A vacsorára várakozván bőven ráérek összefoglalni az itteni helyzetet. Mer a helyzet 1re fokozódik.
Mitaszongyak, hát továbbra is naccerü itt a helyzet, nem is tudom, hogy fogok majd újra à la européenne létezni, annyira megszokom ezt az à la marocaine-t.
Utóbbi ugyebár azt jelenti, amit nálunk PatóPál. 1 hónapja ugyanazon a témán rugózunk, és vmelyik felét sikerült is megcsinálni, de olyan még nem volt, hogy 1 időben mind2 fele a dolognak teljesüljön. Szóval dolgoznak ők nagyon is, el is fáradnak halálosan, vhogy mégsincs látszata. Ez nem csak az irodában érvényes, hanem mindenhol máshol is.
Amit ma megtehettél vón,megteheted holnap is; nem kell elkapkodni semmit.Mindennap holnap van :)
Másik helyi közmondás, hogy annak, aki el akar érni vmit, nagyonnagyon, nagyonnagyon, nagyon hosszú utat kell megtennie.
Mingyá 3 hete, hogy itt vagyok. Európában még azt gondoltam, közel 1 hónap alatt rengeteg mindent meg lehet beszélni, ki lehet találni, alá lehet írni, ki lehet tölteni, satsat. Ámde Afrika kérem nemcsakhogy másik kontinens, de minimum 1 másik bolygó. Hacsak nem másik univerzum!
Asszem, má adtam ízelítőt a helyi special approach-ból, ami továbbra is a következő: nem szabad elkapkodni semmit, take your time, gondold át, értelmezzük, aztán majd HOLNAP megnézzük. Mindezt több napi xvezkedés után, mer 1 meeting request-ből nem következik 1enesen maga a meeting. Ha szóban követed el az időpont-1eztetést, a válasz mindig megnyugtató: “paaaaaas de problème”, és nagy oktondin meg is nyugszol, hogy most aztán hű de sínre tetted a dolgot… Aztán mikor realizálnád a megbeszélést, feltűnik, hogy: nincs a helyén, késik, szabin van, bőszen dolgozik, nem ér rá, 1 másik megbeszélésen TÉNYLEG ott van; vagy mindezt így 1ütt, lényeg, hogy a mítingből nem lesz SEMMI. Szóval végülis, télleg paaaaaas de problème.
Ha a míting lejárta után előkerül, s 1 újabb időpontot tűznél ki, a válasz: demain matin. A « demain matin » a « pas de problème » szinonimája, ugyanaz a konnotációs mező tartozik hozzá : NEM.
A target : fenti 2 válaszon kívül vmi olyasmit kisajtolni belőlük, ami az IGEN-t fedi le számukra is.
Namármostkérem; ha itt ez a munkamorál, és saját bevallásuk xint se működik semmi 1 irodában, csak a lépcső, akkor ugye nem kék olyan nagyon pörögnöm?
Ami a process-t illeti, elmond6om, hogy már van szkennelős gépünk Livelink-kel. Van továbbá 1 csomó időpont kitűzésünk a tanulásra… :) Van 1 meghozandó döntésünk a vonalkódnyomtatót illetően, mert nem igazán látják, hogy könnyíthetné meg a munkát a vonalkód. Tekintve, hogy a szkennelős jelölt nagy partizán; (“minek ez az egész? És én már 20 éve itt vagyok a roche-nál!” ), és nem 1 rendmániás kolléga, számomra tisztán láccik, hol és hogyan könnyítene a munkán a vonalkód.
1ébként ez a “20 év a roche-nál” itt 1 olyan adu, amit előxetettel csapnak ki az asztalra, még olyan kontextben is, amikor xintem baromira nincs köze a témához. Pl:
“Az élet marokkóban nem 1xű, aztán nézzen meg engem: 20 év a roche-nál!”
“A főnökök micsoda villákban laknak, én meg: 20 év a roche-nál!”
“Olyan drága minden, pedig én nem lógattam a lábam: 20 év a roche-nál!”
“Micsoda vacak lesz ez az egész új rencer, pedig én: 20 év a roche-nál!”
Közben pedig várakozóan néznek rám, hogy vajon mit szólok mindehhez. Első alkalmakkal még elismeréssel adóztam ennyiszer 20 évnek, bevallom, mosmá nem tudok úgy rácsodálkozni. És mosmá nem is szégyellem magam, hogy én még csak 2 éve vagyok a roche-nál.
Emiatt ugyan szoktak sajnálkozni, mint ahogy azon is, hogy én tk igazából nem is a valódi roche-nál dolgozom, mer hát valljuk be, az SSC csak vmi titkolnivaló zabigyerek, na dehát erről nem pont én tehetek. Ilyenkor visszafogom magam, s nem tudatom velük, hogy ez a pesti fattyú még akkor is javában virul majd, amikor ők má otthon emlékeznek a roche-os 20 évükre…
Amúgy meg – a munkától eltekintve – összességében kedvesek, vita van abból, hogy kivel ebédeljek, ha nem partizánkodok, akkor is megkapom az adagomat papírba csomagolva, hogy majd jóleszaz. Csak dolgozni ne kéne velük…
Merhát mint el bírjátok képzelni, a training plan rajtam kívül senkit nem foglalkoztat, nyugoggyakmá le, hát minek idegesítem magam?? Úgyis olyan kimerítő ez az egész munkába járás… Így a readiness level jócskán low :)
Hát ennyit a céges dolgokról.
