Magyarul Szenklu Park. Itt van a villamosmegállónál. 1 böcsületes parasztember pök akkorát, amennyire van a szállótól.
Meg a fajanszmüzé is ott van a kapunál, majd oda is bemék, de mivel sütött a Nap, inkább az O2-re szavaztam.
Stéphane ugye nagyjából belőtte az irányt, de azér megérdeklődtem még útközben, hogy pls confirm, erre van a Szenklu, nemdebár? Ezt persze nem kellett vón, de ilyenekre mindig csak utólag gyön rá az ember lánya. Ideje lenne a megérzéseimre hagyatkozni, most is előbb odaértem vón... Naszóval emberünk (másik) útba igazított, hittem neki, meg is lett az eredménye.
Amikor már gyanúsan külvárosi terepre értem, újfent meginterjúvoltam az utamba eső apukát, hogy erősítsen meg az irányban. Áááááá, neeeeem, vissza kell menni, és akkor át, és ott lesz. Értem. Üzentem 1 dislike-ot az előző delikvensnek majd 180 fok, s gyia.
Itt volt a folyó, ezen átkeltem. Száraz lábbal meg a ténnyel, hogy mire kiérek, naná, hogy befelhősödik. Ennyit a fényezésről... Nadeazér így se volt rettenet, bár a lakóhajók még nem olyan buján virágosak, mint áprilisban lesznek.
Végül aztán odaértem a kapuhoz, ahogy a legeslegelső verzió xint is odaértem vón, a 2 extrakör felesleges volt infóxzés szempontjából.
El kell mondjam, hogy Szenklu 460 hektár kertecske meg dombocska. A net xint pompás panoráma nyílik Párizsra. Bementem a kapun és néztem erre, nézten arra, de panoráma sehol. Lehervadtam, hogy itt vagyok ebben a naptalan, kilátástalan helyzetben, mosmicsinájjak. Nem sokáig kókadtam, mer mindig csak előre tekints, abból lesz vmi, úgyhogy elindultam arra, ahol a kilátást sejtettem.
Elhaladtam focicsapat mellett, vmi szitakötőszerű szobor mellett, lehagytam 1 üres babakocsit, és a csajos napot tartó nyuggercsapatot is. Úgy röhögcséltek, mint a gimnazista lányok. Engem közben elkerült jópár futócipő, meg qtya, meg biciklis. Füleltem, hátha elkapok vmi tuti francia qtyanevet, de csak Charlie volt meg Lucien. Helyes volt mind. Mint a qtyák általában :)
A nagy kies parkban aztán találtam vmit, amit lehetett iktatni a képes dossziémba:
Ahogy haladtam, úgy lett 1re ígéretesebb a közeg. Nemhiába, 460 hektoron elfér ez+az. Régebben nem igazán értettem, mi lehet akkora flash kimenni 1 parkba és ottlenni. De biztosan a korral jön, hogy mosmá egész jól belesimultam a környezetbe, kivirultam, légcseréltem, s észrevétlenül töltődtem. Biztosan a fáktól; pedig nem is öleltem meg 1iket se.
Annyira nem figyeltem már, hogy merre mék, csak vitt a lábam, 1ik lépés a másik után, és 1x csak tessék, ott álltam 1 halom tortatartó előtt. Tortátlan volt az összes kőtál.
Najó, csak szökőkút, szökés nélkül, szóval a lefolyó funkció épp stand-by üzemmódban. Remélem, látom vizesen is.
Jó kis csajozós program lehetett 1ébként ez anno is; kihozod ide a kis ribizlit, tökre lelazul a parktól, de persze asziszi, miattad van, ezért irtó hálás lesz, hogy ilyen tuti helyre hívtad, ettől pedig azonnal belédszeret. Low budget románc. Ez nem gáz 1ébként, mer mongyuk én is inkább elolvadok 1 képeslaptól, mint 1 plazmatévétől. (Jut eszembe, képeslap; hát 7mérföldes csizmában közelg a nemzetközi nőnap!)
