Tisztára tudományos-fantasztikus, ahogy heroinként (főhősnőként) vergődök Morocco Fantastico -ban, ebben a paralell dimenzióban, ami az emberi képzelet csodás, és a 7köznapok világából kifelejtődött, elképzelhetetlennek tartott elemeit kelti életre.
Gondolok itt arra, hogy pl minden nap 1 igazán új nap, előzmények nélkül, s a következmények sem terhelik a tevékenységeket, hiszen a következő nap ugyanúgy előzménytelen lesz. Ezért aztán heroinként naponta találkozom azzal a témakörrel, amivel előző és előző és még azt is megelőző napon már találkoztam. Vagy folytonos jelenidőben ismételjük önmagunkat, vagy 1etlen pillanatból áll az élet és ez tart, míg világ a világ. Nem túl biztató, mindenesetre. Vagy, lehet, hogy bizonyos számú pontok összegyűjtése után továbbjut6ok a level 2-ra. Addig is, pályanehezítésként le kell győznöm az utamba kerülő ismétléseket, l1n az kérdés, mél, bármi.
1előre ez jut eszembe a munkámról:
Bevallom, 5 percig nem jutottam a repetitív zene eme gyöngyszemében, hiába ígérik, hogy a végtelenített idézet 1x csak újxű zenévé áll össze. Esetünkben kb ott tartunk, ahol fenti zeneszám 1. percnél. Érdekelne, akad-e vki, aki végig tudja hallgatni. Asszem, az meg is érdemli a végeredményt.
Közben azér remélem, hogy lesz még ebből szimfónia, legalábbis a fejlődési ívünk elég nagyszabású, tehát vannak rejtett lehetőségeink. Például, eljut6nánk ide:
Aztán pedig ide:
És boldogan élnénk, míg örök világosság fényeskedne.
Na de addig is maradnak a pótxek, úgymint csokitorta, napi 3xi lesz@rom-tabletta, karácsonyra pedig parókakészlet. A szúró-vágó eszközöket pedig eltesszük szem elől; mer komplex helyzetekben sanszos, hogy eret vágok, de nem biztos, hogy magamon.
1etlen legális fegyverként bevethetem a szemmelverést, többezer km-nyi távolságból úgysem 6, illetve önvédelmi eszközként alkalmaz6om a mentálpajzsot és a transzaurális mellvértet. Mantrának meg lenyúlom a Gladiátor-üvöltést: "Hold the line! Stay with me!"
Csak oroszlánok ne jöjjenek.
