Napi Igen - 2015. július 19.

A ma és a tegnap szabad programok láncolata; kizárólag olyasmivel telt a 7vége, amire önszántamból felbuzdultam.

Ehhez például jól jött a tegnapi vacsorameghívás is, amit azért élveztem hajnalig, mert nem csak a nemzetközi konyharemekek voltak táplálóak, hanem a közben zajló eszmecsere is. Talpunk alatt a csendben sarjadó friss fű, fejünk fölött a Nagy Medve, arcunkon gyertyaláng ingása, nevetésünkben Taschner-féle Zenit. Savoir vivre. 

A mai közel 40 fokot kevésbé líraian éltem meg. Bár nagyban segít, ha a zember lánya arra gondol: ezt vártuk télen. Én legalább is. 
Viszont semennyire nem vártam a darazsat, aki 2 napon át grasszált a konyhában. Hiába irizált hártyásszárnyaival, hajthatatlan voltam a kilakoltatást illetően. A végső lökést az adta meg, mikor az ölembe szállt és bősz berregésbe kezdett. Úgy kihajítottam az erkélyről, hogy lába sem érte a földet. 

A szomszéd kölcsönmacska kárpótolt az inzultusért; dorombolva fogadott és osztatlan figyelemmel hallgatta beszámolómat. Azért enni is adtam neki, ne csak a szavaimat igya.

Desszertként művelt túrókrémem pont olyan könnyed és édes, mint a semmittevésem. A dolce farnientét muszájlott fanyarítani 1 citromos grépfrútlével; csak az egyensúly végett. 

A kilátásomba helyezett tengeri sós, olajos zuhany még éppen nem giccses a mai nap végén. 

Napi Igen - 2015. július 17.

Reggel szintén örömködtem a csendes hajtánynak, annyi különbséggel a tegnaphoz képest, hogy mindeközben szabályosan közlekedtem. 

A zirodai mikrokörnyezetem továbbra is gondosan válogatott, az évközepi közérzetfelmérések szerencsére lehetővé teszik, hogy dedikált időt tölthessünk a csapattagokkal. Ahol el/érzékenyítő vallomásokat teszünk és emelkedett komfortérzettel térünk vissza az asztalunkhoz. Már akinél egyáltalán fokozható a komfortérzet.
Csak csupán annyi diszkomfort, hogy az épp kitüntetett kollegina dögrovásból kifolyólag remote access-szel vehette át a meglepetés dicséretet. Ez persze a lényegen nem változtat. 
Mellbőségemen sokat lendít a dagasztó büszkeség. 

A nép enyhülésért szűköl a közel 40 fokos városban, s eszembe jut a nemrégi fesztivál, ahol locsolták a díszes közönséget én meg körbevigyorgott fejjel csak álltam a szivárványban. Amilyen ütemben párologtatok, folyamatosan látom a saját, önerőből generált szivárványomat. 

Hogy, hogy nem, kicsit fáj a torkom. Kiterjedt szociális hálóm tanácsára az eddig hatástalan septofortot behelyettesítettem pálinkával. Azt kell mondjam, hat. Mármint este 2, de hat. A sós vizes gargalizáláshoz képest annyi a különbség, hogy ezt nem köpöm ki. 

Az adománybukta, a saját fejlesztésű sárgarépalé, az intenzív váltózuhany, az esti erkélyjelenet jólesik, mint minden mozzanat, amivel érzed, hogy élsz.

Ezek is igazolják tavaly ilyenkor döntésemet, amikor nem hajtottam fának.  

Je n'ai pas peur de la route

Faudra voir, faut qu'on y goûte

Napi Igen - 2015. július 16.

A mai napom keretes szerkezetű kisepika, amelyben a főhősnő legcsodálatosabb teljesítménye, hogy ép bőrrel ér haza - noha szembe a forgalommal közlekedik. A zőrangyalok meg sápadozva feszítik a láthatatlan védőhálót. A héten egyébként másodszor, mert kedden a másik sávból jeleltek, hogy kapcsolhatnék fényt a járgányra. 

A keretes szerkezetet a szervizes jelenéseim adják; pitymallatkor begördültem a - már ismert - kipufogós szalonba, ahol majdnem végzett 1 óra alatt a fazon, de persze a majdnem az nem AZ. Úgyhogy BKV-ra kényszerültem; majd délután ismét, mikor vágtáztam a hangtompított hajtányért. 
Szerelőék roppant készségesek voltak ma is, úgy fest, ezen a héten kedvesítő bolygóállás építi a kapcsolatokat. 

