Opération Casablanca - Osztás

Kész xencse, hogy nőnem vagyok, mer 1 osztott figyelemmel nem rendelkező pasi biztos nem is tudná kielégíteni a marokkói kollégák kíváncsiságát, vagy max akkor, ha klónoztatná magát.

A kinti kompánia díszes tagjai ugyanis felváltva bombáznak kérdésekkel, különböző témákban, különböző csatornákon, 1 közös van a relance-okban: mind sürgős.

Visszafelé már nem ekkora az elán, merha én kérdek vmit, arra legtöbbx másnap reagálnak. Igenigen, a mondás xint jó munkához idő kell, ám esetünkben a pocsékhoz is.

Még mindig költészeti alaknak gondol6om magam; "magamindentkétszermond, magamindentkétszermond" xepéből máig nem sikerült szabadulnom. Amit elmeséltem a 2,5 hónap alatt nem 1x, ismételhetem távoktatásban is. Vajon meddig?

Tán 1xűbb, ha xzek vmit, amivel leszedálom magam a szintjükre.

Lakály

Kis lakásom épül-szépül, helyre xelmi fészek leszen belőle nemsoká; igazából már csak a kiegészítők kellenek.

Egész rákaptam a lakberendezés ízére; asszem, simán el tudnám viselni, ha rendelkezésemre bocsátanának 1 csinos keretet, hogy még csinosabb kivitelezésre fordíthassam. De persze 1előre nem tettem xt mecénásra, így magad uram, ha szolgád nincsen, s bár 1 szobainas kilátásban, attól nagy csodát nem lehet várni.

Tegnap megszületett a kanapéhoz tartozó ülőke, ami nem csak szép, de okos is: letettük 1 helyre, s azóta se moccan. Aszontam, ott marad, és télleg.

A polc szintén főnyeremény, ugyanis rengeteg cuccost rápakol6unk és nem reklamál, hogy miez a sok, 1000 éve nem használt izé, minek rakosgatjuk kidobás helyett - nem szól bele semmibe. Xintem xet nálunk, iszen már várta a nagytesója, most épp 1mással szemben álldogálnak.

Summa summarum, a fészek igazán lakályos, már csak turbékolni kell benne.

Opération Casablanca - Hammam csajoknak

Törökfürdő, Marokkóban. Illetve, bármely muzulmán országban, mer ott ez a trendi, pár száz éve.

Volt xencsém kipróbálni, naná, hogy pont ebből nem akartam vón kimaradni. 
Az úgy esett, hogy casa-i kollégám kedves neje a marokkói kuponoldalon leütött 1 kihagy6atlan ajánlatot gommage-zsal, massage-zsal, hülyének is megéri áron. Ráadásul mi még okosak is vagyunk. Valamint szépek. 

Odakocsikáztunk a tett színhelyére, elintéztük azt a kevés adminisztrációt, majd magunkra rántottuk a kabinfüggönyt és vetkőztünk. Kaptunk kis ágyékkötőt és gumilábbelit. Imígyen felxelkezve leóvatoskodtunk a boltíves pönszébe, és már túl későn olvastuk a táblát, hogy a fehérnép bugyiban l1n szíves belépni. Tudatlanul, mi csak gumipapucsban és minilepelben próbáltunk beleolvadni a környezetbe. 

Az olvadás hamar ment, mivel az ajtón túl kb 100%os páratartalmat találtunk, emiatt pedig 1mást is alig. A hőfok 1 idő után már fel se tűnik, s amint kiválogatod az oxigénmolekulákat a gőzből, egész komfortosan érzed magad. 
Vagyis, még ki kell várni, míg vmelyest tájékozódni tucc a gőzös félhomályban. Mermivelhogy pönsze, de minimum alagsor, fény csak ritkásan szűrődik a rácsos ablakokon át. Asse mindig bírja áttörni a párát, megáll a fal mellett és nem merészkedik beljebb. 
A fürdő 1ébként látványos a boltívekkel, mozaikokkal, márvány berendezéssel. Megkívánod otthonra is.

A fogadóból beirányítanak 1 kisebb oldalterembe, ahol nem kevesebb a gőz, viszont találhacc magadnak kősámlit a falon végigfutó vályúxű mosdó előtt. Rózsaszín műanyag tálkával leöntözöd magad, ha esetleg vhol még nem lennél csuromvíz a saját levedtől meg a párától.  A minilepel rád tapad, igazából csak jelképes xepe van, hiszen rajtad kívül senkit nem zavar a közös pucérkodás. 
Belépéskor a kezedbe nyomtak 1 gyanús masszát, s használati utasítást is kaptál hozzá, persze arabul. A melletted ülőről puskázva rájössz, hogy az szappan. Egész pontosan savon beldi, amiről lentebb francia nyelvű tájékoztatót bocsátok rendelkezésre. Addig is az élmény a következő:  a tenyeredben 1 kétes külsejű kupac, amivel át kéne kenned magad. Az egész nem nagyobb 1 közepes kutyaszarnál, ám amint ettől elvonatkoztatsz, s elkezded magadra kenni, felettébb megörülsz, hogy ezt is feltalálták, nem csak a spanyol viaszt. Jólesően és páratlanul sima lesz a bőröd, pont mintha selyemkötést kapnál testszerte. Kitágult pórusaid lelkendezve szabadulnak meg a felhalmozott méreganyagoktól, cserébe hipp-hopp szippantják a savon jótékony 6óanyagait. Fekete olajbogyóból készül ugyanis, az pedig híres-hírhedt áldásos hidratáló és 1éb tulajdonságairól. 

Mindeközben oldalra sandítva azért felméred a terepet, s konstatálod, hogy Rubens igazán elégedett lenne itt, akárcsak az összes hímnem, merugyebár meztelen nők mindenhol, ameddig a szem ellát. Mindenféle kivitelezésben, korban, súlycsoportban. Utóbbi egész jelentős, mármint a súly - ezért hoztam Rubens-t. 
Arabéknak ez teljesen természetes program, elmenni a közfürdőbe, s ott bőrt cserélni. Hetente 1x. Igazából csütörtökön van a hammamozás, mer péntek a nagy közös imanap és arra így is készülnek. Másfelől, meg azért is van hammam, mert nem mindenki rendelkezik fürdőszobával. 

Szóval, ott ülsz átkenve, és 1x csak beint 1 markotányos asszony az ajtón, hogy kövesd. Feltűrt ingujjal, nadrágszárral, turbánnal a fején;  kérdés nélkül követed. Átvisz az elfekvőbe, ahol viaszos vásznas fekhelyek várják a pácienseket. 1ikre felcsusszansz; vigyázz a lendülettel, mermivel csupa víz minden, könnyen végigszánkázol rajta s a másik végén fogsz talajt. Előx hason fexel, és reméled, hogy nagy meglepetés nem ér. 

