2011. július 13., szerda

Opération Casablanca - Távoktatás

Mint ismeretes, immáron Mo-on töltöm dolgos napjaimat, hazatelepülés után máris dolgozóra fogtam a tempót. A marokkói lazulás után kicsit fura volt újra felgyorsulni, de asszem, egész hamar asszimilálódtam.
7fő-kedden igazán kíméletes üzemmódban vegetál6tam, legalábbis, ami afrikai kollégáék oldalát illeti. Mintha nem is lett vón rencerélesítés, kooperálás, vagy mintha netán a Bermuda-3szögbe estek vón, vagy éppenséggel 1 féreglyukon át 1 ismeretlen dimenzióba kerültek; ilyennyire nem adtak életjelet magukról.
Elképzelhető persze az is, hogy olyan eszméletlen partit csaptak távozásom feletti örömükben, hogy be se mentek dolgozni a másnaposságtól.

Ámde ma végre feltűntek a színen, rögtön bonyodalommal, naná. Lettlégyen ugyanis, hogy a rájuk eső feladatot nem úgy végezték el, ahogy az az SOP-ban meg van írva. Vhogy nem lepődtem meg, hogy nem m1 problémamentesen a folyamat, de hogy éppen pont a legeslegelején máris lerobban a cég szekere, hát erre azér nem számítottam.

Lesben álltam, hogy mégis mikor kezdenek el végre tevékenykedni. Amint beérkezett hozzám a tennivaló, lecsaptam rá, hogy azon nyomban feldolgozzam. Hooooogyne, merhát juszt sem úgy küldték a doksit, hogy hozzáférjek. S közben csak jöttekjöttek a további, elrontott cuccok tőlük. "Azonnal állítsák le a kollégát"-üzenet kiküldve, majd enyhe hajhullás a kérdésüktől: " hogyan kell megcsinálni?".
Éppenséggel ezzel telt a velük töltött 2,5 hónap, hogy ezt magyarázgattam, szép színes oldalakon keresztül, gyakorolgattuk közösen, és természetesen minden alkalommal biztosítottak arról, hogy pááád problem.
Szóval távoktatás zajlik, csak némileg szkeptikus vagyok, hogyha face to face nem ment át az infó, hogyan fog odaérni látatlanban, több 1000 km-ről.
Nadepersze jó pap is holtig tanul, a lusta főleg, az elefántról nem is beszélve. Mivel se teológus nem vagyok, se cirkuszi idomár, csak találgatni tudok, hogy fog eztán zajlani.