2013. március 3., vasárnap

617 - Fotoszintézis

Mély belégzés, hosszan elnyújtott kilégzés. 617 ezt gyakorolta kitartóan. Érezte, ahogy minden egyes belégzéssel átjárja a Tavasz életereje. 

Fülében madárszó, talpán szélsimítás, 2 tenyerében s retináján Napfénykoncentrátum. A fenyő csúcsáról áradó Napkorong melengetett, felolvasztott, életet lehelt, örömtáncra hívott. 
A fák zöld nyújtózása, a cinkék ujjongása, a szellő cikkanásai kívülről, az OM belülről simogatták 617 érzékeit. Orrában a csillók izgatottan zsezsegtek a zöld teával fűszerezett, életszagú lég csiklandozásától. 

617ben gyűlt-gyűlt a Fény, érezte, ahogy sejtjei telítődnek az Új Élettel. Az egyensúly se nem a belső fülben, se nem a kisagyban lakik - sóhajtotta 617, félresodorva az egyébként priorizált tudomány realitását. 
Bár a szempilláján ülő szivárványtól nem sokat látott, fénynyalábból köldökzsinórt font, felkapaszkodott a legközelebbi vattacukorfelhőre és elégedett mosollyal abszorbeált.

Eggyé lett az éledő világgal, hogy 1 sóhajból fénylényként szülessen újjá.