2014. március 8., szombat

Konyhanyelvtanfolyam - Smarni, vagy nem smarni?

Ez nem is kérdés, természetesen smarni! Bár a történelmi háttér ellentmondásos tényeket sorakoztat fel, annyi bizonyos, hogy nemes közegből származik a mára plebsek körében is elterjedt és felettébb populáris gasztroélmény.

Az eredeti valószínűleg diétás desszert lehetett, merthogyugye Sissi, kora bíróicájaként, ugyancsak nagy rajongója volt a porozinkónak. Márpedig, anorexiás tornamánként miképp férhetett volna az étrendjébe/fűzőjébe, hacsak nem nullkalóriás, ultralight és fenséges eledelt jelöl a császármorzsa nemde? Szóval csak bátran álljunk hadrendbe meg a főzőlap mellé előállítani a historikus jelenséget. 
Konyhacsempére vetített Sissi-hologram ízfokozó hatású. (Brit tudósok még dolgoznak a tétel bizonyításán.)

Az alábbi a nőnapi változat, de lehetne akár paleolit is, és ugyanakkor természetesen az összes vércsoportnak erőst javallott étrendkiegészítő.

A "mi" után lássuk a "hogyan"-t:

A már többször említett korondi tálba ömlesztem a fél kiló búzadarát és a 4 tojást.  Tehenet látott tejjel leöntöm, só-cukor kombóval egészítem és fakanállal adjusztálom. A matéria állaga szinte palacsintáé, ésmégsem. 1 kicsivel sűrűbb.

Piros (akár pöttyös) lábosban olajat forrósítok, majd belepluttyantom a masszát. Falapáttal kavargatás, gyomorkorgás párhuzamos abszolválása, valamint röpke 20 perc után máris tálalhatjuk az emberi fogyasztásra alkalmas tápanyagot.

Optimális esetben a baracklekvárt nem parallel kell elkészíteni, elegendő a hűtőből elővarázsolni és a kiadagolt morzsára kanalazni.

Fogyasszuk felelősséggel nő/vasár/mindennap, egyedül, társaságban, párduckodás előtt, vagy után.