Aki aszitte, hogy a pesti közlekedés vacak, hát jó hírrel szolgál6ok: van annál vacakabb. Ez itt, mondanom se kell...
A közlekedés, mint olyan, itt nem 1 könnyed mutatvány. Gyalogosként főleg nem. Gondolkodtam, hogy kéne esetleg bérelnem 1 kocsit, mittudják itt, milyen 1 magyar jogsi. Aztán mikor kimentem az uccára, rögtön elvetettem ezt az 5letet. Igazából azt vetettem el, hogy még 1x kimenjek. Ám mivel muszáj, ki kell dolgoznom vmiféle stratégiát. Az van ugyanis, hogy a több sávos úton úgy húznak a kocsik, mintha más nem létezne rajtuk kívül. Az a benyomásom, hogy az egész autóból csupán 2 dolgot használnak: a gázpedált és a dudát. Utóbbival kiváltják a féket, az indexet, minden 1ebet. A gyalogosnak még lámpája se nagyon van, az autósokéra hagyatkozik, s akkor aztán spuri. Persze ekkor se életbiztosítás az átkelés, de legalább némi esélyed van Az, hogy a rendőr ott szobrozik a kereszteződésben, ne tévesszen meg. Fehér kesztyűs kezével max integet, de leginkább csak a jelzőlámpát váltogatja. Itt ez a gépesítés: emberünk kiáll az útszélre a viharvert váltódobozhoz és lelkiismeretesen kapcsolgatja a lámpát.
Rögtön az első nap hazafelé (amikor Labil má nem sofőrködött), ahogy cuccoltam a táskáimat mérhetetlenül elfáradva és elfoglalva a tájékozódással, (túlságosan is) hű társamul szegődött Khalid a spanjával. 2 pasi, 1 csapásra. Na, az az 1 csapás nagyon hiányzott, jócskán lett vón kedvem kiosztani... Igazából nem is értettem, s azóta se értem, hogy működik ez náluk. Elkezd dumálni, hogy zsolidömoázell szává? Aztán gyors 1másutánban mineved/telszámod/msned/hollax/honnanjöttél. Mivel nem válaszoltam, magánál tartotta a szót, s ekkor tuttam meg, hogy ő khalid (montam én meg nem), az ibisben lakik, és éppen most nem zavar engem, csak beszélget. Aztán a rendőrös kereszteződésben má télleg nem zavart, úgy eltűntek, mintha ott se lettek volna. Ugyanúgy, mint ahogy a semmiből feltűntek pár száz méterrel előbb.
1ébként ez még a lightosabb zaklatások közül való, nem sokkal ezután páratlan ajánlatban részesültem, fényes nappal, az 1ik, nem kissé forgalmas boulevard-on.
Ez úgy történt, hogy cuccoltam haza a kis csomagomat (lehet, hogy itt cuccolni nem szabad?!), újfent kísérőre tettem xt. Nem mintha rajtam múlt vón. Előx csak a szokásos duma; café, jus d'orange, aztán mivel látta rajtam, hogy arcizmom se rezdül, akárcsak 1 indiánnak, vagy pókerjátékosnak (vagy 1 indián pókeresnek), fokozta a helyzetet, hátha teljesen más dolgok villanyoznak fel engem. így feltette a kérdést, hogy "do you want to have sex?". Úgy láccik, a szextelen életmód ennyire ordított rólam...
Nadepersze nem eszik olyan forrón a rágógumit, képzeletben eldugaszoltam a hallójáratomat és behajtogattam a fülkagylómat. Ezt ő nem látta, így folytatta: "if you want to have sex, I can give you, you won't forget it in your life".
Szép kilátások, és bár nem vetem meg a jófajta ágyjelenetet, azér elég finnyás vagyok e téren... Nem értette, mi bajom. Tálcán kínál 1 fenomenális hentergést, erre megkérdem, hogy vajon mentalement chargé szegénykém, hogy nem fogja fel, mi van?? Persze esse értette... Valszleg ekkorra már az összes alsóbb rendű véredénye telítődött és semmi nem maratt a fejében, amivel dekódol6ta vón a helyzetet. Tehát így kell érteni a közlekedő edényeket... ;)
Úthálózat (a városban) van. Autóknak, naná. A földönfutók meg szlalomozzanak, mer a járda mint olyan, nem létezik. Nem tudom, 1általán van-e rá szavuk. Az épületek előtt letérköveztek, de mondjuk 2 szálló közt, a senkiföldjén má neccesebb, ugyanis ott max Hassan II idejében történt bevatkozás, azóta a térkövek elmállottak, vagy csak szimplán szublimáltak 1 másik dimenzióba, teret hagyva a fáknak, pornak, autóknak, motorosoknak, építkezésnek. Mostanra már egész megszoktam ezt az állapotot, már kitanultam, hol-mikor lehet a legkisebb adrenalinlökettel megúszni a manővert, de azér még máig érnek meglepetések.
A gyaloglás helyett még választ6nám a tömegközlekedést. Ha nem találnám elég nagynak a tömeget, amin át kell verekednem magam, felszáll6nék az 50es buszra. A busz tuti azér 50es, mer annyi éves. 50nel xintem má nem m1, még üresen se. A helyi BKV színei a zöld fehér, utóbbi inkább szürke. A feliratok és az ajtók hellyel-közzel megmaradtak. Még jó, hogy itt nincs hófúvás, mer az egész járgányt behordaná és csupa hóemberek szállnának le. Itt biztosan nem hangzik el az a mondat, hogy „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!”. 1részt azér nem, mer ebben kivételesen nem hazudnak, másrészt meg a sofőrt baromira nem érdekli, hogy vajon odacsuk-e vkit, vagy sem. Bár épp ma reggel csodálkoztam rá 1 csadros sofőrre; lehet, ő azér empatikusabb. A megállók 1ébként max azért vannak, hogy mégse 5 méterenként kelljen összeszedegetni az utasokat. A busz ugyanis nem kunkorodik be oda, hanem a sávjában szépen lefékez, kedves utasait lepotyogtatja, aki akar felmász, majd sűrű benzinfüstfelhők és hörgések közepette ismét nekiindul. Összegezve, a pesti BKV-nak még van hova visszafejlődnie.
Láttam még robogósokat és bicikliseket. Sőt, olyat is, hogy a robogót az autó csomagtartójába göngyölgették be épp. A robogósok viccesek, mer bármit képesek 2 keréken cuccolni. Lehet az a csajuk, a gyerekük, a qtyájuk, vagy a bevásárolt pakkok. Van, hogy mindez alól ki se láccik a járgány, csak a hangjából lehet tudni, hogy gépesített közlekedésről van szó. Ha vkinek is eszébe jutnak a biztonsági óvintézkedések a motorozást illetően, gyorsan felejtse el. Bukósisak? Max bukócsador. Lehet, hogy abba a rengeteg lepelbe már beépítették a védő berendezést. A pasik meg úgyis olyan kemények itt, hogy biztos meg se kottyan nekik 1 borulás.
Kukásautó: kordé, zsákvászon-oldalakkal, leginkább lakatlanra hajazó „sofőrrel”. A lakatlan 1ébként zsákkal jár, mint a Mikulás, csak nem piros csizmában hanem koszos mezítláb.
Alant lát6játok a zőccséges standot. Vagyis, nem helytálló a kifejezés, mer ez az árus mobil,.
A termények ugyanis szamárfogaton érkeznek; virulnak rajta a gömbölyű gyümölcsök; sárgadinnye, naspolya, narancsok, és harsognak a zöldségek; spárgák (nem a talajtornás), répák, paradicsomok, meg persze az árus. A szamár csak csendben húz, vagy nézelődik. Akkor is, ha épp forgalommal szemben mennek a kocsik közt. Ez szenzációs performansz, tiszta időutazás.
Magától értetődően felvetődik a kérdés, hogy „nadeakkor mér nem taxi”? Höhö. Lássuk csak.
Casa-ban 2 fajta taxi van: piros és fehér. A piros a Petit Taxi – télleg az. Bontószökevény kis rönó mind. Najó, nem mind, mer vannak „vadiúj” dácsiák is. Itt taxizni olcsó. Ha ettől asziszed, sirályság, jönnek a részletek - mer a qtya a részletekbe’ van elásva ;)
Taxit nem rendelünk telefonon. Állsz az út szélén, feltett szándékod, hogy eljuss A-ból B-be. Európai számára ez eléggé szimpla történet, nem nagyon van alkalom elrontani se. Nos, itt több szálon zajlik az esemény.
Ugyanis.
