Opération Casablanca - The beginning

FYI: minden, marokkói illetőségű esemény eztán a fenti főcím alatt fog napvilágot látni (lehet, kéne raknom rájuk vmi védőfelxelést, mer az itteni 46 fokban majd még napszúrást kapnak a kis betűim).
Hogy mindenki képbe kerüljön, közzéteszem az eddig episztolákat is, nehogy bárki is hiányos információkkal legyen kénytelen létezni. Imígyen lentebb talál6játok a legeslegelső mélt. Minthogy a címzettek nagyon sokfélék voltak, több verzió is létezett, mostan viszont összegyúrtam és lett belőle ez.

Április 21-én nekivágtam a nagyvilágnak.

Az aznapi fél hetes kelés, a rapid reggeli készülődés, és persze az elmúlt hetek eredményeként felszállt velem az Avro 9h45kor, félórás késéssel. Na de azér ez mégiscsak más, mint mikor a troli nem jön :) Rögtön a helykereséssel sikerült confused állapotba kerülnöm; a 7A-t elfoglaló meglehetős kiterjedésű figurát már épp megmozdítottam, hogy leülhessek oda, mikor kiderült, hogy az télleg az övé, s nekem a 2A lesz. Ekkorra már persze besoroltak mögém a többiek, úgyhogy sűrű sorry-k közt visszatolattam a második sorba. Ahol 1edül ültem :)

Már minden repültetek, én is többx, de azóta is addected vagyok :) A legjobb a felszállás, amikor a gép nekilódul, gyorsulgyorsul, majd hopp! már a levegőben vagyunk; és ilyenkor olyan, mintha 1 pillanatra minden tehertől megszabadulnál, s a lét 1 másodpercre elviselhetően könnyűvé válik. Én nem bírom megunni a felhőket, s azt a kéket, amit ott lehet látni :)

Elhelyezkedés, vetkőzés, berendeztem a kis ülésemet. Mivel a kvn kívül 0 reggeli jutott, már jócskán éheztem. Úgy tettem, mint aki belemélyed a könyvébe, de félszemmel azt lestem, mikor tolják az etetőkocsit :) Főleg, hogy fincsi melegszendó csíkokba lehetett beleszippantani... Xencsére nem sokat kellett várnom, és már hozták a tálcát, rajta a következőkkel: omlette hollandaise, joghurt, miniminikenyér, mini almás papucs, vaj, sajt, narancslé. Juhúúúúúúú, hát naccerüen belaktam, a csokitojást pedig eltettem későbbre.  Eztán még lapoztam párat a könyvben, de hamar beájultam. Minthogy az elmúlt időben nem igazán pihentem ki magam, mosmá lassan bárhol tudok aludni :) Kezdő lakatlannak má jó lennék.  

Amit a képen láttok, az igenis fogyasztásra alkalmas, és még a megevés előtti állapot. Végülis egész jó volt és meglepően forró! Nem tudom, milyen kiskemencét építettek a repülőre, de lényeg, hogy meleg kaját kaptam.

A brüsszeli reptér marhanagy, keringtem 1 ideig, mer a B transfer, ahol Casa-ba lehet átszállni, ugyanabban az irányban van, mint a kijárat. Kicsit tartottam attól, hogy ha félreértelmezem a jeleket, és mégse itt a B, még a végén kijáratozok, és itt találom magam Brüsszelben. Minthogy a guribörim vhol a rencerben, nem örültem vón, ha 1 laptop, 1 ajándék csokinyuszi és Dorian Gray társaságában kell várost néznem. Bár, a legszükségesebbek; útlevél és moneymoneymoney a válltáskámban :)

Leszálltunk helyi idő szerint fél 5kor a Mohamed V-re, majd 1 órát vártam, hogy a csomagom is kiguruljon. Addigra már szereztem meghívást vhova 130 km-re Casa-tól, 1 bizonyos Fatimához, aki mellettem ült a gépen. Még gondolkodok rajta... Mikor málhás öszvérként kiléptem a reptérről, a szél összekuszálta a hajamat a gondolataimmal 1ütt. Nem volt nehéz, mer kezdett az a gyanúm támadni, hogy mégse jöttek ki elém. Sehol se láttam a céges posztert ugyanis, amit beígértek a sofőrrel 1ütt. Az egész napos repkedés után nem bántam volna, ha nem viccelődnek velem, de hát mit volt mit tenni, kénytelen voltam horroráron roamingolni és felhívni emberünket, hogy mégis hol vár rám. A hívott szám nem kapcsol6ó :) Höhöhö :) Ez nagy vicc :) Kész xencse, hogy franciául monta, nem arabul :) Vhogy mégse tuttam vigyorogni...
Néztem erre, néztem arra, majd visszafelé vettem az irányt, hátha csórikám bent téblábol vhol. Az ajtót őrző figura komolyan vette magát, s monta, nanemám itt mék be, mer ez a kijárat. Úgy láccik, ezek csak 1 irányban tudnak gondolkodni (már amelyik), mer xintem 1 ajtó minimum 2 funkciós: ki-, illetve bemenetelre használ6ó. Na kérem, ez nem. Pedig nem volt torlódás, nem okoztam vón iszonyatos fennakadást, ha bemék. Az őr ajánlgatta a távoli bejáratot, s hogy addig ott hagy6om a csomagomat, míg megnézem bent, van-e itt vki értem. Na mondom, oké, hogy európai vagyok, ráadásul nő is, de nem hülye. Ami nekik persze szokatlan...
Aztán végül előkerült a figura, épp a másik kijáratnál várakozott. Még jó, hogy nincs 5...
1 óra vergődés után már meg is érkeztünk a szállóba, ami a netes oldaluk xint 15 percre van a reptérről. Ja, légvonalban biztos. Előrebocsátom, nem ez volt az 1etlen ferdítésük...