Magánélet, mint olyan, nem túl mozgalmas, bár el kell mondjam, marhára kitartó rajongóim vannak. És van 1, aki közülük is kitűnik; csórikám a motorkölcsönző elől. Munkába menet még nem, de hazafelé már ott vár; van 1 széke a járdán, amin ülve várja, hogy mennyek a hotelba, mer akkor elhörögheti, hogy superjolie-nak talál. Az alatt a 3 lépés alatt, míg elhaladok előtte, ennyit hallok, a többire se vagyok kíváncsi.
A szállón már nagy spanok vagyunk a pönszérrel, a recepcióssal annyira nem, tekintve az eddigi issue-kat; az ajtónállókkal; má tisztára mintha hazajönnék, bár azér szelektálnék az arcok közül, ha rajtam múlna. Persze nem múlik.
Van olyan 7vége, amikor strandra mék. Hoppá! :) Ugye?! És itt most nem a klóros vízű telepisilt, polgártársaktól hemzsegő madönszékre kell gondolni, denemám! Hanem óóóóóóceánpartra. Úgy! 1 csomó ilyen ernyővel, mint amit csatolva lát6tok.
Meg nyögágyakkal. Azér kell nyögni, mer marhajó. Tökjó a nap, ahogy van 35 fok, meg a szél, amitől nem érzed a 35 fokot, csak 28at, meg a homok. Hát az vmi rettenetesen jó dolog. Tessék, ilyen homok van itt, nem ám mint a jáccótereken… Max algás, de nem qtyaszaros. És ez 100% homok, 0 photoshop; semmi manipuláció. Azér ez is jó tud lenni.
A harmadik kép állóhomok, mint lát6játok, futóhomokot nehéz lett vón leképeznem. A szandálom pántjai az 1. 7végén a lábamra sültek, xintem idén má csíkos maradok. Meg pöttyös is, mer a naptól ugyebár kijöttek a szeplőim. Több geometriai formát nem produkáltam eddig.
Amikor má megéhezünk a sok napozásban meg nyögésben, akkor átm1ünk a halpiacra, kikerüljük a verekedőket, semmit nem adunk a kéregetőknek, megsajnáljuk a zőccséges szamarat és a rémronda kóbor kiskutyát, majd 1 épp felszabaduló műanyag asztalhoz letelepítjük a pirosra sült fenekünket és hagyjuk, hogy a lótifuti gyerek letakarítsa a maradékot. EZ lenne a legalkalmasabb 1 domestos-reklámra, asszem. De persze domestos sehol, nem kell tartani a vegyxektől, senkinek eszébe nem jut előkapni a tisztítóxes flakont. A gyerek puszta kézzel elbánik a szálkákkal, kenyérdarabokkal, paradicsomlével, és a többi beazonost6atlan maradékkal, majd jelzi, hogy mosmá a mienk a terep.
Közben társaságunk legbátrabbja épp a piacon válogat a frissen fogott halakból, kilónál kevesebbet nem is adnak el, hátiszen nagy a család mindenhol, ki látott má olyat, hogy 1 halat venni… Majd a zsákmánnyal visszatér a resztoranhoz, ahol kisütik a cuccost és tálalják alig használt tányérkákon. Hófehérke elakadt lemezjáccótű lehetne itt: ki evett a tányérkámból, ki ivott a pohárkámból, ki evett a késecskémmel, satsat. Szóval csak Lara Croftok jöjjenek, meg a legbátrabb legkisebb fiak/lyányok, akik nem csak a 7fejűvel, de az összes baktériumtenyészettel szembe mernek nézni.
Én is így tettem, és mond6om, naccerü volt; s azóta se fejlődött ki belőlem semmi alien; megérte vakmerőnek lenni :)
Amit nem bírtunk megenni, ott hagytuk a rémronda kóbor kiskutyának. Aszittem, ilyen csúnya gutya nincs is. Aszittem, csak én tudnék rajzolni ilyen formátlan vmit (tekintve, hogy nem tudok rajzolni), de nem: létezik. Pálcikalábak, hirtelen bezabált hordóhas a kiláccó bordák alatt, minimum 1x eltört farok, és hát a fülek… Azokban xintem megtelepedtek vmik, mer a fülvége többsoros volt; mint a pukkantgatós dobozbélelő anyag. Szóval a legnagyobb jóindulattal se mond6tam még helyesnek se. Csak remélhetem, hogy nem vmi ilyesmiként születek újjá legközelebb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése