2018. december 16., vasárnap

617 - A költő háza

617 szaporázta lépteit az őszi szántóföldön. A keskeny kitaposott csapáson egy lány andalgott előtte; nem volt türelme, így inkább a zsíros földre lépve megelőzte. Cipője a sötétbarna, laza göröngyökbe süppedt, de mielőtt lehúzta volna a sár, visszalépett a kemény csapásra. 

Látogatóba sietett, bár nem tudta, kihez. Igyekezett lépést tartani a többiekkel, akik ismerték az utat és jócskán előtte jártak. Muszáj volt sietni, mert ha szem elől téveszti őket, nem talál oda a házhoz.

A ház a falun kívül esett, kerítés választotta el a senkiföldjétől. Kerítés szürkére fakult, keskeny falécekből. Talán hogy megerősítsék az elhatárolódást, drótkerítéssel megduplázták. 617 letaposta a drótot, a kis fakaput könnyen kinyitotta. Combközépig érő, nyári illatos zöldbe lépett, az apró virágok hajladoztak a szellőben. Kicsit megkönnyebbült, hogy odatalált a házhoz, ami baljósan omladozik itt-ott. 

A költő egyedül lakik benne. A költő halálos beteg. Amikorra 617 az elsötétített szobába lép, a többiek már elbúcsúztak a költőtől s tétován állnak az ágya körül. 
A férfi nyakig betakarva fekszik a vaskeretes ágyban, csak a feje látszik az elhasznált, csatakosra nyűtt párnáján. Lázas. 
Mindenki tudja, hogy meg fog halni. 617 sír. Siratja a költő ki nem mondott szavait, le nem írt sorait, a forró mellkasában zakatoló verseket, amiket senki, 617 sem fog már hallani. 
Sír, mert látja, hogy a költő szenved; nem csak a láztól, de a magánytól, a közelgő haláltól s az az utáni semmitől. 

617 talál egy nejlonzacskót különféle gyógyszeres dobozokkal, műanyag fiolákkal. Kapkodva olvassa a feliratokat, kétségbeesve találni akar valamit, amivel segíthet. Aztán felhagy a kereséssel, mikor az egyik doboz vastag fekete betűs gyógyszernevét olvassa: HALÁL.

A kopár, félhomályos szobában már csak 617 ül a költő ágya mellett. A férfi próbálja csitítani a könnyeket, de 617 vigasztalan. Elviselhetetlen, ahogy néz rá láztól izzó sötétbarna szemeivel a takaró és csapzottan homlokába tapadó haja alól. Elviselhetetlen, ahogy 617 semmit nem tehet érte. 
Tekintetük összekapaszkodik, talán erőt adhatnak egymásnak. Erőt meghalni és élni.