2014. december 7., vasárnap

Napi Igen - December 5-7.

Péntek a céges buli napja volt, így partilázban égett a csapat és a félnapos outfit-értekezések után zúztunk is haza kivitelezni az ünnepi toalettet. 
Emelkedett hangulatom annak is köszönhető volt, hogy enyém a dreamteam, és az éves értékelésre koncentráló beszélgetések során ezt ismét kifejezésre juttathattam. Az meg cseresznye a habos tortán, hogy rettegetten véres kezű főnököm megelégedésére is szolgáltam 2014ben. Szóval minden okom megvoltvan az ünneplésre.

A bulin tobzódtunk a 2 lábon járó dekorációkban és megállapítottuk, hogy sokkal teccetősebb az 1920-as évek stílje, mint a mai. 
A lazac kitűnőre sült a pácban, éppen passzolt a coleslaw-val és a passiógyümölcs öntettel. A rózsaszín halhús úgy omlott a villa alatt, mint szerelmes nő ellenállása a rég várt ölelésben. 
A gasztroélmény mellé járt vizuális input táncosokkal, és a cabernet sauvignon sem maradt hatás nélkül. Színpadra lépésem engem lepett meg a legjobban, a kistányérnyi szemekkel épp csak felfértem a pódiumra. 
Mindezek után véredényeimet feltöltöttem ritmussal és dallammal, kezemben legyező, tudatomban módosulás, nyakamban ölelések, lerúgott topánomban aranyflitter. 


Mezítlábas visításhoz

A szombatom azzal telt, hogy visszatértem a decemberi valóságba. Ezt elősegítendő megnéztem 1 olyan filmet, amiből 1 jelenetnek kellett vón elvinnie a másfél órát. Nem sikerült. Tekintettel állapotomra nagyvonalúan megbocsátottam. 

Vasárnapom bár esős, de kényeztető. A hajnali 11 órási héliumos pizsiparti után az ebédmeghívás tiramisuban csúcsosodott, a válogatott társaság műélvezésben és érdemi interakcióban is partner.

Az esti sportolás közelgett ugyan, ám a levendulás füstölőtől elpárolgott, mint vámpír a fokhagymás kereszttől. Energiámat karácsonyi előkészületekre és hangolódásra fordítottam. 

Ja, és eső ide, köd oda, levált rólam a láthatatlanná tévő köpeny.