A taxit fogni kell. Ügyesen. Ha csak állsz, nem fognak lecsapni rád a pötitaxisok; úgy húznak el előtted, mintha ott se lennél. Aztán óvatosan megpróbálkozol a leintéssel. Hosszabb várakozás után má lehet hangjelzéseket is kiadni, végül anyázni (magyarul). Tipp kezdőknek: nem szabad arra várni, hogy majd 1 üres kocsi vetődik feléd. Nemnem. Merhogy itt kérem tk a pötitaxi tölti be a helyijárat funkcióját. Ez pontosan azt jelenti, amit európaiként el se tudunk képzelni egész addig, míg Casa-ba nem vetődünk: mégha elsőként is szállsz be 1 taxiba, semmi garancia nincs arra, hogy 1edüliként is szállsz ki. Merthogy emberünk (a ktg6ékonyság érdekében, vagy csak szimplán altruizmusból) megáll a következő útjába eső potenciális utasnál és az bizony beül melléd. Ha xencséd van, az összes ajtó nyit6ó belülről is, mer különben ugrálhacc kifelé, hogy beengedd a többieket. Hogy a díjszabás mi alapján történik, csak tippjeim vannak: nagyban függ az utas nemétől (hisz a sofőrök pasik), öltözetétől, az időjárástól, esetleg a tőzsdei árfolyamoktól.
Még vmi: mindezen fentiek előtt elég jónak kell lenned a sofőrnél, hogy 1általán elvállaljon. Aki eddig arra gyúrt, hogy elég jó szülő legyen, itt megküzdhet az elég jó utas címért is. Merha nagy sokára el is csípsz 1 piroskát (akár üres, akár félig), még mindig ott van a következő kör: benyögöd a kívánt címet, s közben nyomsz 1 mantrát, hogy neki is tessen a környék, és l1n kedve arra kanyarodni, mer különben olyan simán nemet mond, hogy már nézhecc is utána. Szóval itt szó xint be kell vágódni a taxisnál. A kocsi persze durván leamortizált, durván koszos, mindemellett nem hiányoz6 a dekorációs funkciót betöltő szőrme/plüss/1éb csodás anyagból készült műxfalvédő rettenet.
Fehér taxi: a pöti nagytestvére; minden értelemben. Méretesebb is, lévén hogy merdzsókról van szó, és éltesebb is – ha ez 1általán lehetséges. Plusz örömforrás, hogy ebben összesen 6an utaznak, 1 sofőr+5 utas. 2 elöl, többi hátul. Ezt nagyobb távolságkra érdemesebb(?) igénybe venni, bár nem hiszem, hogy van olyan közülünk, akinek pont erre lenne igénye.
Földalatti? Max a mozgalmak, de abba meg főleg nem szálltam be.
Hallottam távolsági buszokról és vonatról, de személyes tapasztalatot még nem xeztem. Amint gyarapítom tárházamat, megosztom az élményt.
A közlekedés, mint olyan, itt nem 1 könnyed mutatvány. Gyalogosként főleg nem. Gondolkodtam, hogy kéne esetleg bérelnem 1 kocsit, mittudják itt, milyen 1 magyar jogsi. Aztán mikor kimentem az uccára, rögtön elvetettem ezt az 5letet. Igazából azt vetettem el, hogy még 1x kimenjek. Ám mivel muszáj, ki kell dolgoznom vmiféle stratégiát. Az van ugyanis, hogy a több sávos úton úgy húznak a kocsik, mintha más nem létezne rajtuk kívül. Az a benyomásom, hogy az egész autóból csupán 2 dolgot használnak: a gázpedált és a dudát. Utóbbival kiváltják a féket, az indexet, minden 1ebet. A gyalogosnak még lámpája se nagyon van, az autósokéra hagyatkozik, s akkor aztán spuri. Persze ekkor se életbiztosítás az átkelés, de legalább némi esélyed van Az, hogy a rendőr ott szobrozik a kereszteződésben, ne tévesszen meg. Fehér kesztyűs kezével max integet, de leginkább csak a jelzőlámpát váltogatja. Itt ez a gépesítés: emberünk kiáll az útszélre a viharvert váltódobozhoz és lelkiismeretesen kapcsolgatja a lámpát.
Rögtön az első nap hazafelé (amikor Labil má nem sofőrködött), ahogy cuccoltam a táskáimat mérhetetlenül elfáradva és elfoglalva a tájékozódással, (túlságosan is) hű társamul szegődött Khalid a spanjával. 2 pasi, 1 csapásra. Na, az az 1 csapás nagyon hiányzott, jócskán lett vón kedvem kiosztani... Igazából nem is értettem, s azóta se értem, hogy működik ez náluk. Elkezd dumálni, hogy zsolidömoázell szává? Aztán gyors 1másutánban mineved/telszámod/msned/hollax/honnanjöttél. Mivel nem válaszoltam, magánál tartotta a szót, s ekkor tuttam meg, hogy ő khalid (montam én meg nem), az ibisben lakik, és éppen most nem zavar engem, csak beszélget. Aztán a rendőrös kereszteződésben má télleg nem zavart, úgy eltűntek, mintha ott se lettek volna. Ugyanúgy, mint ahogy a semmiből feltűntek pár száz méterrel előbb.
