2011. június 27., hétfő

Opération Casablanca - Ajándék

Ma megettem 1 ajándékba hozott csokit.
Viszont kiosztottam 10 másikat.
Ez elég jó arány, nem? :) És különben is, xintem elszámoltam magam a vásárláskor; most sehogy nem találtam a 11. illetőt, akinek odaad6tam vón az autós szeletet. Jobb 5let híján, megajándékoztam magam.

Opération Casablanca - Hiányzás

A takarítónő tegnap megj1ezte, hogy bizony nem voltam itt múlt 7en. Ó, hát feltűnt? Vagy csak az, hogy se potyadatolya, se Q10es kence a képükre? Mer ugyanis az elmúlt ittléteim alatt nagy lelkesen ettek, kentek. Többen vannak, így nem tuttam megnevezni a simaképű telebendőt, s kicsit abszurdnak éreztem vón a széfbe tenni a krémes tégelyt. Meg árulkodni is, hogy portás bácsiiiii, a takanyó belenyúlt a kencémbeeeee.

Opération Casablanca - Visszafelé

Az arab nyelv olyan, mintha nem csak írásban, de szóban is jobbról balra történne. Csak papírra vetve nem olyan hangosak a jelek.

Opération Casablanca - Jel

Et voilà 1 jel, á la marocaine :)

First of all, DIL status ; mivel mindenkit ez érdekel leginkább. Day in Life, melyről múlt 7en kiderült, hogy nem tréning lesz, hanem igencsak kívánatos az interaktivitás. A kinder tojás semmi ehhez a meglepetéshez képest… Azér magukhoz tértek. Bár van, aki bele is betegedett, egész pontosan a Financial Manager, aki eddig se törte össze magát az ügy érdekében.  
7főre megérkezett a felelős forward team, bár hiányosan. 1ikük ugyanis lemaradt vhol, állítólag a vihar miatt. Vagy csak szimplán eltérítették a gépet. Azt kell mondjam, haladunk. Előre, mármint. Helyi idő, helyi tempó xint csak fél nap késésünk van, de mindenki bizakodó, mint a halálos beteg körül a medikusok. Na de péntekre feltámasztják hamvaiból a process-t, leporolgatják, talpra állítják és életképesnek nyilvánítják.

Most persze ebédszünet, ezt már ismeritek. Ha épp nem puccos közös ebéd van, akkor a helyi kollégák 12h00kor hazaspuriznak, asszonypajtás várja őket a szépen terített asztallal, a visongó gyerekeket csendre inti (“hagyjátok apátok, látjátok, milyen FÁRADT, hadd pihenjen!”), ebéd után szundi, majd 1 kvval némileg felébrednek, s 14h10 körül már itt is vannak. Asszem, ez a  hosszú élet titka.
Ha puccos közös ebéd, akkor elséta az olasz étteremig, ott eszegetés, cseverészés, s fél 3ra vissza is érünk. Belát6játok, rém elfoglaltak. Más kérdés, hogy mivel.
Mindemellett én kedvelem ám őket; csak ez a munka ne lenne…

