2015. augusztus 9., vasárnap

Napi Igen - 2015. augusztus 9.

Nehéz pontokba szednem a mai igeneket, tekintettel a szervezetembe integrált somlói borra. Hozzátartozik, hogy válogatott társaságban importáltam az oldószert és közben válogattam a sajtok és szőlőszemek közül is. Utóbbiak tele maggal - az erkélykorláton köpködés legalább olyan kifinomult, mint a Tornai pincészet furmintjának savgerince és domináns mineralitása.

A ma reggelt sem kapkodtam el; ha már folyadék, éljen a triumvirátus; repcemézes tejes kv, jázminos zöld tea és kézműves narancslé, ezekkel elszöszöltem jó ideig, majd a kedélyes reggeli után még bevittem könnyed negyedkiló - szintén kézműves - krémtúrót a szervezetembe. 

A közel 1 órán át tartó reggeli hatásaként roppant gyorsan lelazultam a strand zöld füvén hasalva, noha olykor erőst el kellett vonatkoztatnom a vasárnapi családoktól. 
Ebben is nagy segítségemre volt az irodalom. A boldog herceg Oscar Wilde-tól némi hasonlatosságot mutat Andersen figuráival, épp ezért kedves olvasmány. A fecsketetem parabolája olyas tanítás, amit gyerekkorban tán kegyetlen felolvasni, viszont felnőttként tán túl késő. 
Ha már olvasmány: Szorokin megszemélyesítési talentuma példaértékű, többek közt az alábbi mondataiért olvasom:
"Az Idő, mely fölszerszámozta, fölnyergelte az embert, és száját a soha vissza nem térő iránti örök vágy acélkantárjával törte föl."
"A teljesértékűség izzó láváját az ezeréves szplín fásult pofájába hányták."

Ezek után enyhet csak a friss ágyneműben lopakodó álom hozhat.