A lepetés közepes, mert hozzád nyúlnak, de minimum sündisznóköteggel. Aztán a látóteredbe kerül a szörnyűség, vmi brutál radírozó, téglalap alakú dörzsi, kb ilyesmivel sikálod otthon a leégett szénizotópokat a fazékból. Ha eddig nem voltál pirospozsgás, most tutira rákvörös leszel. Természetesen átfordítanak a hátadra is, ekkor azér bánod, hogy bugyitlanul tetted be a lábad. Majd aztán, mikor mindenhol alaposan átsmirgliztek, megmutatják, mennyi hámsejttől szabadítottak meg; ott sötétlenek az ágyon. Végigsimítod most már habtested, és tényleg! Rózsaszirmos tejszínhabfelhő - minimum. Vagy mézes virágcsokor, esetleg bársonyos fuvallat. Lényeg, hogy télleg levedlettél, mint 1 kígyó :)

És ekkor még mindig nincs vége, mert jön 1 másik nőszemély, aki pedig átmasszíroz. Ekkorra már teljesen lelazulsz, bár vannak ismeretlen mozdulatok, amikkel Mo-on nem feltétlen találkozol, de ezek is jólesnek. 
Legvégül lezuhanyzol, hogy teljes l1n a komfortérzeted, majd kifáradsz a pihenőbe - ennyi fáradozás után igazán megérdemelsz 1 kis nyugalmat. Ott elfeküdhecc, hűtőzhetsz, beszélgethecc, aztán ha elég volt, felöltözhecc. 
Kilépve az uccára pedig egész visszafogottan dicsekecc az új bőröddel, érzésed xint mindenkinek feltűnik a változás.

Természetesen pasiknak is van hammam, de koedukáltra senki ne számítson. 

Íme a beígért részletes tájékoztató; soha nem késő nyelveket tanulni.

http://www.alterafrica.com/savon-noir.htm

Se

És Yann Tiersen se jön idén Mo-ra :(

Opération Casablanca - Randi Hassannal

Rögtön az 1. 7végén randiztunk; gondoltam, megnézem magamnak. Felvettem hát a rövidgatyámat (lábszárközépig érő csíkos), meg 1 fehér felsőt; mondván, ez pont sétára való xelés. Hamuba sült pogács helyett mandula, talizmán helyett könyv. Így felxelkezve elindultam.

Nagyjából belőttem az irányt, de hogy mégse a kontinens közepén találjam magam óceánpart helyett, feltett szándékom volt térképet xezni. Még 100 métert se tettem meg, már felfigyelt rám a helyi koldusxvezet. Na xencsére nem beépíteni akartak, csak célpont lettem. Mellém szegődött 1 meglehetősen koszos, meglehetősen rámenős fiúcska. Nem tom, milyen tréninget kapott, de érzékenyebb lelkületűek, kényszeres segítők rögvest örökbe akarnák fogadni, de minimum megetetni, megitatni, (mintha volna édesanyja). Szóval jól felkészítették az utcai munkára. „Manzsmanzs sziltöple” mondókával és tenyerével kísért, s amikor már az idegrencerem felmonta a szolgálatot, hát megleptem a hamuban sült mandulámmal. Télleg megleptem, mer mikor látta, hogy nyitom a táskámat, rögtön felvidult, majd a zacsi láttán olyan értetlen fejet vágott, mintha legalább 1 hógolyót varázsoltam vón elő. Anyámat ekkor xintem heves csuklási roham rázta...

Imígyen megoldva a kérdést, nagy megnyugodva mentem tovább, 1edül J Nemsokára találtam 1 trafikot, ahol levadásztam a térképet. És hogy, hogysem, éhező kisbarátunk felbukkant a semmiből mellettem. Vaze fasor, hát követett. Mitnemondjak, ennek annyira nem örültem, de xencsére eztán lekopott, mint 1 amatőr tetkó.

A térképnek felesleges volt annyira megörülnöm, ugyanis utcatáblák hiányában semmire nem mék vele... Aztán ha találtam is uccatáblát, hát arabul volt írva J Ha vmelyik helyi macsó kapásból nem vágta vón le, hogy europid vok, a lepedőnyi térképből végképp rájöhetett. Ez nem azt jelentette, hogy odacsődültek útba igazítani; hanem hogy még nyilvánvalóbbá vált számukra, hogy friss hús a pályán... Ennek nagyon örültem, mer így dupla annyi végigmérést, cöcögést, pssssszegést és 1ebet hallhattam, mint térkép nélkül. Ha az összes kvmeghívást elfogadom, má rég elpusztulok koffeinmérgezésben, vagy vmi háremben találom magam sokadik „feleségként”. 1ik se tűnt vonzó lehetőségnek, így átverekedtem magam a sűrűjén és végülis 1ben odaértem Hassan-hoz. Xencsére elég messziről láccott a csücske, így azér segített tájékozódni. A színek télleg ilyenek; világoskék, a levelek ilyen jó zöldek, csak azt nem értem, mér nyársaltak fel 3 gombócot Hassan tetejére. Aki oda felmász, az megérdemli, akár fagyi, akár fasírt. Labda nem lehet, szóval focisták ne célozzák meg.

Közelebb érve ezt láttam:

Télleg nagyon nagy, mezei képezővel nem lehet ennél átfogóbbat fotografálni. Hogy ne csak 1 kőrengeteg l1n a látványosság, telepítettek kertecskét is. A klímára való tekintettel nem burjánzott a növényzet, de még nem is sült ki teljesen. A 4 tányérforma pedig tuti, hogy  UFO-leszállóhely.

A névadó építtető, Hassan II király kicsit lehetett csak megalomán, s mivel nem kellett beérnie 1 marhanagy kocsival kompenzálásképp, a világ 5. legnagyobb mecsete elé idebiggyesztette ezt a teret:

A hármas ajtó motívum itt se hiányoz6, a középső így néz ki. Mire ezen vki bebocsátást nyer...

Az alábbi kútból volt jó pár, víz nélkül. Pedig beledugtam vón a lábam kicsit, de így csak leülni lehetett a szélére, ahova némi árnyék vetődött.