Múlt 7en; gondolom, hogy Csabánál bevágódjanak, elcuccoltak minket a Habous-ba. Ez a bazár. Fényképes dokumentációt nem tudok küldeni, déconseillé a fotózás. Így mindenkinek a saját vizualizációs technikájára bízom, hogy jeleníti meg az alábbiakat:
csigaleves, sáfránykupacok, fahéjhalmok, paprikagúlák, aszalt gyümölcsök, levendula, henna, kígyó-béka, vízárus, puff, táskák, szemhéjfesték, füstölő, babouche, guccsiövek, djellabák, ezüsttálcák, teáskannák, kézműves sütik. A felsoroltakból csak a legutóbbit ettem. Sokat. Mindez sűrű 1másutánban, 2 négyzetméteren minimum 5féle cuccot találsz, közben kiskocsi erről, gyerekkocsi arról; 1 balerinának meg se kottyan ennyit lábujjhegyen pipiskedni, na de 1 szimpla európai halandónak… Ha a fősodor esetleg már csípőből teljesíthető, át lehet térni a haladóknak szánt level 2-3-4-re; a még szűkebb, még szagosabb, még zsúfoltabb mellékuccákba. Kifejlett orientációs készség strongly recommended. A meglehetős zajszint, színkavalkád, megannyi inger nem kicsit fárasztó, az ember idegrencere nem sokáig bírja a terhelést és vagy ott helyben feladod, vagy kimenekülsz a közegből. Ja, merhogy pluszba ugyebár még elvegyülni se tucc a tömegben, messziről leveszik rólad, hogy Alien vagy és ehhez mérten szemmel is tartanak… Méghozzá sokkal. Xintem ebbe születni kell.
Az 1etlen csatolmány a kevésbé vérengzős szekcióban készült, hát én csak sóhajtoztam ennyi finomság láttán. Akinek volt xencséje hozzá, tud6ja, milyen az IGAZI datolya. Nem az az export takarmány, ami Mo-ra kerül. Aszalékok halomban, fűszerek, diókmandulák; ha beültetnének a sarokba, szép csendben elennék estig is…


El kell mondanom, hogy a bazár 1ben étel-hallal kérdés is. Mer ugyebár csak bizonyos módon leölt és előkészített jószágot esznek. (Állatbarátok ugorják át a következő részt, de legalábbis v1ék elő a toleráns énjüket.) Hallomásból má felkészültem erre-arra, de csak kamillázni tuttam a tevepult előtt. 0 tévedés; nem csak megülik a tevéket, de meg is eszik. Úgy tűnik, kemény a tevesors. Ha nem jut be a szépségverseny döntőjébe, hát marad a vágóhíd. Szépen kilógatva, mint a karácsonyfadíszek, ott figyeltek a tevefejek, 1éb testrészek. Imígyen átesve a sokkon, a kecske- és marhadarabok már kevésbé viseltek meg. Fejek, lábak, levesnek valók csinos 1másutánban. Ha vki nem bízik a mészárosban, kiválaszt6ja a még élő jószágot is és ott azon nyomban menedzselik a kivégzést. Ugye senki nem bánja már, hogy nem készültek fotók…

Hogy pozitív élménnyel is szolgáljak, elmondom, hogy csodálatos puffal gazdagodtam. A bazáros meg persze minimum az ár duplájával, de hát így se horroráron jutottam hozzá. Mer bizony itt alkudni is a must. Én meg nem tudok. Xencsére a helyi kollégák velünk voltak (meg az erő), így csak mérsékelten húztak le :) Van kicsi, közepes, nagy, világos, sötét, mintás, mintátlan, elidőztem a válogatással; végül megszültem: világos bőrszínű, narancsos mintákkal, és tevékkel. Így, ha közvetve is, ülök tevén :) Mielőtt aggódni kezdenétek a hazaszállítást illetően, azt is elmondom, hogy jelenleg a puff olyan, mint 1 macskakosár, tehát majd csak otthon kell kitömni cuccal. Ja, még 1 tudnivaló róla: nagyon büdös. Lehet, idén még csak az erkélyen használom majd, s ha szagtalanodott, bejöhet a nappaliba, a rendeltetési helyére.

Időközben financiális információval is bővült a tárházam. Megtudtam, hogy az uccákon elhangzó cöcögések, mi1ebek valóban komoly szándékot takarnak. Az itteni pasik nagy része ugyanis komolyan gondolja, hogy így vagy úgy, de bejut Európába. Mer ott kolbászból van a kerítés; ezt mindenki tudja. Az afrikából való kijutás legkézenfekvőbb módja a névházasság. Velem, például. Ugyan mi másért is jönne ide 1európai nő tök1edül, ha nem azér, hogy vmi arabs telivérrel összeálljon jó pénzért. Mármint a telivér fizet, nem keveset… Aztán az európai papírok megxzése után elválnak. A mentalitás ismeretében megelégszem a céges fizuval. Persze, ha bevállalósabb lennék, néhány papírházasság és megalapoztam a nyugodt éveimet; legalábbis anyagi szempontból nyugodtak. Nadekérem van, ami nem eladó.

