Napi Igen - November 3.

Ma van Anyukám születésnapja. Ébredés után lemostam az álom pókhálóját a fejemről, hidratáltam a szervezetemet és interurbán beénekeltem neki a halászjudit-féle szülinapi köszöntőt. 
Majd szerencsére gyorsan le kellett tenni a telefont, mert jött a busza. Meg nekem a szilvás gombóc a torkomba.

A madáretető utántöltésére ki kék találnom vmit. Merugyanis csak és kizárólag a konyhapultra 4kézlábazva lehet megetetni a jószágokat, hevenyészett jógapózban. 1felől meglehetősen kiszámított a mozdulat, épp csak be tudom hajigálni a szotyikat a nagy 1eensúlyozás közepette. Másfelől, térdkalácsaim kezdenek színpompás foltokban díszelegni a reggeli mutatványtól. Mongyuk, kész xencse, hogy legalább ganajozni nem kell. 

Felöltöttem a vadiúj szerkómat, majd kalapostul belevetettem magam november első hetébe. Meg is lett az eredménye :)

Napi Igen - November 2.

Lassú reggel a szokásos mézes tejes kv-val, narancs-grépfrútlével és zöld teával, meg persze éhes cinkeszájakkal. 
Az erkélyen az 1 nyárinak definiált növényzetem ontja virágait. Az ősz utolsó havában. Megitattam - hátha, december havában is örömködhetek az apró szirmokban.

Miután mindenkit elláttam, útra keltem könyvet osztani, hogy mindenkihez eljusson a kultúra, ne csak a bifiduszos joghurtból.

Levittem magammal a szemetet, s ünnepélyes keretek közt kilakoltattam a hűtőből a lassan iskolaéretté vált uborkás üveget. Nem az érzelmi kötődés gátolt meg a kihajításban, csakcsupán eddig nem mertem hozzányúlni. Ámde ma megtettem a lépést; visszavonhatatlanul véget vetettem közös életünknek. Asszem, ez volt a leghosszabb együttélésem. És a legzökkenőmentesebb is.  

Délutáni szociális életemet összekötöttem némi - előre nem látott - anyagbeszerzéssel. Toalettem parádés darabokkal gazdagodott. A legtutibb mind között a varázskalapom! Leéltem ennyi évet kalaptalanul. Ám helyzetem mostantól jócskán megkalapozott. 

Fényesen telik a Hold.