2020. április 10., péntek

Szelepjáték - 2020. április 8-10.

A fák xencsére nem kapják el a vírust, így frissen zöldellnek, az évszaknak megfelelően. Úgy pöttyöződnek, mint 1 kifestőkönyv világoszöld filccel adjusztált lapja, s üzembiztosan várható a markáns hársillat, amiben külön élmény az erkélyjelenet.

Mongyuk addigra leszokhatnának rólam a balkáni gerlék, mert nem elég, hogy elzabálnak mindent a cinkék elől, de még a napágyamra is sz@rnak. Tegnap napozásiba' annak örülhettem ezt felfedezvén, hogy a gerlesz@r keményre sült a napon, s így nem kenődött a hasamon. 
További jószágok a fürdőkádban csúszdáznak; most már 2 pók pislog kifelé, pedig minden este kitelepítem őket a szárazföldre. És napról napra nagyobbak. Mit esznek ezek, tömegnövelőt?

Amúgy is idegállapotba' vagyok a járványügyi helyzettől, hogy kevesen tartjuk magunkat az otthonmaradás jelszavához, a többség vígan csoportosul és fertőz. De legalább sokáig ez lesz még, igazi tilalom helyett - a csütörtöki bejelentés értelmében. 

Péntek este azért megjelentem a tímbildingen; beküldtem az avatáromat a partiba, s ahhoz képest, hogy kanapéesemény volt, meglepően jól sikerült. Éljen a technológia, ha már.


A nagypénteket szabadon választott foglalkozásokkal és velem töltöttem. Összeszokott páros vagyunk, elvégre.
Holnaptól pedig hadrendbe állítom a konyhai cselédet, festegesse csak a tojásokat. Bár idén csak az erkélyről dobálhatom le a locsolóknak. 

És hát, az idei lesz az első húsvét, amikor nagyapám nem fogja elmondani a nyomi locsolóversét és a 30 éves, penetráns kölnijével sem fog leönteni. 
Más lesz ez most, na. 
Azért felöltözöm ünneplőbe, kívül-belül. 


I was wearing flying colors