Nos, emésztgessétek a fentieket; majd még jelentkezek :)

Opération Casablanca - (vész)helyzetjelentés :)

A vacsorára várakozván bőven ráérek összefoglalni az itteni helyzetet. Mer a helyzet 1re fokozódik.

Mitaszongyak, hát továbbra is naccerü itt a helyzet, nem is tudom, hogy fogok majd újra à la européenne létezni, annyira megszokom ezt az à la marocaine-t.
Utóbbi ugyebár azt jelenti, amit nálunk PatóPál. 1 hónapja ugyanazon a témán rugózunk, és vmelyik felét sikerült is megcsinálni, de olyan még nem volt, hogy 1 időben mind2 fele a dolognak teljesüljön. Szóval dolgoznak ők nagyon is, el is fáradnak halálosan, vhogy mégsincs látszata. Ez nem csak az irodában érvényes, hanem mindenhol máshol is.
Amit ma megtehettél vón,megteheted holnap is; nem kell elkapkodni semmit.Mindennap holnap van :)
Másik helyi közmondás, hogy annak, aki el akar érni vmit, nagyonnagyon, nagyonnagyon, nagyon hosszú utat kell megtennie.
Mingyá 3 hete, hogy itt vagyok. Európában még azt gondoltam, közel 1 hónap alatt rengeteg mindent meg lehet beszélni, ki lehet találni, alá lehet írni, ki lehet tölteni, satsat. Ámde Afrika kérem nemcsakhogy másik kontinens, de minimum 1 másik bolygó. Hacsak nem másik univerzum!

Asszem, má adtam ízelítőt a helyi special approach-ból, ami továbbra is a következő: nem szabad elkapkodni semmit, take your time, gondold át, értelmezzük, aztán majd HOLNAP megnézzük. Mindezt több napi xvezkedés után, mer 1 meeting request-ből nem következik 1enesen maga a meeting. Ha szóban követed el az időpont-1eztetést, a válasz mindig megnyugtató: “paaaaaas de problème”, és nagy oktondin meg is nyugszol, hogy most aztán hű de sínre tetted a dolgot… Aztán mikor realizálnád a  megbeszélést, feltűnik, hogy: nincs a helyén, késik, szabin van, bőszen dolgozik, nem ér rá, 1 másik megbeszélésen TÉNYLEG ott van; vagy mindezt így 1ütt, lényeg, hogy a mítingből nem lesz SEMMI. Szóval végülis, télleg paaaaaas de problème.
Ha a míting lejárta után előkerül, s 1 újabb időpontot tűznél ki, a válasz: demain matin. A « demain matin » a « pas de problème » szinonimája, ugyanaz a konnotációs mező tartozik hozzá : NEM.
A target : fenti 2 válaszon kívül vmi olyasmit kisajtolni belőlük, ami az IGEN-t fedi le számukra is.
Namármostkérem; ha itt ez a munkamorál, és saját bevallásuk xint se működik semmi 1 irodában, csak a lépcső, akkor ugye nem kék olyan nagyon pörögnöm?

Ami a process-t illeti, elmond6om, hogy már van szkennelős gépünk Livelink-kel. Van továbbá 1 csomó időpont kitűzésünk a tanulásra… :) Van 1 meghozandó döntésünk a vonalkódnyomtatót illetően, mert nem igazán látják, hogy könnyíthetné meg a munkát a vonalkód. Tekintve, hogy a szkennelős jelölt nagy partizán; (“minek ez az egész? És én már 20 éve itt vagyok a roche-nál!” ), és nem 1 rendmániás kolléga, számomra tisztán láccik, hol és hogyan könnyítene a munkán a vonalkód.