Amilyen súlyosan nyomasztó a torony, annyira ellensúlyozza a felhő libbenő fátyolxűsége, így lesz az iszlámból 1 könnyed turistalátványosság:

A kilátásba helyezett örök paradicsom és a földi árnyékvilág közti szakadékot pregnánsan kifejezi, hogy a mecsettel szemben a középnyomornegyed szaglik, s csak a fáktól nem látni a halmokban álló szemeteket:

A fényképezgetés után a 2 látványosság közti korláton letelepedtem és a helyiek számára meglepő módon könyvet rántottam, majd olvastam is. Megtehettem, mert mint láccik is a jobb sarokban, nagyon szigorú figurák őrködtek. Vagyis, az nem láccik, hogy szigorúak voltak, csak hogy őrködtek.
Előx engem is gyanakodva méregettek, de mivel se nem hangoskodtam, se nem rohangáltam, nem hurcoltak el.

Pár óra napsütötte lapozgatás után felkerekedtem és majdnem ugyanazon az útvonalon, majdnem ugyanolyan kalandosan visszaküzdöttem magam a szállóra.

Ha vki tényxűbb infókra vágyik Hassannal kapcsolatban, itt megtalál6ja:
http://en.wikipedia.org/wiki/Hassan_II_Mosque

Író-olvasó találkozó

Túlestem életem első író-olvasó találkozóján, önhibámon kívül.

Az úgy történt, hogy várakoztam az uccán, közben figyeltem, hogyan gomolyognak a falombok a szélben, a klimatizált iroda után kifejezetten jólesett a langymeleg szeles nyári hőség. Míg melegedtem, mint a gyíkok, 1x csak előttem termett 1 figura, s megkérdezte, feltehet-e 1 abszurd kérdést.
Gyorsan lefuttattam a lehetőségeket, hogy fényes nappal mennyire lehet abszurdulni, majd zöld utat adtam.

Ismeretlenünk író. S reményei xint, én leszek az 1ik olvasója. Ebből él ugyanis; hogy ártatlan képpel leszólít még ártatlanabbakat és saját büdzséhez igazodó ellentételezés fejében megajándékoz 3 sk novellával.
Nem tudom, melyik drive volt erősebb: jótékonykodni, vagy sznobékhoz hasonlóan író-olvasó találkozón résztvenni; mégha oly xvezetlen formában is, mindenesetre fel6almaztam, hogy válasszon nekem 3 írományt. Köszönte a bizalmat és jókora paksamétájából előhúzott 1 adagot, szépen összakapcsozva. Dicséretes, mennyire felkészült.
Mivel még soha nem vettem uccán irodalmat, kicsit zavarba jöttem, mégis mennyibe kerül 3 A4es, ismeretlen xzőtől.
Aztán úgy gondoltam, milyen szép dolog, kihagyni a közvetítőket, kiadókat, reklámokat, amelyek iszonyatos árréssel (nem)dolgoznak, s most legalább tudom, hova kerül a pénc; így nagy elégedetten mecénáskodtam, hogy írópalántánknak l1n fedél a feje fölött.
Pillanatnyilag ugyanis ez a projekt, költözés lakcsere, 2 albi 1xre, és hát lássuk be; ez nem kevés kiadással jár.

A novellák elolvasása rövidebb ideig tartott, mint maga az ügylet, de 1 egész légyrajt ütöttem 1 csapásra, úgymint:
 - debütálás ír-olvasó találkozón
 - 6ékony jótékonykodás
 - művelődés
 - 15 perc szórakoztató párbeszéd.

Háztáji

Tegnap reggel a magasból 1 hang szólt hozzám, nevemen szólítva. Már megszoktam, így meg se lepődtem; angyali üdvözlet helyett a mindenlátó házinéni adta az ukázt, hogy 7végi programként megnyertem a fűnyírást.
De legalább nem tett szemrehányást, hogy az ablakomat is meg kéne má pucolni.

Ilyen az, ha az ember lánya udvaros házban lakik. Még jó, hogy reggelente nem kell ganajozni. Utána a trolin furán néznének rám, asszem.

Opération Casablanca - 1edül nem m1

Mint már kiderült, marokkói kollégák nem igazán állnak a helyzet magaslatán, és ez már többx is nyilvánvalóvá vált.

Minden 1es nap új; számukra valóban, az előző nap megbeszélt dolgokra ugyanúgy rácsodálkoznak másnap is. így megun6atlan a világuk; minden nap tartogat számukra vmi újat.

Innen, európából nézve még lassabbnak tűnik működésük. Az 1 órás mínuszuk tovább ront a helyzeten, és ez még fokozódni fog a ramadán idején. Mármint az időeltolódás. Az aktivitás természetesen tovább csökken, majd alig különbözik a nullától. Ehhez kell majd elég erősnek lennem.

Tekercs

2,5 hónap erőteljes semmittevés után meglátogattam a spinningtermet, ahol már több, mint 1 éve nem jártam. Vagyis nem tekertem.
Szóval reggel már a tornafelxelésemmel indultam dolgozóba, s onnan az esti 6os tekerésre. Az időjárás abszolút kedvezett a kalóriaégetésnek; azon gondolkodtam, ha csak kiállok a napra, vajon nem égnek-e el a felszedett pluszok. Bár a vasárnapi napozás során nem vettem észre.
Nem voltam 1edül az elvetemült 5lettel, rajtam kívül még 9en szánták el magukat a kishíján öngyilkos merényletre; ez azért megnyugtatott.

Aki volt már spinningen, tudja, mi a különbség a sima biciklizés és e között. Aki nem, hát most megtud6ja:

A biciklit előx is testre kell szabni, hogy a későbbi körülményekhez képest a lehető legkényelmesebb l1n. A nyereg a csípőcsontodig érjen, a kormányt minél magasabbra, hogy még véletlenül se szolgálhasson támaszkodásra. A 2 közötti távolság pont akkora, hogy az alkarod beférjen közéjük.
A törölközőt, vizet elhelyezed, majd saját magadat is; belelépsz a pedálpántokba és felkészülsz 1 pusztulatos órára.

A bemelegítő 10 percben még egész komfortosan érzed magad és nem érted, mi lehet ezen olyan rettenetes.
Az oktató bátorítóan mosolyog, neki elhiszed, hogy tök jó lesz.
Aztán vált a zene tempója, növeled az ellenállást a biciklin és azt veszed észre, hogy izzadsz, mint 1 ló. Itt még mindig azt gondolod, hogy lazán eltekersz bármeddig.
25 percnél lopva odapillantasz a faliórára, s meglepőcc, hogy még csak ennyi az idő. A 30. percnél ismét ránézel és gyanakodni kezdesz, hogy megállt. Eztán 2percenként meggyőzőcc róla, hogy másik időszámítás érvényes a teremben; naná, hogy 1 sokkal lassabb.
Innentől kezdve túlélésre hajtasz. Segít, ha elképzeled magad a Tour de France-on, ha kapaszkodsz a zenébe, vagy ha megfogadod, hogy soha többet be nem teszed a lábad a terembe.

Majd aztán csatakosan, rákvörösen, cidrizős lábakkal lecsúszol a nyeregből és vhogy megcsinálod a lazítós feladatokat is.
Elkúszol az öltözőbe, s összekaparod maradványaidat. Ahogy hűlsz le és normalizálódik a pulzusod, egész elégedett vagy magaddal.

Felvillanyozva a teljesítményedtől, nagy könnyelműen el6ározod, hogy legközelebb is eljössz. így bérletet veszel.

Opération Casablanca - Távoktatás

Mint ismeretes, immáron Mo-on töltöm dolgos napjaimat, hazatelepülés után máris dolgozóra fogtam a tempót. A marokkói lazulás után kicsit fura volt újra felgyorsulni, de asszem, egész hamar asszimilálódtam.
7fő-kedden igazán kíméletes üzemmódban vegetál6tam, legalábbis, ami afrikai kollégáék oldalát illeti. Mintha nem is lett vón rencerélesítés, kooperálás, vagy mintha netán a Bermuda-3szögbe estek vón, vagy éppenséggel 1 féreglyukon át 1 ismeretlen dimenzióba kerültek; ilyennyire nem adtak életjelet magukról.
Elképzelhető persze az is, hogy olyan eszméletlen partit csaptak távozásom feletti örömükben, hogy be se mentek dolgozni a másnaposságtól.

Ámde ma végre feltűntek a színen, rögtön bonyodalommal, naná. Lettlégyen ugyanis, hogy a rájuk eső feladatot nem úgy végezték el, ahogy az az SOP-ban meg van írva. Vhogy nem lepődtem meg, hogy nem m1 problémamentesen a folyamat, de hogy éppen pont a legeslegelején máris lerobban a cég szekere, hát erre azér nem számítottam.

Lesben álltam, hogy mégis mikor kezdenek el végre tevékenykedni. Amint beérkezett hozzám a tennivaló, lecsaptam rá, hogy azon nyomban feldolgozzam. Hooooogyne, merhát juszt sem úgy küldték a doksit, hogy hozzáférjek. S közben csak jöttekjöttek a további, elrontott cuccok tőlük. "Azonnal állítsák le a kollégát"-üzenet kiküldve, majd enyhe hajhullás a kérdésüktől: " hogyan kell megcsinálni?".
Éppenséggel ezzel telt a velük töltött 2,5 hónap, hogy ezt magyarázgattam, szép színes oldalakon keresztül, gyakorolgattuk közösen, és természetesen minden alkalommal biztosítottak arról, hogy pááád problem.
Szóval távoktatás zajlik, csak némileg szkeptikus vagyok, hogyha face to face nem ment át az infó, hogyan fog odaérni látatlanban, több 1000 km-ről.
Nadepersze jó pap is holtig tanul, a lusta főleg, az elefántról nem is beszélve. Mivel se teológus nem vagyok, se cirkuszi idomár, csak találgatni tudok, hogy fog eztán zajlani.

Opération Casablanca - Tűzés

Péntek délelőtt összetűztem Bexzési Zsawaddal, akiről ezúttal kiderült, hogy nem csak neveletlen, de dolgozni se xet. Igaz, utóbbi sem volt nagy meglepetés.


A vita apropóját az adta, hogy felháborodtam rabszolgatartó attitűdjén. Történt ugyanis, hogy 1ik kollegina kapott tőle mélt, 1 szavasat, az is az volt, hogy "kitölteni", mármint a csatolt excel-t. Hogy miért, vagy hogyan, arra nem vesztegette az idejét. Kollegina kérdésére elmondtam, hogy nem elég, hogy modortalan, de még hülyeség is, amit küldött, mert a kért infót simán ki lehet nyerni az újszülött céges rencerből. Pont ilyen feladatokra is van. Persze, ha nem tudjuk használni, az megnehezíti a helyzetet. Ha pedig saját magunk szórakoztatására épp az excel-t tartjuk a legmegfelelőbb eszköznek, hát csináljuk sk.


Nem gondoltam azonban, hogy kollegina minimális diplomáciai érzék nélkül, direktben tolmácsolja véleményemet Zsawadnak, aki persze rögtön felszívta magát, mint 1 ökörbéka és rettenetesen kiborult, hogy így beleköptem a levesébe. Hiszen ő olyan szépen kitalálta, hogyan csináltatja meg a munkát másvkivel. Erre én jól fellázítom az alsóbbrendű nőnemet, és bojkottálom a munkavégeztetést. Hiába montam neki, hogy a friss rencerből kinyerheti a vágyott részleteket, nem tudott napirendre térni afelett, hogy keresztül húztam a számításait és elvetettem a lázadás magvait kollegina szívébe, ahol remélhetőleg megfogannak és csodálatos ellenállássá burjánzanak.
így is váltunk el; se excel, se villanyborotva.

Opération Casablanca - Vol de nuit

Nos, eljött ez a nap is, amikor végleg összepakolva ülök az ágyon és várom, hogy jöjjön a taxi s vigyen a reptérre, ahonnan hazahúzok - végleg.
Remélem, kevésbé kalandos utam lesz, mint a címben utalt; éjjel még nem repültem, pláne nem átszállással. Páratlan élmény lesz, úgy vélem. Azér izgulok.


Találkozzunk mingyá 3D-ben!

Opération Casablanca - Habbous

A Habbous a király által adományozott házak, üzletek összessége itt Casa-ban. Közel van a királyi palotához, amit akkora kőfal vesz körül, hogy a pórnépnek esélye sincs látni, mekkora bazinagy épületben lebzsel az uralkodó és pereputtya. Csak sejtik. Jobb ez így, mindenki nyugalmának megőrzése érdekében...

Engem nem is ez érdekelt, hanem az üzletek. Nemes 1xűséggel, a bazár. Csodálatosan rettenetes :)

Mint tudjuk, az itteni 2.5 hónap alatt 1x jutottam el ide, amikor a helyi kollégák be akartak vágódni a főnökömnél és elzsuppoltak minket 1 szép napon.
Tegnapra tűztük ki az eseményt, hogy pontban 6kor húzás és naaaagy shoppingolást csapunk. Mondanom se kell, 6 előtt 10 perccel még csak utalást se ejtettek az indulásról. Hogy ízelítőt adjak a xvezés à la marocaine-ből, íme a történet:

Az 1ik kollegina 6 előtt 5 perccel elkap a folyosón, s nagy konspirálva súgja, hogy akkor mennyünk ám, mer ő megkérte a férjét, hogy kísérjen el minket a veszélyes terepre. Ó, hát jól van, végülis nekem tökmind1, kivel mék. Bár, bevallom, azér nehezteltem, hogy most is elfelejtik a többiek, hogy mit beszéltünk meg. Najóvan, szedem a kis cuccaimat, ready to go, amikor mongyák, hogy mégiscsak gyön a 2 jómadár kolléga, várjuk meg őket, és az 1ikük kocsijával elrobogunk. Hát legyen, legalább nem kell taxizni. Lent találkozzunk.

Leérek a bejárathoz, sehol senki. 1 pillanatra megfordult a fejemben hogy aggyátok elő mosmá a rejtett kamerát, mer csak arról lehet szó. Némi toporgás után végülis előkerült kollegina, s pár hívásba került tisztázni a helyzetet. Ami kezdett 1re komikusabb lenni.
A férj feltűnésével csak fokozódott. Bemutatkozás, a nevet természetesen nem értettem, de már lemondtam arról, hogy elsőre értsem a helyi neveket. Nevezett férj esetében ráadásul külön bónusz, hogy beszédhibás. Hogy pontosan melyik hibáról van szó, azt nem tuttam eldönteni. Lényeg, hogy még annyit se értettem a mondandójából, mint 1 átlag arabs francia szövegelésből. Nehezítette továbbá a helyzetet, hogy ijesztően hasonlított 1 hódra. Tudjátok, pl amelyik fogkrémet reklámozott nálunk. Csak sokkal nagyobb annál. Képzelhető, 1 hód mennyire beszél franciául... Foglalkozását tekintve tanár. Ennél többet erről nem tudok mondani.

Szóval, ilyetén ismerkedés után végülis csak odaért a 2 hiányzó kolléga is. Ekkor viszont újabb dilemma: ülésrend az autóban.
Adott volt a 2 pasikolléga, 1ik a sofőr, másik nem. Adott a kollegina, aki gyereket vár, szóval nem szimpla eset. Adott a férj, aki nem kicsi. Valamint én, vendégstátuszban. Szóval senki ne gondolja, hogy csak úgy beszálltunk a kocsiba és uzsgyi.
1edül a sofőr helye volt fix. Onnantól az összes többi to be discussed. Eddig csak komikus volt a helyzet, itt kezdett átfordulni tragikomikusba.
1másnak ajánlgatták az anyósülést, megindokolva az összes propozálást. Ekkor persze má rég elmúlt 6 óra...

Végül sikerült mindenkinek beülnie, s indul6unk. Ablakok leengedve, hogy ha nem lenne elég átforrósodott a járgány, még jöhessen be az utcai meleg és zaj és benzingőz. Hogy ne unatkozzunk, kicsit ordított a rádió. Arabul. De csak a háttérben, mer útitársaim beszélgettek is. Arabul. Feltehetőleg vicces témák kerültek elő, mer nevettek is hozzá. Majd 1 kis vita kerekedett, de persze erről se tuttam semmit. Az út televolt, dunsztolódtunk a dugóban. Itt kezdtem el csendesen vihorászni magamban. Hogy mennyire abszurdan vicces ez az egész, mintha nem is velem történne. Álmodni se tudtam volna szebbet.

Az 1ik sarkon a nemsofőr kolléga fogja magát és pát intve eltűnik. Csak pislogok, mer persze ha mond is vmit, az arabul van. Aztán megtuttam, m1 a szüleihez. Najóvan, hát akkor csak négyen bazározunk.

Odaérünk végül. A hirtelen fékezésektől, városszagtól kis hányingerrel szállok ki, de tartom magam. 3 lépés után veszem észre, hogy már csak hárman vagyunk. Hol a sofőr? Ja, találkozik a haverokkal. Aha, szóval akkor hárman leszünk. 1 darabig még gyanakodva vizslattam a maradékot, mikor szívódik fel a következő kísérő mellőlem, de stabilizálódott a léccám. Már csak azér is, mer ugye házaspárról beszélünk.

Az óriáshód idegenvezetővé vedlett és elárasztott félinformációkkal. Azér csak féllel, mer a másik felét nem értettem. Xencsére a kontext segített dekódolnom, de nem mindent. Ilyenkor bólogattam, vagy csodálkoztam. Vagy diszkréten röhögcséltem. Xencsém volt, mer a guide őrületes poénokkal szórakoztatta a rá bízott hölgyeket. Újabb vizualizációs feladat: pösze hód, viccmesélés közben.

Megbeszéltük a listámat, hogy miket xetnék venni, mennyit és mi legyen a sorrend. Valamint, hogy én inkább meg se szólaljak, majd a férj tárgyal árügyben. Legyen.
Úgy láccik, az árusok vhonnan mégis kiszúrták, hogy nem helyi vagyok, mer az első lábbelire rögtön 4xes árat montak. Továbbálltunk.

Hogy ne csak hasznosságáról, de vendégxetetéről is tanúbizonyságot t1n, a férj odaterelt minket 1 standhoz, ahol frissen facsart narancslevet kért nekünk. Ugye senki nem gondol gépesített folyamatra? Ott áll barátunk, 1 rakat narancs mögött, 1 lavór enyhén piszkos vízzel, pár pohárral és foghíjas vigyorral.
Ez a narancslé sokkal jobb, mint amit pl a szállón lehet kapni, mer ebben aztán nincs hozzáadott anyag, csak C-vitamin. Hámondom, látván a higiénés körülményeket, nincs az a C-vitaminmennyiség, ami itt elég lehetne. Közben készült a narancslé, a félbevágott gyümölcsöket 1 présbe tették, nyomták, míg meg nem telt a pohár; amiből előttünk nemtom hányan ittak. Persze megittam. Nagyon finom volt. Semmi másra nem gondoltam.
Mentünk tovább.

Nem részletezem az összes alkudozást, de sejthető, hogy 1ik ügylet sem zajlott túl 1xűen.
A közeg nem változott a legutóbbi ottjártam óta. Ugyanúgy tömeg, szag, kínálatkavalkád. Majdnem mindent kipipál6tam a listámon.

