Béreslegény

Béreslegény a fejemben, de a kitrákottyhoz képest ez már egész viselhető.

Mivelhogy csapatban dolgozom, van xencsém hallani, mit énekelget a padtárs. Mára az "Én elmentem a vásárba félpénzzel" című dalocska jutott. Noha kollegina már felhagyott a dúdolással, az én fejemben tovább szólt a lemez, ám mivel a szövegezése már csak hiányosan rémlik, a kárikittyom édes tyúkon kívül nem sok ismétlődött, így roppant hamar roppant idegesítővé vált az ovis opusz.
Ezt orvosolandó, felszólítottam a delikvenst, hogyhamá tyúkot ültetett a fejembe, szedje is ki onnan.
Így került a helyére a béreslegény, aki azóta is rakja a szekerét, pedig a sarjútüske böködi a tenyerét.
Nem állítom, hogy hosszú távon épületesebb, mint a vásáros nóta, de legalább megvan a teljes szöveg.
Asszem, holnap fülest teszek fel.

Vágta

Az irodával szemben +rendezésre került nemzeti lovacskázás alkalmából én is vágtába csapok nemsokára, és irány a messziről szagló bódé: tökipompooooooos!
Ezt főztem ki ebédre.

Már csak 1 másik szagos bódé kéne, a vattacukros.

Utópia

A tegnap esti jól megérdemelt jutalmam 1 kiadós, olajos talpmasszázs. Mert élni tudni kell; 2 lábbal a földön :)
Napersze, ehhez szükségeltetett a hajlandóság a másik oldalról is, abban a xencsés helyzetben leledzem ugyanis, hogy A Pasi első sóhajtásomra vállalta törődött futóműveim karbantartását. Lehet, bejelentkezek Nála renceres xvizelésre ;) Csak még nincs törzskönyvem.

Azt nem értem 1ébként, a háziorvosok miért nem ezt írják fel receptre a kemikáliák helyett. Vagy akár létrejöhetne a masszázsmaffia, és akit 1x elkapnak, az többet nem szabadul a körből; míg világ a világ, minimum heti rencerességgel elkapják a gyúrófigurák, bevonszolják vmi félhomályos, füstölős, halkzenés kisszobába, és megadjusztálják a lábazatát. Persze erről senkinek nem beszélhetne.

De szép is lenne.