1ébként ez a “20 év a roche-nál” itt 1 olyan adu, amit előxetettel csapnak  ki az asztalra, még olyan kontextben is, amikor xintem baromira nincs köze a témához. Pl:
“Az élet marokkóban nem 1xű, aztán nézzen meg engem: 20 év a roche-nál!”
“A főnökök micsoda villákban laknak, én meg: 20 év a roche-nál!”
“Olyan drága minden, pedig én nem lógattam a lábam: 20 év a roche-nál!”
“Micsoda vacak lesz ez az egész új rencer, pedig én: 20 év a roche-nál!”
Közben pedig várakozóan néznek rám, hogy vajon mit szólok mindehhez. Első alkalmakkal még elismeréssel adóztam ennyiszer 20 évnek, bevallom, mosmá nem tudok úgy rácsodálkozni. És mosmá nem is szégyellem magam, hogy én még csak 2 éve vagyok a roche-nál.
Emiatt ugyan szoktak sajnálkozni, mint ahogy azon is, hogy én tk igazából nem is a valódi roche-nál dolgozom, mer hát valljuk be, az SSC csak vmi titkolnivaló zabigyerek, na dehát erről nem pont én tehetek. Ilyenkor visszafogom magam, s nem tudatom velük, hogy ez a pesti fattyú még akkor is javában virul majd, amikor ők má otthon emlékeznek a roche-os 20 évükre…

Amúgy meg – a munkától eltekintve – összességében kedvesek, vita van abból, hogy kivel ebédeljek, ha nem partizánkodok, akkor is megkapom az adagomat papírba csomagolva, hogy majd jóleszaz. Csak dolgozni ne kéne velük…
Merhát mint el bírjátok képzelni, a training plan rajtam kívül senkit nem foglalkoztat, nyugoggyakmá le, hát minek idegesítem magam?? Úgyis olyan kimerítő ez az egész munkába járás… Így a readiness level jócskán low :)
Hát ennyit a céges dolgokról.

Magánélet, mint olyan, nem túl mozgalmas, bár el kell mondjam, marhára kitartó rajongóim vannak. És van 1, aki közülük is kitűnik; csórikám a motorkölcsönző elől. Munkába menet még nem, de hazafelé már ott vár; van 1 széke a járdán, amin ülve várja, hogy mennyek a hotelba, mer akkor elhörögheti, hogy superjolie-nak talál. Az alatt a 3 lépés alatt, míg elhaladok előtte, ennyit hallok, a többire se vagyok kíváncsi.
A szállón már nagy spanok vagyunk a pönszérrel, a recepcióssal annyira nem, tekintve az eddigi issue-kat; az ajtónállókkal; má tisztára mintha hazajönnék, bár azér szelektálnék az arcok közül, ha rajtam múlna. Persze nem múlik.

Van olyan 7vége, amikor strandra mék. Hoppá! :) Ugye?! És itt most nem a klóros vízű telepisilt, polgártársaktól hemzsegő madönszékre kell gondolni, denemám! Hanem óóóóóóceánpartra. Úgy! 1 csomó ilyen ernyővel, mint amit csatolva lát6tok.


Meg nyögágyakkal. Azér kell nyögni, mer marhajó. Tökjó a nap, ahogy van 35 fok, meg a szél, amitől nem érzed a 35 fokot, csak 28at, meg a homok. Hát az vmi rettenetesen jó dolog. Tessék, ilyen homok van itt, nem ám mint a jáccótereken… Max algás, de nem qtyaszaros. És ez 100% homok, 0 photoshop; semmi manipuláció. Azér ez is jó tud lenni.


A harmadik kép állóhomok, mint lát6játok, futóhomokot nehéz lett vón leképeznem. A szandálom pántjai az 1. 7végén a lábamra sültek, xintem idén má csíkos maradok. Meg pöttyös is, mer a naptól ugyebár kijöttek a szeplőim. Több geometriai formát nem produkáltam eddig.

Amikor má megéhezünk a sok napozásban meg nyögésben, akkor átm1ünk a halpiacra, kikerüljük a verekedőket, semmit nem adunk a kéregetőknek, megsajnáljuk a zőccséges szamarat és a rémronda kóbor kiskutyát, majd 1 épp felszabaduló műanyag asztalhoz letelepítjük a pirosra sült fenekünket és hagyjuk, hogy a lótifuti gyerek letakarítsa a maradékot. EZ lenne a legalkalmasabb 1 domestos-reklámra, asszem. De persze domestos sehol, nem kell tartani a vegyxektől, senkinek eszébe nem jut előkapni a tisztítóxes flakont. A gyerek puszta kézzel elbánik a szálkákkal, kenyérdarabokkal, paradicsomlével, és a többi beazonost6atlan maradékkal, majd jelzi, hogy mosmá a mienk a terep.