Végül, mivel mindhárman éhesek voltunk, a férj elkalauzolt bennünket; hát hova is? Nincs rá szó, hogy hol ettünk. L1n büfé, és mindenki képzeljen el 1 utcai kifőzdét/sütödét, a pult mögött 1 asztallal, pár kisszékkel. A plafonról lóg 2 neoncső, az 1ik világít is haloványan.
Rendeltünk mentateát, palacsintát, harsha-t. Utóbbi teljes kiőrlésű lisztből s ki tudja még miből készül. A palacsinta se olyan, mint nálunk, de finom, xettem.
A kb 10 éves pincérgyerek kihozza a kaját műanyagtányérakon. Kaptunk mézes palacsintát, sajtos-csokis! harshát, mind2ből jó adagot. Természetesen kézzel eszünk, közös tányérkából. Sőt, hogy ne érezzem magam hanyagolva, a palacsintát jól mézbe forgatva, összegöngyölgetve odapakolják elém. De legalább nem a számba dugdosták a falatokat.
Még jó, hogy lehetett kezet mosni, mer nem kicsit kentem össze magam.

Eztán már csak haza kellett jutnunk. Fogtunk pötitaxit, majd kiszálltunk a hotel előtt. Búcsúzásképp a férjtől még kaptam ünnepi köszönőbeszédet is, némi méltatással és invitálással megspékelve. I-n a pont kollegina elérzékenyülése.
Mindketten kedvesek és rendik, jólesett a figyelmességük, s örültem a velük töltött időnek, mégha csak félig is értettem.

Opération Casablanca - Kutyasor(s)

Tegnap délután a helyi iroda legeslegnagyobb qtyája leméltóztatott a szintünkre. Végigjárta a kisqtyaólakat (értsd irodákat) szépen 1más után.
Ide is eljutott, ahol mostanság tevékenykedek, az exFM office-ba. Nagy viccesen ő is megj1ezte, hogy "nahátnahát, az új FMünk"; nagyon vicces, 1ébként meg ilyen főnökkel, mint te, nem is biztos, hogy bevállalnám a pozit. Csak ha nagyon szépen kéred.


Nyájasan érdeklődött minden rendben van-e, túl melegnek találta az irodát, úgyhogy azonmód nekiesett a légkondinak (mér gondolják itt a pasik, hogy a klímával imponálnak??), hiába montam, hogy haggyamá, nekem tökjó így, és ezt a 3 percet, amit itt tölt, csak kibírja, azér beállított 22 fokot. Najóvan, látom, hogy expert vagy, de ezt ki is hagy6tuk vón.


Következő kör, hogy elégedett vagyok-e illetve, ha bármire szükségem van, bármiben tud segíteni, szóljak. És már megint elrontottam, mer persze ilyenkor nem jutnak sose eszembe a dolgok, így elfelejtettem mondani, hogy igenigen, kéne 1 kanapé, meg 1 fotel, vagyis igazából 1 nappali. Akár meg is tudom mutatni, melyik cuccokra gondoltam egész konkrétan, csak hogy megkönnyítsem a dolgát.


De mire ez beugrott, má rég messzejárt, én meg itt ültem a 22 fokos kiskutyaólban.

Opération Casablanca - Esti kondér

Ma kimagaslóan hosszúkás napot toltam, reggel 1/4 9től kb este 7ig, s a reggelit leszámítva nagyon light-os ellátmány jutott mára.
Ezért az irodából támolyogván 1 nagy kérdőjel (ekkora volt minimum: ? ) vészvillogott előttem. A dilemma az alábbi volt: vagy útközben hazafelé bexzek vmi embereledelt, vagy lepakolok a szobában és ismét nekivágok az uccáknak vacsora reményében.
Persze győzött a kisebb ellenállás, és naná, hogy feljöttem a 8-ra, és nagyon megörültem a reggeliből zsákmányolt körtének, azon nyomban meg is ettem, s közben vártam, hogy mikor jelentkezik a jóllakottságérzés. Arra lettem figyelmes, hogy 1általán nem jelentkezett. Viszont ekkor már ingbengatyában pislogtam az ágyon. Mer elfelejtettem ugyan mondani, de nagyon álmos is voltam.


Ahhoz azonban nem eléggé, hogy el tudjak aludni korgó gyomorral. Bár mosmá egész magas az ingerküszöböm a zajokat illetően, a mardosó éhséggel viaskodva nem bírtam vón szenderülni.


Némi mérlegelés után úgy döntöttem, hagyom magam meglepni a szálló éttermében vmi könnyed vatsorával. (A másik mérlegelést most ne keverjük bele, majd otthon lemozgom. Télleg!)
Itteni időszámítás xint 9 körül lefáradtam a kantinba, ahol meglepően sokan ücsörögtek. A  pönszér úgy üdvözölt, mintha 1000 éves spanok lennénk, azér jólesett.
Érdeklődött hogylétem felől, 1üttérzőn megj1ezte, hogy biztos zsúfolt napjaim vannak - szóval világosan láccik este is, hogy marianaárkok ásódtak a szemem alá... Viszont, csodálatos, ahogy itt nem lehecc eléggé lusta. A magyar énemhez képest iszonyatosan ellustultam és még rendetlen is lettem, ámde még mindig propre és organisée vagyok, valamint trestres gentille, úgyhogy mostanra se értem el a helyi szintet.


Nade vissza a tányérkámhoz. Elővezettem a problémámat, hogy vmi igazán kímélőt kék má csak ennem, elvégre késő van, viszont 1 kis melegség igazán jót tenne megfáratt korpuszomnak és neuronjaimnak is, ezért a thé marocain jöhet. Evőke pedig legyena-legyena-legyen, az előételek 1ike.
A thé marocain ugyebár a mentatea, nagyon guszta kis kannácskában szervírozzák, tálcácskán, pohárkával, mentalevélkével. Asszem, enyhén infantilis képem lehet, ahányx csak mentateát iszom itt, mer mindannyix rácsodálkozok a kannácskára, tálcácskára, pohárkára, levélkére. Háde olyan helyes az összkép.


Míg vártam, feltűnt, hogy 3 csaj is kajált 1edül ezen a kései órán. Igazából az lepett meg, hogy itt vannak 1edül, és vajon micsinának? Mer az nem meglepő, hogy én is ott ültem 1edül, hiszen azt nagyon jól tudom, én mér vagyok itt (kanapé!), de hogy ők?! Lehet vmi ebben a pénzér/papírérházasodós dumában...