1ébként ez még a lightosabb zaklatások közül való, nem sokkal ezután páratlan ajánlatban részesültem, fényes nappal, az 1ik, nem kissé forgalmas boulevard-on.
Ez úgy történt, hogy cuccoltam haza a kis csomagomat (lehet, hogy itt cuccolni nem szabad?!), újfent kísérőre tettem xt. Nem mintha rajtam múlt vón. Előx csak a szokásos duma; café, jus d'orange, aztán mivel látta rajtam, hogy arcizmom se rezdül, akárcsak 1 indiánnak, vagy pókerjátékosnak (vagy 1 indián pókeresnek), fokozta a helyzetet, hátha teljesen más dolgok villanyoznak fel engem. így feltette a kérdést, hogy "do you want to have sex?". Úgy láccik, a szextelen életmód ennyire ordított rólam...
Nadepersze nem eszik olyan forrón a rágógumit, képzeletben eldugaszoltam a hallójáratomat és behajtogattam a fülkagylómat. Ezt ő nem látta, így folytatta: "if you want to have sex, I can give you, you won't forget it in your life".
Szép kilátások, és bár nem vetem meg a jófajta ágyjelenetet, azér elég finnyás vagyok e téren... Nem értette, mi bajom. Tálcán kínál 1 fenomenális hentergést, erre megkérdem, hogy vajon mentalement chargé szegénykém, hogy nem fogja fel, mi van?? Persze esse értette... Valszleg ekkorra már az összes alsóbb rendű véredénye telítődött és semmi nem maratt a fejében, amivel dekódol6ta vón a helyzetet. Tehát így kell érteni a közlekedő edényeket... ;)
Úthálózat (a városban) van. Autóknak, naná. A földönfutók meg szlalomozzanak, mer a járda mint olyan, nem létezik. Nem tudom, 1általán van-e rá szavuk. Az épületek előtt letérköveztek, de mondjuk 2 szálló közt, a senkiföldjén má neccesebb, ugyanis ott max Hassan II idejében történt bevatkozás, azóta a térkövek elmállottak, vagy csak szimplán szublimáltak 1 másik dimenzióba, teret hagyva a fáknak, pornak, autóknak, motorosoknak, építkezésnek. Mostanra már egész megszoktam ezt az állapotot, már kitanultam, hol-mikor lehet a legkisebb adrenalinlökettel megúszni a manővert, de azér még máig érnek meglepetések.
A gyaloglás helyett még választ6nám a tömegközlekedést. Ha nem találnám elég nagynak a tömeget, amin át kell verekednem magam, felszáll6nék az 50es buszra. A busz tuti azér 50es, mer annyi éves. 50nel xintem má nem m1, még üresen se. A helyi BKV színei a zöld fehér, utóbbi inkább szürke. A feliratok és az ajtók hellyel-közzel megmaradtak. Még jó, hogy itt nincs hófúvás, mer az egész járgányt behordaná és csupa hóemberek szállnának le. Itt biztosan nem hangzik el az a mondat, hogy „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!”. 1részt azér nem, mer ebben kivételesen nem hazudnak, másrészt meg a sofőrt baromira nem érdekli, hogy vajon odacsuk-e vkit, vagy sem. Bár épp ma reggel csodálkoztam rá 1 csadros sofőrre; lehet, ő azér empatikusabb. A megállók 1ébként max azért vannak, hogy mégse 5 méterenként kelljen összeszedegetni az utasokat. A busz ugyanis nem kunkorodik be oda, hanem a sávjában szépen lefékez, kedves utasait lepotyogtatja, aki akar felmász, majd sűrű benzinfüstfelhők és hörgések közepette ismét nekiindul. Összegezve, a pesti BKV-nak még van hova visszafejlődnie.
Láttam még robogósokat és bicikliseket. Sőt, olyat is, hogy a robogót az autó csomagtartójába göngyölgették be épp. A robogósok viccesek, mer bármit képesek 2 keréken cuccolni. Lehet az a csajuk, a gyerekük, a qtyájuk, vagy a bevásárolt pakkok. Van, hogy mindez alól ki se láccik a járgány, csak a hangjából lehet tudni, hogy gépesített közlekedésről van szó. Ha vkinek is eszébe jutnak a biztonsági óvintézkedések a motorozást illetően, gyorsan felejtse el. Bukósisak? Max bukócsador. Lehet, hogy abba a rengeteg lepelbe már beépítették a védő berendezést. A pasik meg úgyis olyan kemények itt, hogy biztos meg se kottyan nekik 1 borulás.
