617 egy erdei tisztáson álló, fehérre meszelt, zsúptetős házhoz ér. Kopott, kék ajtaja kitárul s mögüle félig látszik csak a hosszú, halványkék ruhás, hosszú fehér kötényes nőalak.
617 belép a hűvös félhomályba, az ajtó nyitva marad. Leül a nagy, láthatóan régi és nehéz tölgyfaasztalhoz, a nő almás pitét és rózsaszörpöt tesz elé. Nem beszélnek egyáltalán.
A gerendákról levendula- és egyéb gyógynövénykötegek lógnak. Ülnek egymással szemben, 617 eszik. Egy cirmos macska bejön, a nő ölébe ugrik, majd ott összegömbölyödik.
Aztán kiülnek a ház előtti fapadra, hátukat a meszelt falnak támasztják, 617 kezében a szörp, s rajta átlépdelve a macska ismét a nő ölébe helyezkedik. Megjelenik egy labradorszerű kutya is, örül a kétlábúaknak, majd eléjük fekszik a bal oldalára dőlve.
Süt a nap, a levegő kakukkfű illatú, a kis ablakban piros muskátli, s egy csipkebokor hajlik felé. Kosárban almák, abból készült a pite is. A közeli fenyőn rigó énekel.