Közben társaságunk legbátrabbja épp a piacon válogat a frissen fogott halakból, kilónál kevesebbet nem is adnak el, hátiszen nagy a család mindenhol, ki látott má olyat, hogy 1 halat venni… Majd a zsákmánnyal visszatér a resztoranhoz, ahol kisütik a cuccost és tálalják alig használt tányérkákon. Hófehérke elakadt lemezjáccótű lehetne itt: ki evett a tányérkámból, ki ivott a pohárkámból, ki evett a késecskémmel, satsat. Szóval csak Lara Croftok jöjjenek, meg a legbátrabb legkisebb fiak/lyányok, akik nem csak a 7fejűvel, de az összes baktériumtenyészettel szembe mernek nézni.
Én is így tettem, és mond6om, naccerü volt; s azóta se fejlődött ki belőlem semmi alien; megérte vakmerőnek lenni :)

 
Amit nem bírtunk megenni, ott hagytuk a rémronda kóbor kiskutyának. Aszittem, ilyen csúnya gutya nincs is. Aszittem, csak én tudnék rajzolni ilyen formátlan vmit (tekintve, hogy nem tudok rajzolni), de nem: létezik. Pálcikalábak, hirtelen bezabált hordóhas a kiláccó bordák alatt, minimum 1x eltört farok, és hát a fülek… Azokban xintem megtelepedtek vmik, mer a fülvége többsoros volt; mint a pukkantgatós dobozbélelő anyag. Szóval a legnagyobb jóindulattal se mond6tam még helyesnek se. Csak remélhetem, hogy nem vmi ilyesmiként születek újjá legközelebb…

Opération Casablanca - The beginning

FYI: minden, marokkói illetőségű esemény eztán a fenti főcím alatt fog napvilágot látni (lehet, kéne raknom rájuk vmi védőfelxelést, mer az itteni 46 fokban majd még napszúrást kapnak a kis betűim).
Hogy mindenki képbe kerüljön, közzéteszem az eddig episztolákat is, nehogy bárki is hiányos információkkal legyen kénytelen létezni. Imígyen lentebb talál6játok a legeslegelső mélt. Minthogy a címzettek nagyon sokfélék voltak, több verzió is létezett, mostan viszont összegyúrtam és lett belőle ez.

Április 21-én nekivágtam a nagyvilágnak.
Az aznapi fél hetes kelés, a rapid reggeli készülődés, és persze az elmúlt hetek eredményeként felszállt velem az Avro 9h45kor, félórás késéssel. Na de azér ez mégiscsak más, mint mikor a troli nem jön :) Rögtön a helykereséssel sikerült confused állapotba kerülnöm; a 7A-t elfoglaló meglehetős kiterjedésű figurát már épp megmozdítottam, hogy leülhessek oda, mikor kiderült, hogy az télleg az övé, s nekem a 2A lesz. Ekkorra már persze besoroltak mögém a többiek, úgyhogy sűrű sorry-k közt visszatolattam a második sorba. Ahol 1edül ültem :)

Már minden repültetek, én is többx, de azóta is addected vagyok :) A legjobb a felszállás, amikor a gép nekilódul, gyorsulgyorsul, majd hopp! már a levegőben vagyunk; és ilyenkor olyan, mintha 1 pillanatra minden tehertől megszabadulnál, s a lét 1 másodpercre elviselhetően könnyűvé válik. Én nem bírom megunni a felhőket, s azt a kéket, amit ott lehet látni :)

Elhelyezkedés, vetkőzés, berendeztem a kis ülésemet. Mivel a kvn kívül 0 reggeli jutott, már jócskán éheztem. Úgy tettem, mint aki belemélyed a könyvébe, de félszemmel azt lestem, mikor tolják az etetőkocsit :) Főleg, hogy fincsi melegszendó csíkokba lehetett beleszippantani... Xencsére nem sokat kellett várnom, és már hozták a tálcát, rajta a következőkkel: omlette hollandaise, joghurt, miniminikenyér, mini almás papucs, vaj, sajt, narancslé. Juhúúúúúúú, hát naccerüen belaktam, a csokitojást pedig eltettem későbbre.  Eztán még lapoztam párat a könyvben, de hamar beájultam. Minthogy az elmúlt időben nem igazán pihentem ki magam, mosmá lassan bárhol tudok aludni :) Kezdő lakatlannak má jó lennék.  

