2013. június 19., szerda

617 - Számadószék

617 mélyet sóhajtott. Nem az elsőt. Helyzetét tekintve, nem is az utolsót. Most mi lesz? - sóhajtott 1 következőt. 
Kezdett a saját idegeire menni. Mi lenne, majd az lesz, aminek lennie kell - próbált higgadni s félretette a telefont. Immár sokadjára rövid időn belül.

 - Igazán örülök, hogy találkoztunk végre - vigyorgott Simon Márk 617-re a kv és sütemény fölött. - Mondanám máris, hogy mikor találkozzunk ismét, de holnap elutazom. Csak pár napra, de ezzel jócskán kitolódik a következő randink időpontja.
 - Mi az, hogy következő? Mert EZ talán randi?? - hörrent 617. - A fél karját nyújtja s máris randizunk?
 - Hát, nem akarnék visszaélni a helyzetével, de bizonyára ismeri a mondást, miszerint jótett helyébe mit várunk - böködött a doki kioktatón. 617 rögvest kényelmetlennek találta a cukrászdai széket.
 - Hogy érti? Talán a lekötelezettje lettem 1 gyűrött ingujj miatt? Kivasalom. 
 - Éppen erre gondoltam én is, mint a második randink témája - helyeselt Simon. - Hogy pontosítsuk hogy magánál, vagy nálam vasal, felhívom, ha hazaértem.
 - Jajjjpersze, nagyon ügyesen kikerülte a "majd hív" frázist, deugye nem gondolja, hogy 1 ilyen mondatra meg is adom a számomat?! - háborodott fel 617.
 - De, pontosan ezt gondolom - nézett rá az orvos - hacsak nem akar postagalambokkal üzengetni. Az enyém most vakáción van, nem szívesen hívnám vissza, ugye megérti? 
 - Perszepersze, éljen a világbékegalamb - sóhajtott fel 617, s akkor még nem tudta, hogy ezzel 1 végeláthatatlannak tűnő sóhajfolyamot indított el.
 - Najólvan, sejtettem, hogy nagy állatbarát - somolygott a doki és 1 lapot tolt 617 elé az asztalon, a csészék-tányérak közt szlalomozva:

Üzenetváltáshoz

 - Hátha erre nagyobb kedvvel írja fel azt a pár számjegyet - és tollat is mellékelt a laphoz. 
 - Na ne túlozzunk - dünnyögte 617, miközben szándékosan elrondított számokat firkantott az üres papírra. - Tessék, de semmi üzletszerű továbbítás harmadik félnek. 
 - A szavamat adom - fogadta ünnepélyesen Simon, mindazonáltal tagadhatatlanul elégedett képpel tüntette el a lapot. 
 - Azért kiírnám a kvzó helyében, hogy számadószéket tartanak - 5letelt 617, s muszájlott nevetnie. Az orvos széles jókedvvel konstatálta a hirtelen támadt enyhülést.

Ennek már 2, azaz kettő napja - számolt utána 617. - Tegnap utazott el, azt mondta pár napra, az legalább 2. Nadeha az utazás napját is beleszámolom, akkor az már kettő, tehát 1 pár. 1 pár nap. Depersze nem kérdeztem, mikor ér haza. Igazából mind1 is, majd hív, ha akar, ugyan kit érdekel - tette odébb a telefont. - Mi van, ha nem tudja elolvasni a számot?? - hasított 617be a jeges rémület - felhívott valaki MÁST 1 félreolvasott számon, és azért nem keres? 

Simon Márk a telefonszámot mantrázta és előre örült.