A szálló. Hotel Barceló. Címem a következő, ha esetleg pakkot akarnátok küldeni: 139 Boulevard d'Anfa 22000 Casablanca, room 606. Se nem 666, se nem 911. Máris megnézhetitek a panorámát, ami a szobámból a szemem elé tárul :)

És hát akkor lássuk, milyen is a szöbám. Az ajtón belépve balra nyílik a fürdőWCbidé. Hideg-meleg víz, ahogy kell. Kövérítő tükör, ahogy ígérték; ettől azér tartottam, mer mi van, ha előnytelenül kövérít. Aztán persze kiderült, hogy ékes francia nyelv nem pont ugyanazt a kifejezést használja, mint anyanyelvünk, s a nagyítós tükörről van szó. Ezzel kifogástalanul lát6om, mennyire érik az arctisztítós kezelés... Nem sűrűn használom emiatt.

Hogy némileg ellensúlyozzam cseppet nyomasztó helyzetemet, gondoltam, hamargyorsan felkonnektálok az ingyenes és mindenki számára elérhető internetre, amit szintén hirdettek a honlapjukon. Nos, ugye senkit nem ér meglepetésként, ha azt mondom, hogy nem sikerült. Hívtam a recepciót, monták, küldenek vkit, aki segít. Ódenaccerü, remek. Aztán kipakoltam, elpakoltam, emberünk sehol. Lefáradtam a recepcióra, ezzel lát6ó kényelmetlenséget okozva a műszakos csajnak. Ismét megígérte, hogy jön az arc. Ezúttal télleg jött. Megmutatta, hogy tudom bezárni-kinyitni a széfet, nagy büszkén kapcsolgatta a légkondit (arra számított, majd totál elájulok a technikai csodától), s mivel a gép felé terelgettem, kattintott hármat, aztán konstatálta, hogy nem működik, és távoztában megígérte, hogy jön 1 kábellel. Azóta is érkezik. Hogy mégis lett netem, az annak köszönhető, hogy a cégtől felhívták a szállót. Mondván, hogy ismerik a mentalitásukat, és kitartóan kell követelőzni. ígéretesen hangzik...

Az ablakon nincs kilincs, reggelente úgy kell kilökdösni, ha szellőztetni akarok. A csatolt panorámán kívül még nézegethetem a szemközti lakás teraszát, ahonnan már egész intim viszonyba kerültem a kiteregetett lepedőkkel, terítőkkel (de lehet, hogy azok ruhák...). A vizuális ingereken túl ne feledjük az akusztikusakat sem, merthogy van bőven. Az itteni kocsik leggyakrabban használt eleme a duda. Ezt használják index, fék, és tk. minden helyett. A rengeteg autó rengeteg dudálása pedig szinte kristálytisztán hallaccik a szobában. Tegnap vmi extra mutatvány zajlott, gondoltam, meccsre mentek, vagy ilyesmi, aztán ma megtudtam, hogy éppenséggel tüntettek... :)

Itt, az irodában nemrég végeztem az első szeánsszal. Mme Marine bepillantást engedett kis birodalmába, úgymint a PO creation, kifizetés csekken, és 1éb adminisztrációs lépések, melyeket 1 idő után ő se bírt követni, tekintve, hogy gyorsan összefoglalta a lányai iskolai tanulmányait, majd közben a postással beszélt, majd 1 kollégával, aztán kezébe akadt 1 elveszettnek hitt doksi, akkor bőszen elkezdte túrni a másik qpac iratot, ahonnan 1 mégsokkalrégebbi cucc bukkant elő, és így tovább... 2,5 óra alatt ízelítőt kaptam a xvezett, alapos, körültekintő és mindenekelőtt 6ékony helyi munkavégzésből. Holnap 8ra jövünk, és akkor majd 10től délig  illetve 2-5ig fogunk 1ütt dolgozni. Ha Pangloss ezt megérhette vón... :)

Ami a legeslegjobb, amit láttam itt, az Hassan barátunk. Egész pontosan Hassan II :) Ez a kép elég messziről készült, de xintem így is visszaadja a lényeget :)

Most bezárom a kis bazáromat, hazacuccolom a napi tudástermést és holnapig feldolgozom.