Amit a képen láttok, az igenis fogyasztásra alkalmas, és még a megevés előtti állapot. Végülis egész jó volt és meglepően forró! Nem tudom, milyen kiskemencét építettek a repülőre, de lényeg, hogy meleg kaját kaptam.

A brüsszeli reptér marhanagy, keringtem 1 ideig, mer a B transfer, ahol Casa-ba lehet átszállni, ugyanabban az irányban van, mint a kijárat. Kicsit tartottam attól, hogy ha félreértelmezem a jeleket, és mégse itt a B, még a végén kijáratozok, és itt találom magam Brüsszelben. Minthogy a guribörim vhol a rencerben, nem örültem vón, ha 1 laptop, 1 ajándék csokinyuszi és Dorian Gray társaságában kell várost néznem. Bár, a legszükségesebbek; útlevél és moneymoneymoney a válltáskámban :)

Leszálltunk helyi idő szerint fél 5kor a Mohamed V-re, majd 1 órát vártam, hogy a csomagom is kiguruljon. Addigra már szereztem meghívást vhova 130 km-re Casa-tól, 1 bizonyos Fatimához, aki mellettem ült a gépen. Még gondolkodok rajta... Mikor málhás öszvérként kiléptem a reptérről, a szél összekuszálta a hajamat a gondolataimmal 1ütt. Nem volt nehéz, mer kezdett az a gyanúm támadni, hogy mégse jöttek ki elém. Sehol se láttam a céges posztert ugyanis, amit beígértek a sofőrrel 1ütt. Az egész napos repkedés után nem bántam volna, ha nem viccelődnek velem, de hát mit volt mit tenni, kénytelen voltam horroráron roamingolni és felhívni emberünket, hogy mégis hol vár rám. A hívott szám nem kapcsol6ó :) Höhöhö :) Ez nagy vicc :) Kész xencse, hogy franciául monta, nem arabul :) Vhogy mégse tuttam vigyorogni...
Néztem erre, néztem arra, majd visszafelé vettem az irányt, hátha csórikám bent téblábol vhol. Az ajtót őrző figura komolyan vette magát, s monta, nanemám itt mék be, mer ez a kijárat. Úgy láccik, ezek csak 1 irányban tudnak gondolkodni (már amelyik), mer xintem 1 ajtó minimum 2 funkciós: ki-, illetve bemenetelre használ6ó. Na kérem, ez nem. Pedig nem volt torlódás, nem okoztam vón iszonyatos fennakadást, ha bemék. Az őr ajánlgatta a távoli bejáratot, s hogy addig ott hagy6om a csomagomat, míg megnézem bent, van-e itt vki értem. Na mondom, oké, hogy európai vagyok, ráadásul nő is, de nem hülye. Ami nekik persze szokatlan...
Aztán végül előkerült a figura, épp a másik kijáratnál várakozott. Még jó, hogy nincs 5...
1 óra vergődés után már meg is érkeztünk a szállóba, ami a netes oldaluk xint 15 percre van a reptérről. Ja, légvonalban biztos. Előrebocsátom, nem ez volt az 1etlen ferdítésük...

A szálló. Hotel Barceló. Címem a következő, ha esetleg pakkot akarnátok küldeni: 139 Boulevard d'Anfa 22000 Casablanca, room 606. Se nem 666, se nem 911. Máris megnézhetitek a panorámát, ami a szobámból a szemem elé tárul :)


És hát akkor lássuk, milyen is a szöbám. Az ajtón belépve balra nyílik a fürdőWCbidé. Hideg-meleg víz, ahogy kell. Kövérítő tükör, ahogy ígérték; ettől azér tartottam, mer mi van, ha előnytelenül kövérít. Aztán persze kiderült, hogy ékes francia nyelv nem pont ugyanazt a kifejezést használja, mint anyanyelvünk, s a nagyítós tükörről van szó. Ezzel kifogástalanul lát6om, mennyire érik az arctisztítós kezelés... Nem sűrűn használom emiatt.