Ámde, nem nagyon volt időm nézelődni, mer kaptam 1 bucit. Még meleg volt :) Nem, nem a gay parade-ról maratt itt; kosárból kaptam, s hozzá 2 kencét. Vörös és fekete. Ilyenek voltak a cuccok, s mivel mosmá majdnem minden fenntartásom odalett, gyanakvás nélkül kentem őket. Mint kiderült, vmi olajbogyós, illetve paradicsomos plazmákat ettem.
Eztán megérkezett a vatsorám, ami a következő volt: tésztasaláta lazacdarabokkal, sajtokkal, petrezselyemmel (vagy bazsalikom; zöld-zöld) és mézes öntettel. Hogy milyen tészta volt benne? Penne. Bevallom, boldoggá tett akkor és ott. Olyannyira, hogy alig vártam, hogy feljöhessek, merha 1 perccel tovább maradok hát bealszom. Mivel álmomban néha szokott folyni a nyálam, kínos lett vón.


Így hát felkúsztam és most épp arra várok, hátha jön 1 manó (vagy sok, asse bánom) és megfürdet, mer én má nagyon takarékon állok. Aztán persze, magad uram, ha nem bírod kivárni, míg vki más megcsinálja. Hát igen, má monták, hogy türelmetlen vok.

Opération Casablanca - Lista

Az alábbiakat fogom csinálni Mo-on:
- Sétálgatok az uccán. Csak úgy. Mer megtehetem. Tök1edül. Szoknyában. (Meg rendesen felöltözve persze.)
- Főzeléket eszek. Meg gyümölcslevest. És főleg vattacukrot.
- Napozok.
- Biciklizek.
- Magyarul beszélek.
- Ránézek a járókelőkre.
- Értem, mit mondanak az emberek körülöttem.
- Xetem a tömegközlekedést.


Az alábbiakat NEM fogom csinálni Mo-on:
- Szitkozódni.
- Non-stop netezni.
- Szendó/pizza vacsorázni.
- Szobában törökülni 7végén.
- Vacak kv-t inni reggelente.
- Lemaradni szülinapi partikról.
- Utólag nevetni a poénokon, amik késve érnek át a neten.

Opération Casablanca - In the finish

Ma az utolsó 7főm telt itt. Mintha nemrég jöttem vón. Tény, nemrég is jöttem, de úgy értem, az első érkezésem tűnik nagyon közelinek. Természetesen "I go", a fenti linknek semmi köze valós személyemhez :)


Ennek a 2.5 hónapnak köszönhetően (ki köszöni??), úgy szitkozódok, mint 1 kocsis. Volt apropója a cifrázásnak; mikor ez, mikor az. Főleg könnyű dolgom volt, hiszen itt nem értik, mond6om a magamét gátlástalanul és büntetlenül. Lesz miből visszavennem otthon...

Opération Casablanca - Ruházkodás

Már ejtettem szót a pasik utcai viselkedéséről; emellett nem árt tisztában lenni azzal, hogy a helybeli nők se fogadják kitörő örömmel az európai fuvallatokat, melyek borzolják lepleiket és kedélyüket is. Nem feltétlen szólnak be, ám rosszalló pillantásokból, homlokráncolásokból kiolvasom a nemteccést: „micsoda ledérség kérem, hova vezet mindez, iszen az összes haja kint van, ne csodálkozzon, ha tisztes férfiúink megvadulnak, nyilvánvaló erkölcstelenségének köszönhetően.”

Ha már itt tartunk, lássuk az öltözködést. Hiába 2011, hiába a napsütés, 1általán hiába minden, nőnemben még mindig a csador kívánatos. Na jó, nem pont az én generációmban, de aki kicsivel is idősebb nálam, az tuti leplezi magát. Ennek vannak fokozatai. A legdurvább, amikor a nőből mást nem lácc, csak a szemeit. Ezt úgy éri el, hogy a csadron túl még az arcát is elfedi, s 1 szempáron kívül semmisemmi nem láccik.

Lehet, hogy célxűbb pár definícióval tisztázni a fogalmakat, ezért íme a részletek:

-       A csador a viselője teljes magasságára szabott, félkör alakú, ujjkivágás nélküli anyagdarab, melynek nyitott az eleje. Kézzel, fogakkal fogva vagy a derék köré tekerve zárják össze viselői. A hagyomány szerint a csadort fejkendővel (rusæri), blúzzal (pirhan) és szoknyával (doman) vagy nadrág felé felvett szoknyával (shælvar) hordták. Az arcot egy hosszú, négyszög alakú fehér fátyollal fedték be, mely a szemeket még szabadon hagyta.

-       A burka egy egész testet elfedő muzulmán női külső viselet. A teljes afgán burka betakarja a viselője egész arcát, a szemek környékét kivéve, amelyet egyfajta háló fed.

-       Néhány arab és nyugati országban a hidzsáb szó elsősorban a nők fejét és testét letakaró ruhát jelöli.

-       A nikáb egy arcot eltakaró kendő, amit egyes muzulmán nők viselnek a hidzsáb részeként.

-       Djellaba (جلابة) is a traditional long, loose-fitting outer robe with full sleeves worn in the Maghreb region of North Africa and in Arabic-speaking countries along the Mediterranean.

Nos, tehát találkoztam burkával, nikábbal, csadorral, djellaba-val. Asszem, az egész alakos cucc a burka. Ez az, amiből max csak az arc láccik, de tisztességes lányok asse mutogatják. Senki ne gondolja, hogy akár jó is lehet a nagy melegben ilyesfajta könnyed lepelben mászkálni, mer tökre felöltöznek alá. Szóval felső, gatya, cipó, mi1más és arra a lepedő. Namármost, még ha csak 20 fok van is, kösszépen; nem akarom tudni, milyen szagállományok fejlődnek ki ennyi réteg alatt. S az, hogy 5 éves lánykákra is ráadják a hidzsábot, pedig akkor még aztán télleg nem beszélhetünk szexualitásról, nekem kicsit sokk. Persze, ki tudja, mire nem mozdulnak az itteni pasik...

Leginkább sötét árnyalatokban lehet lepleket látni. Ami azon túl, hogy nem túl szívderítő, még jócskán melegebb is, mintha fehérből, vagy vmi világosabb színből lennének. Nehogymá 1 kicsit is jól érezze magát az asszonyállat... A djellaba-k már színesebbek, 1ik nap zebramintás is szembejött velem az uccán, szóval némileg engedékenyebbek e téren. Ez olyasmi, mint 1 kaftán. Láttam olyat, ami teccett; szépek is tudnak lenni. Az anyaga, a színe, a hímzések rajta – szó mi szó, nagyon mutatósat is lehet belőle találni. Kirakatban láttam, az árat nem tették mellé, de mivel nem kevés méteráruból készül, van 1 olyan sejtésem, hogy jó pár 1000 MAD. Ha a misszió végén még mindig pénzes maca leszek, azér meglepem magam 1gyel.