Felbuzdulva a találmányon; mármint hogy 460 hektoron megtaláltam a fenti műremeket, vándoroltam tovább, s mosmá feljebb kívánkoztam, merhogy észrevettem a fejem fölött bringázókat. Úgy ítéltem, felsőbb ösvényre léphetek, így kaptattam a kijelölt kavicsokon, s bántam, hogy nem szorítottam helyet a tornacipőmnek.
Ők itt nem Lucien és Charlie, viszont türelmesen kivárták, míg leképezem őket.
Ez már elég magasszintű sétányon díszelgett, ezért kihegyeztem az összes érzékxvem a beígért panorámára. 1ébként meg sajnáltam, hogy nincs az a halszem, amely optikával be lehetne fogni ezt az egész látványt.
Bár azt semmiképp nem lehet fotózni, hogy éned 6ártalanul kiterjedhet, nem lökdösik a többiek, nem kell másokhoz igazodnod, szabadon lélegezhetsz, a rengeteg fa erejéből bőven jut neked is, ráadásul észrevétlenül kivonják xvezetedből a kártékony zizegést.
Éppen így volt rendjén, hogy ilyen állapotban érjek fel. Illetve, mire felértem, olyan állapotba kerültem, hogy érdemes voltam a látványra. A sövényen túl ugyanis nem állatkák vártak, hanem:
Megnyugodhatok, nem kilátástalan a helyzetem :) Vhol mélyen sejtettem, de a megerősítés mindig jóttesz.
Mivel ekkorra már több, mint 2 órája járattam a korpuszom, s kezdett hűlni a levegő, hazairányultam. Nem volt nehéz, mer simán láttam az épületet innen :)
Hogy még véletlenül se unatkozzak, a park továbbra is a kedvemet kereste. Ilyesmikkel pl:
Nem erőszakoskodott, rámbízta, hogy xintem milyen lehet tavasszal, nyáron, ősszel. Ezzel elidőztem kicsit, mire az összes variációt vizionáltam.
Kifelé menet pát intettem a virágárus lánynak, montam, öltözzön fel kicsit, mer friss az idő, végül megígértem neki, hogy I'll be back.
Meg a fajanszmüzé is ott van a kapunál, majd oda is bemék, de mivel sütött a Nap, inkább az O2-re szavaztam.
Stéphane ugye nagyjából belőtte az irányt, de azér megérdeklődtem még útközben, hogy pls confirm, erre van a Szenklu, nemdebár? Ezt persze nem kellett vón, de ilyenekre mindig csak utólag gyön rá az ember lánya. Ideje lenne a megérzéseimre hagyatkozni, most is előbb odaértem vón... Naszóval emberünk (másik) útba igazított, hittem neki, meg is lett az eredménye.
Amikor már gyanúsan külvárosi terepre értem, újfent meginterjúvoltam az utamba eső apukát, hogy erősítsen meg az irányban. Áááááá, neeeeem, vissza kell menni, és akkor át, és ott lesz. Értem. Üzentem 1 dislike-ot az előző delikvensnek majd 180 fok, s gyia.
Itt volt a folyó, ezen átkeltem. Száraz lábbal meg a ténnyel, hogy mire kiérek, naná, hogy befelhősödik. Ennyit a fényezésről... Nadeazér így se volt rettenet, bár a lakóhajók még nem olyan buján virágosak, mint áprilisban lesznek.
 |
| Folyó |
Végül aztán odaértem a kapuhoz, ahogy a legeslegelső verzió xint is odaértem vón, a 2 extrakör felesleges volt infóxzés szempontjából.
El kell mondjam, hogy Szenklu 460 hektár kertecske meg dombocska. A net xint pompás panoráma nyílik Párizsra. Bementem a kapun és néztem erre, nézten arra, de panoráma sehol. Lehervadtam, hogy itt vagyok ebben a naptalan, kilátástalan helyzetben, mosmicsinájjak. Nem sokáig kókadtam, mer mindig csak előre tekints, abból lesz vmi, úgyhogy elindultam arra, ahol a kilátást sejtettem.
