Remélem, még nem alszol, hanem rám gondolsz és azt is remélem, hogy nem eszed meg ezt a galambot, amivel postázok. Inkább adj neki nevet és búzát. Hosszú út áll előtte-mögötte. Eddig nálam lakott, volt kalitja, ahol alhatott az egész napos repkedés után, s a következő előtt.
617 a qtya fülét morzsolgatta és a szavakat fontolgatta, vajon mit lehet még üzenni. Nem nagyon jutott eszébe okosság. Aztán úgy találta, hogy biztosabb, ha dallamot köt a madár lábára, s azzal bocsátja útra. Talán nem veszik el.
Nos, az elmúlt napok tartalmasan és 6ékonyan teltek, reggeltől estig dolgozó, azon kívül meg alvó üzemmód. (Eltekintve a mozgolódó funkciótól)
Azt kell mondjam, nagyon naccerü itt, előző életemben (akár felhőként, akár madárként, de tk. bármiként) biztosan párizsi voltam. Majdnem ilyen:
Ebben a mostani életemben legalábbis gyanúsan jól érzem magam itten. Például ugye az eledel miatt. Ennek majd úgyis szentelek 1 külön session-t. Vagy, hogy kedvesek 1mással a zemberek. Ez feltűnt, elég hamar. Ami hagyján, mer inkább az érdekel, hogy velem is azok. 1üttebédek vannak, ugyebár. Ez azt jelenti, hogy mindennemű és rangú munkás levonul és ahogy épp a napi gép dobja, kedélyesen elbeszélgetnek ebéd közben. Persze, nálunk is van 1üttebéd, csak ott külön asztalnál inputol a menedzsment és a pórnép. Ez meglehetőst feudális, épp csak a koncot nem vetik oda, de csak mert a menzavezetés nem venné jónéven.
Vagy éppenséggel, ha elújságolod, hogy vettél magadnak 1 parfümöt/táskát/kisautót/LCDTV-t, akármit, veled örülnek. Meglepő, ugye? Nem kapsz sanda pillantásokat, gyanakodván, hogy tuti bepuncsoltad magad a főnökhöz, nem firtatják, hogy mégis miből vetted és azt sem, hogy mennyiért. Sőt, eleve a megfogalmazás más vonatkoztatási keretből indul: megajándékoztad magad. Persze ott, ahol nyerik a fizut és nem keresik (angolék meg csinálják; csak a magyar tudott ilyen vesztésre ítélt pozícióból indulni a pénzért), ott nem nagy kunszt megajándékozni magad ezzel-azzal. Viszont az azért xintem mutatvány, hogy tudnak 1ütt örülni veled. OK, ez csak 1 irodai beszélgetés, nem feltétlen valódi, viszont azt gondolom, hogy magyaréknál valódi az irigység melóhelyen és azon kívül is. Igazán felszabadító anélkül tölteni a napokat.
Aztán, mikor ma este sikerült megmérettetés nélküli paradicsommal a pénztárhoz járulnom, s a kasszírúrfi felhívta rá a figyelmem, nem volt a tekintetében se rosszallás, se szánalom. Töknyugottan monta, hogy mennyek csak méregetni, megvár. Hitetlenkedve néztem rá és a mögöttem állóra is, hogy 1ikük se húzta a száját, de még az enyémet se. Bizonyára nagyon kétségbeesett fejjel loholtam vissza, mer a pénztáros csodálkozva figyelt és érdeklődött, hogy szávászává? Hiába, azér belémégett az alig 1 hete odahagyott világ, ahol ilyen esetben többnyire bukta lesz a gyümölcsből, mer ha visszamennék mérni, hát minimum meglincselnének. Pénztárossal az élen. Lehet, hogy csak én járok ilyen boltokba otthon?
Mielőtt még bárki is túlzással vádolna, gyorsan mondok 1 ellenpéldát a mai napból. Utólag vicces, mint a bosszantó esetek szoktak lenni. Akkor csendben habzott a szám, s az asztal alatt rángott a lábam, mégsem rúgtam.
Munkám során azzal (is) foglalatoskodom, hogy a rencerben 1000 éve stagnáló elemeket forszírozom. Nagy eséllyel olyanoknál vesztegelnek ezek a megfeneklett papírhajók, akiknek 0 fogalmuk sincs arról, mit is kéne csinálni. Főleg, arról nincs, hogy hol. Ezért aztán felkerekedünk és gyorstalpaló képzést nyújtunk a tudatlan delikvensnek. Aki hamisítatlan francia öntudattal méltatlankodik, s kel ki magából, hogy ő bizony igenis megcsinálta a munkáját. Kapott értesítő mélt a rencertől, hogy ez és ez a cucc már le van zárva és használhatatlan további feldolgozásra. Kollegina (és nem szőke!) nagy elánnal előtúrja a bizonyítékot, azt a mélt, amit a rencer automatikusan generált értesítésére küldött válaszul. Ez kb olyan, mintha én válaszSMS-t küldenék a bankomnak, mikor jön a pénzfelvevős SMS. Nem röhörésztem vinnyogva, elvégre komoly cég komoly alkalmazottjai vagyunk, de nem kevés erőfeszítésbe került nem visítani. Hangsúlyoztuk az értesítés mibenlétét, s a tennivalókat hasonló esetben. Háborgott még vmennyit, aztán sorsára hagytuk, s megkönnyebbülve engedtünk a szelepen.
A villámképzés sajnos csak a rövid távú memóriájába égett, mert mire visszaértem az asztalomhoz, konstatáltam, hogy ugyanaz a probléma áll fenn, ugyanannál a doksinál. Természetesen kollegina is ugyanaz. Most már sejtem, miért a francia déjà vu kifejezést használjuk, ha úgy érzed, adott helyzet már megtörtént 1x.
Ám kijelenthetjük, hogy hasonszőrök mindenhol előfordulnak a planétán, s csak miattuk nem érdemes máshova rándulni. Summa summarum, képzeletbeli Lifebook oldalamon nyomok 1 kövér like-ot Párizsra :) Ismét.