A burkához illő lábbeli a babouche. Ez bőrből készült, zárt elejű, lapos talpú papucsféleség. Olyan, mintha a sarkát letaposták vón, de ez gyárilag ilyen. Vagyis kézművesileg. Lehet bármilyen színű, alapból persze fekete, de láttam már pasin pipisárga babouche-t. Ezt lehet mezítláb, illetve zoknival hordani. Utóbbi azér bénán mutat.

A korombeli lányok már felszabadultak a burka nyomása alól, és a itteni fogalmak xint igencsak merészen öltözködnek. Ez azt jelenti, hogy a májusi napsütésben farmergatya magas sarkú csizmával!, 2-3 pulcsival és esetleg hidzsábbal lázadnak. Tehát a tetőtől talpig elfedettség ugyanúgy megvan, csak mégis másként. Ezt ellensúlyozandó, kiabáló sminket hordanak. Mivel az egész csajból többnyire nem láccik más, csak az arca, kénytelen az arcával pasizni. Ezt pedig ugye jól ki lehet festeni, így érik el, hogy akár csadorral, akár 1éb mindent fedő ruhával és bohócxű fejjel mászkálnak. Csadorral pláne ijesztő tud lenni. Ott m1 előtted ez a mobil koporsó és rajta 1 maszkolt fej. A mobil koporsót úgy értem, hogy a nő tökre be van zárva saját magába, kb 0 kapcsolata lehet a külvilággal. Mégha akarna se nyit6na mások felé. És ezt képesek itt úgy magyarázni, hogy mindez a nők érdekében történik, s az irántuk való tiszteletből. Érdekes megközelítés... Azér itt inkább pasi lennék.

Meg kell említsem a kiegészítőket. Leggyakoribb a napszemüveg. Feltételezem, azér, mer a csajok nem nézhetnek senkire az uccán, legalábbis hacsak nem akarnak atrocitást. Viszont a napcszemcsi jótékony takarásában bárhova nézhetnek. Asszem, nekem se ártana 1, mer az nem állapot, hogy az a minimális pillantás, ami otthon simán belefér, az itt kihívó kacérkodásnak minősül. Másik magyarázat a sok napszemüvegre, hogy ennyien viselnek monoklit. A kendők szintén kedveltek, akár vállon, akár fejen, akár nyakban. Szóval nehezen szakadnak el a „minél több réteg, annál jobb” megközelítéstől.

Ehhez képest, amiről otthon azt gondoltam, hogy visszafogott és konzervatív viselet, az itt botrányos és tisztességtelen. Ahhoz képest, hogy évszaktól függetlenül inkább szoknyázok, itt most aztán gatyába ráznak... A felsőim se igazán felelnek meg az elvárásoknak, mer se nem feketék, se nem combközépig érők. Viszont simán festhetném vörösre az összes körmömet.

Ami még furán mutat, ha a djellabához tűsarkút vesznek fel. Elég ütős az így elért kontraszt. Persze vhol érthető; próbálnak azzal a kevéssel 6ni, amit még kövezés veszélye nélkül bevállal6nak a csajok.

A pasik kérem, azok itt azt csinálnak, amit akarnak. Csak úgy vannak, lehet akármilyen napszak, a kvzók teraszán mindig lehet pasikat látni kvzni, ami persze csak indok arra, hogy stírölhessék a csajokat. Kiülnek, dumálgatnak, semmittesznek, legeltetik a szemeiket, asszonypajtás meg tegye a dolgát otthon. Ez 1 pasiparadicsom; kíváncsi vagyok, mikor űzetnek ki, ha 1általán... És nem feltétlen kell kvzó se ahhoz, hogy napot lopjanak. Elácsorognak 1 fa alatt, kiülnek 1 kiszuperált székre, még párnát is xválnak maguknak; és eltelik a napjuk. Nem is tudom, ezeket mind ki tartja itt el?

Ami a ruházatukat illeti: kortól, foglalkozástól függő, de elég sok öltönyöst látni az uccákon. Ezek nagyon jószagúak is, csak úgy hömpölyög körülöttük az illatfelhő. Ezentúl kiabál az órájuk; csillisárgán ordít a csuklójukról, hordanak továbbá gyűrűket és karkötőket is. Utóbbiak teccetősek, előbbiek mértéktelenül randák. Ha vhol, hát itt 6ványozottan státuszszimbólum a kocsi. Ha valóban igaz az az elmélet, hogy a pasik a kicsi méreteiket naaaaagy autóval kompenzálják, akkor asszem, itt csupa kisfarkú hapsi szaladgál.

A suhancoknál persze a heresérves gatya a trendi, meg a mindenféle utánzat cucc; ennyi dolcse gabanna-t, guccsit még nem nagyon láttam 1 rakáson.

És hát persze itt is hódít a tangapapucs, mackógatyával és "I'm muslim, do not panic" feliratú pólóval. Ebben az esetben viselőjét teljesen más szagállomány lengi körül; nem kifejezetten parfümfelhő...

Már várom, hogy ismét felvehessem a szokásos nyári öltözékeimet, különös tekintettel a szoknyákra.
Addig pedig kilógok a sorból a toalettemmel. Is.

Opération Casablanca - Vadászat

A szaúdi gazdagok Marokkóba járnak vadászatra. Ez kicsit olyan, mint hogy az osztrákok meg Mo-ra.
Bár itt nem antilopokat lődöznek, és nem is lődöznek. Merthogy természetesen feleségre vadásznak.


Idejön a szaúdi pasas, tudvalevően rogyásig pénzzel; nem kifejezetten hajtóvadászatot kell elképzelni. Asszem, a potenciális nejek azok, akik igencsak hajtanak 1 ilyen partira. Ugyanis ez a leányálmok netovábbja itt.
Könnyen eladják magukat, mer ugyebár házasság előtt nem élhetnek 1ütt, mégcsak nem is randiz6nak kettesben.
Szóval nagyon rövid ideig kell eljáccani a habcsóktündért áfonyával, amint megvan a mariage, előbúj6 a lángostestű krumpliszsák 7 fejjel, szúró-szívó szájszervvel, lobogtatva a listát:
autó(k), ház(ak) medencével, utazás(ok), guccsitáska, sanelszemüveg, zararuha, pradacipő és így tovább.


így már mingyá más színben tűnik fel, hogy akár több feleséget is tart6nak. Ilyenből 1 se kell, nemhogy több.


Asszem, világszerte elterjedt ez a feminin hozzáállás.
Lehet, mégse olyan sirályság pasinak lenni se?