Teljesen megmámorosodtam a fílingtől, hogy újra 4 csendes keréken gurulok - csak így történhetett, hogy beandalodtam a szembe sávba. Integetett ugyan a szembe jövő, de azt hittem, csak előzékenykedik a kiengedéssel. Mosolyogva visszaköszöntem. 
A zőrangyal xencsére gyorsan kapcsolt és kitessékelt a helyemre, ahol meghökkenve höhögtem mázlimon. 

Ezek után a csókdobáló biciklista már csak hab a tortán. 

 

Napi Igen - 2015. július 15

Tömbösített igen-highlight következik.

Hétfői éjszakás műszakban abszolváltam életem első francia nyelvű adás-vételi szerződését. Érintettségem ki is merült ennyiben, sajnos nem én vettem hercegkisasszonyi birtokot. Bár még nem vagyok elkésve - a szerződő felek adataiból ítélve még van pár évtizedem kúriásodni. 

Kedden nemzetközi proccparti, szerencsére finomra sikerült a lazac és az asztaltársaság is. A pönszérek készségesen és láthatatlanul teljesítették a kívánságokat - bevallom, jól esett (civil) szervezetemnek a  körülugráló figyelem. Mégis csak kijár nekem a hercegkisasszonyi (lak)cím.
A hazaúton megetettem a boldogság kék járgányát is; a benzinkutas Fülig Jimmyként vigyorgott és tett ajánlatokat. Gyűjtőpontokat illetően mármint. 

Ma 4 fagyos gombóccal hűtöttem habtestem a forró betonon. Egyetek bazsalikomos citromfagyit! Lehetőleg válogatott társaságban, ahogy én is t/ettem. 

Heti bérletet váltottam a kipufogós fazonhoz. Bár korban nem illik hozzám, hagyom, hogy nesztelenítse a hajtányt. Ő is felettébb kedves, remélem, ezt nem kell megfizetnem.

Ja, és ZsanSárl ismét búgott a telefonban, s noha nem szolgáltam neki jó hírrel, megígérte, hogy jövő héten is felhív. Istenien közlök rissz-rossz híreket is.

Napi Igen - 2015. július 12.

Bár nem ígértem, mint Terminátor, de ím, visszatértem. 

A mai nap megadott mindent, amit csak adhatott. Eleve úgy ébredtem, hogy bővült a lakásom. Jó, hogy csak éjszakára, de nőtt egy új helyiség a lakra. Kicsit ki kellett volna pofozni, de nem maradt rá időm; felébredtem. 

Kedélyes, kisasszonyos reggeli után megismételtem a tegnapot; jegyet váltottam a semmittevés délutánjára - tegnap nem végeztem vele. Pedig nem egyedül álltam neki. Civil szervezetem így ismét berobbant a strandra, ahol csak ránk várt 2 hencser. 

Hogy ne csupán henyéljek, környezetem gondoskodott arról, hogy szélesedjen látóköröm, így találkozhattam pl. egy anatómiailag elhibázott pegazussal. A nőnem a haránt hasizmai tájékán viselt 1-1 kevéssé cizellált szárnyat. Rövidke konzultáció után abban egyeztünk meg nyugágytársammal, más szárnyas emlőst nem ismervén, hogy csakis pegazus lehet. Inkognitóban. 
Megjelenése szerencsére nem zökkentett ki minket a juhtúrós lepényből. 

Megmentettem egy emberéletet. De legalábbis a felhámját a pusztulástól. Na jó, nem önként, mert a fazon a lábunk elé járult és kenetért esdekelt. Nem az utolsóért, csak naptejesért. Megkönyörültem rajta, s míg UVköpenyt kanyarítottam rá, megosztotta boldogtalanságát. Elsírta bánatát: pénzéhes szukák mindenütt, hiába próbál normálisat találni. Pedig nagyon kéne valaki, mert egyedül rémes a zélete. Javasoltam, mielőbb boldoguljon önerőből, mert másra várni nem túl kifizetődő. Asszem, másra számított; felszívódott, mint a naptej. 

Színes-szagos, szilárd halmazállapotom a Nyár megtestesülése. Csak egy fényes lenyomat leszek a friss ágyneműn.