617 hallgatta a történeteket, nézegette a képeket, nevette a keservicces adomákat sosem látott ismerősökről, hallomásbeli rokonokról. Nevek bukkantak fel a közös emlékhalmaz mélyéről, hogy majd ugyanoda visszamerüljenek. Évtizedes események, igazak, vagy sem; az Idő mindent megszépít, vagy megrémít - konstatálta 617 és nem értette az emberi működést.
Illetve de, nagyon is, és azon gondolkodott, mennyi és milyen élet vagy halál, vagy bármi más szükséges ahhoz, hogy az ember elérje azt az állapotot, amire teremtetett: kiteljesedett emberi mivoltát, a beteljesedett felsőbb akaratot.
Kell-e akarni, vagy idővel úgyis megtörténik velünk? Feladatunk-e segíteni, megoldani mások életét, vagy az már eutanázia és különben sem lehet akarata ellenére megmenteni senkit? Az Élet nem menhely, ahonnan ki lehetne szabadítani a keserű-szomorú, magányos lelkeket.
Mitől függ, hogy egyesek elé torzító, míg mások elé homorító/domborító/kurtító, esetleg szimplán tényszerűre foncsorozott tükröt tart az Idő?
Hol és mikor fakulnak fényképpé az őszinte, önfeledt mosolyok és kacajok 8 hónapos korunkból?
Mivé lesznek a tiszta arcok?Hová tűnnek a templomok magasztos fogadalmai, az esküvői képek virágzó tekintetei, lakodalmak féktelen tánclépései?
Mivé lesznek a zöld mezőn szárnyaló színes remények? Katapult nélküli zuhanórepüléssé? Földhözragadt botladozássá? És ha igen, ez elkerülhetetlen?
És ha az, akkor nem lehetne legalább öntudatlan, vagy rövidebb a folyamat?
Mi kell a felismerésekhez? Hol van az a kapcsoló, amivel áldozatból cselekvő ágenssé, állítmánnyá aktiválódik az emberlélek, ami addig saját életének tárgya volt?
617 ontotta a kérdéseket. Hogy lehet, hogy az egyikre állandó jelen, a másikra örök múlt időt mér a Legnagyobb Szabó? Tényleg mindenkinek olyan diszkomfortos/szűk/rugalmas Életet szabnak ki, amilyet (el) tud viselni? Vagy amilyet érdemel? Vagy amilyet választ?
617et frusztrálták saját megválaszolatlan kérdései, kezdett ideges lenni. Egyáltalán, minek foglalkozik ezzel? Nem mindegy, ki mit kap, hiszen úgyis az lesz, amit előtte megírtak és úgyis elmúlik az anyaggal, amiből vétettünk? Se előtte, se utána nincs más, csak a légüres tér.
Illetve még 1, utolsó kérdés, pontosított 617:
- May I have to scream?
Illetve de, nagyon is, és azon gondolkodott, mennyi és milyen élet vagy halál, vagy bármi más szükséges ahhoz, hogy az ember elérje azt az állapotot, amire teremtetett: kiteljesedett emberi mivoltát, a beteljesedett felsőbb akaratot.
Kell-e akarni, vagy idővel úgyis megtörténik velünk? Feladatunk-e segíteni, megoldani mások életét, vagy az már eutanázia és különben sem lehet akarata ellenére megmenteni senkit? Az Élet nem menhely, ahonnan ki lehetne szabadítani a keserű-szomorú, magányos lelkeket.
Mitől függ, hogy egyesek elé torzító, míg mások elé homorító/domborító/kurtító, esetleg szimplán tényszerűre foncsorozott tükröt tart az Idő?
Hol és mikor fakulnak fényképpé az őszinte, önfeledt mosolyok és kacajok 8 hónapos korunkból?
Mivé lesznek a tiszta arcok?Hová tűnnek a templomok magasztos fogadalmai, az esküvői képek virágzó tekintetei, lakodalmak féktelen tánclépései?
Mivé lesznek a zöld mezőn szárnyaló színes remények? Katapult nélküli zuhanórepüléssé? Földhözragadt botladozássá? És ha igen, ez elkerülhetetlen?
És ha az, akkor nem lehetne legalább öntudatlan, vagy rövidebb a folyamat?
Mi kell a felismerésekhez? Hol van az a kapcsoló, amivel áldozatból cselekvő ágenssé, állítmánnyá aktiválódik az emberlélek, ami addig saját életének tárgya volt?
617 ontotta a kérdéseket. Hogy lehet, hogy az egyikre állandó jelen, a másikra örök múlt időt mér a Legnagyobb Szabó? Tényleg mindenkinek olyan diszkomfortos/szűk/rugalmas Életet szabnak ki, amilyet (el) tud viselni? Vagy amilyet érdemel? Vagy amilyet választ?
617et frusztrálták saját megválaszolatlan kérdései, kezdett ideges lenni. Egyáltalán, minek foglalkozik ezzel? Nem mindegy, ki mit kap, hiszen úgyis az lesz, amit előtte megírtak és úgyis elmúlik az anyaggal, amiből vétettünk? Se előtte, se utána nincs más, csak a légüres tér.
Illetve még 1, utolsó kérdés, pontosított 617:
- May I have to scream?