Kukásautó: kordé, zsákvászon-oldalakkal, leginkább lakatlanra hajazó „sofőrrel”. A lakatlan 1ébként zsákkal jár, mint a Mikulás, csak nem piros csizmában hanem koszos mezítláb.
Alant lát6játok a zőccséges standot. Vagyis, nem helytálló a kifejezés, mer ez az árus mobil,.
A termények ugyanis szamárfogaton érkeznek; virulnak rajta a gömbölyű gyümölcsök; sárgadinnye, naspolya, narancsok, és harsognak a zöldségek; spárgák (nem a talajtornás), répák, paradicsomok, meg persze az árus. A szamár csak csendben húz, vagy nézelődik. Akkor is, ha épp forgalommal szemben mennek a kocsik közt. Ez szenzációs performansz, tiszta időutazás.
Magától értetődően felvetődik a kérdés, hogy „nadeakkor mér nem taxi”? Höhö. Lássuk csak.
Casa-ban 2 fajta taxi van: piros és fehér. A piros a Petit Taxi – télleg az. Bontószökevény kis rönó mind. Najó, nem mind, mer vannak „vadiúj” dácsiák is. Itt taxizni olcsó. Ha ettől asziszed, sirályság, jönnek a részletek - mer a qtya a részletekbe’ van elásva ;)
Taxit nem rendelünk telefonon. Állsz az út szélén, feltett szándékod, hogy eljuss A-ból B-be. Európai számára ez eléggé szimpla történet, nem nagyon van alkalom elrontani se. Nos, itt több szálon zajlik az esemény.
Ugyanis.
A taxit fogni kell. Ügyesen. Ha csak állsz, nem fognak lecsapni rád a pötitaxisok; úgy húznak el előtted, mintha ott se lennél. Aztán óvatosan megpróbálkozol a leintéssel. Hosszabb várakozás után má lehet hangjelzéseket is kiadni, végül anyázni (magyarul). Tipp kezdőknek: nem szabad arra várni, hogy majd 1 üres kocsi vetődik feléd. Nemnem. Merhogy itt kérem tk a pötitaxi tölti be a helyijárat funkcióját. Ez pontosan azt jelenti, amit európaiként el se tudunk képzelni egész addig, míg Casa-ba nem vetődünk: mégha elsőként is szállsz be 1 taxiba, semmi garancia nincs arra, hogy 1edüliként is szállsz ki. Merthogy emberünk (a ktg6ékonyság érdekében, vagy csak szimplán altruizmusból) megáll a következő útjába eső potenciális utasnál és az bizony beül melléd. Ha xencséd van, az összes ajtó nyit6ó belülről is, mer különben ugrálhacc kifelé, hogy beengedd a többieket. Hogy a díjszabás mi alapján történik, csak tippjeim vannak: nagyban függ az utas nemétől (hisz a sofőrök pasik), öltözetétől, az időjárástól, esetleg a tőzsdei árfolyamoktól.
Még vmi: mindezen fentiek előtt elég jónak kell lenned a sofőrnél, hogy 1általán elvállaljon. Aki eddig arra gyúrt, hogy elég jó szülő legyen, itt megküzdhet az elég jó utas címért is. Merha nagy sokára el is csípsz 1 piroskát (akár üres, akár félig), még mindig ott van a következő kör: benyögöd a kívánt címet, s közben nyomsz 1 mantrát, hogy neki is tessen a környék, és l1n kedve arra kanyarodni, mer különben olyan simán nemet mond, hogy már nézhecc is utána. Szóval itt szó xint be kell vágódni a taxisnál. A kocsi persze durván leamortizált, durván koszos, mindemellett nem hiányoz6 a dekorációs funkciót betöltő szőrme/plüss/1éb csodás anyagból készült műxfalvédő rettenet.
Fehér taxi: a pöti nagytestvére; minden értelemben. Méretesebb is, lévén hogy merdzsókról van szó, és éltesebb is – ha ez 1általán lehetséges. Plusz örömforrás, hogy ebben összesen 6an utaznak, 1 sofőr+5 utas. 2 elöl, többi hátul. Ezt nagyobb távolságkra érdemesebb(?) igénybe venni, bár nem hiszem, hogy van olyan közülünk, akinek pont erre lenne igénye.
Földalatti? Max a mozgalmak, de abba meg főleg nem szálltam be.
Hallottam távolsági buszokról és vonatról, de személyes tapasztalatot még nem xeztem. Amint gyarapítom tárházamat, megosztom az élményt.
