2011. július 5., kedd

Opération Casablanca - Esti kondér

Ma kimagaslóan hosszúkás napot toltam, reggel 1/4 9től kb este 7ig, s a reggelit leszámítva nagyon light-os ellátmány jutott mára.
Ezért az irodából támolyogván 1 nagy kérdőjel (ekkora volt minimum: ? ) vészvillogott előttem. A dilemma az alábbi volt: vagy útközben hazafelé bexzek vmi embereledelt, vagy lepakolok a szobában és ismét nekivágok az uccáknak vacsora reményében.
Persze győzött a kisebb ellenállás, és naná, hogy feljöttem a 8-ra, és nagyon megörültem a reggeliből zsákmányolt körtének, azon nyomban meg is ettem, s közben vártam, hogy mikor jelentkezik a jóllakottságérzés. Arra lettem figyelmes, hogy 1általán nem jelentkezett. Viszont ekkor már ingbengatyában pislogtam az ágyon. Mer elfelejtettem ugyan mondani, de nagyon álmos is voltam.


Ahhoz azonban nem eléggé, hogy el tudjak aludni korgó gyomorral. Bár mosmá egész magas az ingerküszöböm a zajokat illetően, a mardosó éhséggel viaskodva nem bírtam vón szenderülni.


Némi mérlegelés után úgy döntöttem, hagyom magam meglepni a szálló éttermében vmi könnyed vatsorával. (A másik mérlegelést most ne keverjük bele, majd otthon lemozgom. Télleg!)
Itteni időszámítás xint 9 körül lefáradtam a kantinba, ahol meglepően sokan ücsörögtek. A  pönszér úgy üdvözölt, mintha 1000 éves spanok lennénk, azér jólesett.
Érdeklődött hogylétem felől, 1üttérzőn megj1ezte, hogy biztos zsúfolt napjaim vannak - szóval világosan láccik este is, hogy marianaárkok ásódtak a szemem alá... Viszont, csodálatos, ahogy itt nem lehecc eléggé lusta. A magyar énemhez képest iszonyatosan ellustultam és még rendetlen is lettem, ámde még mindig propre és organisée vagyok, valamint trestres gentille, úgyhogy mostanra se értem el a helyi szintet.


Nade vissza a tányérkámhoz. Elővezettem a problémámat, hogy vmi igazán kímélőt kék má csak ennem, elvégre késő van, viszont 1 kis melegség igazán jót tenne megfáratt korpuszomnak és neuronjaimnak is, ezért a thé marocain jöhet. Evőke pedig legyena-legyena-legyen, az előételek 1ike.
A thé marocain ugyebár a mentatea, nagyon guszta kis kannácskában szervírozzák, tálcácskán, pohárkával, mentalevélkével. Asszem, enyhén infantilis képem lehet, ahányx csak mentateát iszom itt, mer mindannyix rácsodálkozok a kannácskára, tálcácskára, pohárkára, levélkére. Háde olyan helyes az összkép.


Míg vártam, feltűnt, hogy 3 csaj is kajált 1edül ezen a kései órán. Igazából az lepett meg, hogy itt vannak 1edül, és vajon micsinának? Mer az nem meglepő, hogy én is ott ültem 1edül, hiszen azt nagyon jól tudom, én mér vagyok itt (kanapé!), de hogy ők?! Lehet vmi ebben a pénzér/papírérházasodós dumában...


Ámde, nem nagyon volt időm nézelődni, mer kaptam 1 bucit. Még meleg volt :) Nem, nem a gay parade-ról maratt itt; kosárból kaptam, s hozzá 2 kencét. Vörös és fekete. Ilyenek voltak a cuccok, s mivel mosmá majdnem minden fenntartásom odalett, gyanakvás nélkül kentem őket. Mint kiderült, vmi olajbogyós, illetve paradicsomos plazmákat ettem.
Eztán megérkezett a vatsorám, ami a következő volt: tésztasaláta lazacdarabokkal, sajtokkal, petrezselyemmel (vagy bazsalikom; zöld-zöld) és mézes öntettel. Hogy milyen tészta volt benne? Penne. Bevallom, boldoggá tett akkor és ott. Olyannyira, hogy alig vártam, hogy feljöhessek, merha 1 perccel tovább maradok hát bealszom. Mivel álmomban néha szokott folyni a nyálam, kínos lett vón.


Így hát felkúsztam és most épp arra várok, hátha jön 1 manó (vagy sok, asse bánom) és megfürdet, mer én má nagyon takarékon állok. Aztán persze, magad uram, ha nem bírod kivárni, míg vki más megcsinálja. Hát igen, má monták, hogy türelmetlen vok.

Opération Casablanca - Lista

Az alábbiakat fogom csinálni Mo-on:
- Sétálgatok az uccán. Csak úgy. Mer megtehetem. Tök1edül. Szoknyában. (Meg rendesen felöltözve persze.)
- Főzeléket eszek. Meg gyümölcslevest. És főleg vattacukrot.
- Napozok.
- Biciklizek.
- Magyarul beszélek.
- Ránézek a járókelőkre.
- Értem, mit mondanak az emberek körülöttem.
- Xetem a tömegközlekedést.


Az alábbiakat NEM fogom csinálni Mo-on:
- Szitkozódni.
- Non-stop netezni.
- Szendó/pizza vacsorázni.
- Szobában törökülni 7végén.
- Vacak kv-t inni reggelente.
- Lemaradni szülinapi partikról.
- Utólag nevetni a poénokon, amik késve érnek át a neten.