kéri, de erre aligpélda akad az Árnyékvilágban. Pedig mindenkinek élhetőbb lenne, ha szabadon folyamodhatnának egymás eszköztárához. A gazdák kevésbé rettegnének, szélesebb időt-teret használnának ki, az árnyak pedig megszabadulnának kötelékeiktől. Úgyis visszatérnének gazdájukhoz, hisz ők választották, hogy kihez köttessenek.
A gazdáknak persze fogalma sincs erről, s szörnyethalnának, ha látnák saját árnyukat önállósodni.
617 árnya összeszedegette az aznapi, szanaszét hagyott hozadékot. Talált friss, krémes édeset, régi keserűt és új, bizsergő tavaszi vibrálást is. A zajokat kiszűrte, mint cet a planktont. Talált szórt fényt és mozgóképeket is. 1 kicsivel több érintés és hibátlan - ingatta fejét az árny.
Aztán eszébe jutott az előző napi hozomány és engedékenyen hátradőlt a kanapén. Kinézett a Holdra, ahogy békésen gömbölyödött a felhők márványozta égen. A fenyők óramutatókként szolgáltak; az árnyék tudta, hogy még bőven van ideje az edzésre. Hogy 617nek legyen miből merítenie, ha szüksége volna rá.
 |
| Együtt |