Elhaladtam focicsapat mellett, vmi szitakötőszerű szobor mellett, lehagytam 1 üres babakocsit, és a csajos napot tartó nyuggercsapatot is. Úgy röhögcséltek, mint a gimnazista lányok. Engem közben elkerült jópár futócipő, meg qtya, meg biciklis. Füleltem, hátha elkapok vmi tuti francia qtyanevet, de csak Charlie volt meg Lucien. Helyes volt mind. Mint a qtyák általában :)
A nagy kies parkban aztán találtam vmit, amit lehetett iktatni a képes dossziémba:
 |
| Hármas 1ség |
Ahogy haladtam, úgy lett 1re ígéretesebb a közeg. Nemhiába, 460 hektoron elfér ez+az. Régebben nem igazán értettem, mi lehet akkora flash kimenni 1 parkba és ottlenni. De biztosan a korral jön, hogy mosmá egész jól belesimultam a környezetbe, kivirultam, légcseréltem, s észrevétlenül töltődtem. Biztosan a fáktól; pedig nem is öleltem meg 1iket se.
Annyira nem figyeltem már, hogy merre mék, csak vitt a lábam, 1ik lépés a másik után, és 1x csak tessék, ott álltam 1 halom tortatartó előtt. Tortátlan volt az összes kőtál.
 |
| Lefolyó |
Najó, csak szökőkút, szökés nélkül, szóval a lefolyó funkció épp stand-by üzemmódban. Remélem, látom vizesen is.
Jó kis csajozós program lehetett 1ébként ez anno is; kihozod ide a kis ribizlit, tökre lelazul a parktól, de persze asziszi, miattad van, ezért irtó hálás lesz, hogy ilyen tuti helyre hívtad, ettől pedig azonnal belédszeret. Low budget románc. Ez nem gáz 1ébként, mer mongyuk én is inkább elolvadok 1 képeslaptól, mint 1 plazmatévétől. (Jut eszembe, képeslap; hát 7mérföldes csizmában közelg a nemzetközi nőnap!)
Felbuzdulva a találmányon; mármint hogy 460 hektoron megtaláltam a fenti műremeket, vándoroltam tovább, s mosmá feljebb kívánkoztam, merhogy észrevettem a fejem fölött bringázókat. Úgy ítéltem, felsőbb ösvényre léphetek, így kaptattam a kijelölt kavicsokon, s bántam, hogy nem szorítottam helyet a tornacipőmnek.
Ők itt nem Lucien és Charlie, viszont türelmesen kivárták, míg leképezem őket.
 |
| Qtyák |
Ez már elég magasszintű sétányon díszelgett, ezért kihegyeztem az összes érzékxvem a beígért panorámára. 1ébként meg sajnáltam, hogy nincs az a halszem, amely optikával be lehetne fogni ezt az egész látványt.
Bár azt semmiképp nem lehet fotózni, hogy éned 6ártalanul kiterjedhet, nem lökdösik a többiek, nem kell másokhoz igazodnod, szabadon lélegezhetsz, a rengeteg fa erejéből bőven jut neked is, ráadásul észrevétlenül kivonják xvezetedből a kártékony zizegést.
Éppen így volt rendjén, hogy ilyen állapotban érjek fel. Illetve, mire felértem, olyan állapotba kerültem, hogy érdemes voltam a látványra. A sövényen túl ugyanis nem állatkák vártak, hanem:
 |
| A sövényen túl |
Megnyugodhatok, nem kilátástalan a helyzetem :) Vhol mélyen sejtettem, de a megerősítés mindig jóttesz.
Mivel ekkorra már több, mint 2 órája járattam a korpuszom, s kezdett hűlni a levegő, hazairányultam. Nem volt nehéz, mer simán láttam az épületet innen :)
Hogy még véletlenül se unatkozzak, a park továbbra is a kedvemet kereste. Ilyesmikkel pl:
 |
| Távlat |
Nem erőszakoskodott, rámbízta, hogy xintem milyen lehet tavasszal, nyáron, ősszel. Ezzel elidőztem kicsit, mire az összes variációt vizionáltam.
Kifelé menet pát intettem a virágárus lánynak, montam, öltözzön fel kicsit, mer friss az idő, végül megígértem neki, hogy I'll be back.
 |
| Virágárus |