Hogy némileg ellensúlyozzam cseppet nyomasztó helyzetemet, gondoltam, hamargyorsan felkonnektálok az ingyenes és mindenki számára elérhető internetre, amit szintén hirdettek a honlapjukon. Nos, ugye senkit nem ér meglepetésként, ha azt mondom, hogy nem sikerült. Hívtam a recepciót, monták, küldenek vkit, aki segít. Ódenaccerü, remek. Aztán kipakoltam, elpakoltam, emberünk sehol. Lefáradtam a recepcióra, ezzel lát6ó kényelmetlenséget okozva a műszakos csajnak. Ismét megígérte, hogy jön az arc. Ezúttal télleg jött. Megmutatta, hogy tudom bezárni-kinyitni a széfet, nagy büszkén kapcsolgatta a légkondit (arra számított, majd totál elájulok a technikai csodától), s mivel a gép felé terelgettem, kattintott hármat, aztán konstatálta, hogy nem működik, és távoztában megígérte, hogy jön 1 kábellel. Azóta is érkezik. Hogy mégis lett netem, az annak köszönhető, hogy a cégtől felhívták a szállót. Mondván, hogy ismerik a mentalitásukat, és kitartóan kell követelőzni. ígéretesen hangzik...

Az ablakon nincs kilincs, reggelente úgy kell kilökdösni, ha szellőztetni akarok. A csatolt panorámán kívül még nézegethetem a szemközti lakás teraszát, ahonnan már egész intim viszonyba kerültem a kiteregetett lepedőkkel, terítőkkel (de lehet, hogy azok ruhák...). A vizuális ingereken túl ne feledjük az akusztikusakat sem, merthogy van bőven. Az itteni kocsik leggyakrabban használt eleme a duda. Ezt használják index, fék, és tk. minden helyett. A rengeteg autó rengeteg dudálása pedig szinte kristálytisztán hallaccik a szobában. Tegnap vmi extra mutatvány zajlott, gondoltam, meccsre mentek, vagy ilyesmi, aztán ma megtudtam, hogy éppenséggel tüntettek... :)

Itt, az irodában nemrég végeztem az első szeánsszal. Mme Marine bepillantást engedett kis birodalmába, úgymint a PO creation, kifizetés csekken, és 1éb adminisztrációs lépések, melyeket 1 idő után ő se bírt követni, tekintve, hogy gyorsan összefoglalta a lányai iskolai tanulmányait, majd közben a postással beszélt, majd 1 kollégával, aztán kezébe akadt 1 elveszettnek hitt doksi, akkor bőszen elkezdte túrni a másik qpac iratot, ahonnan 1 mégsokkalrégebbi cucc bukkant elő, és így tovább... 2,5 óra alatt ízelítőt kaptam a xvezett, alapos, körültekintő és mindenekelőtt 6ékony helyi munkavégzésből. Holnap 8ra jövünk, és akkor majd 10től délig  illetve 2-5ig fogunk 1ütt dolgozni. Ha Pangloss ezt megérhette vón... :)

Ami a legeslegjobb, amit láttam itt, az Hassan barátunk. Egész pontosan Hassan II :) Ez a kép elég messziről készült, de xintem így is visszaadja a lényeget :)


Most bezárom a kis bazáromat, hazacuccolom a napi tudástermést és holnapig feldolgozom.


Alvóka

Most, hogy ilyen rettenetesen elfáradtam az egész napon átívelő szociális életben, s már mindenki szuny, én is alvókára adom a fejem, hogy holnap szökkenve vegyek bárminemű akadályt - ha lesz. Ha nem lesz, akkor meg azér szökkenek. Mostan pedig szunnyadok.
Mindenkinek sárga lepkés, kisherceges/hercegnős, almáspités álmokat.