2011. szeptember 22., csütörtök

Szülészet 2.

Hosszú idő után ma ismét előfordultam jógán, a jól ismert tanáromnál. A nagy 1másra találás és kölcsönös örömködés után a hír: újabb gyerekprojekt in process, vagyis mosmá mindenféle fronton veszélybe került a létezésem.
Az arcászom után a tornatanáromról is kiderül, hogy nemsoká eltűnik, még jó, hogy a fodrászom pasi. Bár már rég jártam nála, ekkorát csak nem változott.

Receptre

Még 1 trolis sztori, minden napra jut 1, mint a tojás (kotkodács).

Közepes tömörülés, épphogy csak nem ZIP formátumban lengünk a trolirúdon, a xencsésebbek ülnek. Én persze ebben sem számítok xencsésnek, nem csak a kártyában vagyok veszteséges.

Még el se indulunk, az 1ik ülő utastárs felszól hozzám, hogy vajon segítenék-e. Reggel van, a víruspajzsom még szunnyad, így nagy előzékenyen hajolok felé, hogy igentessékmondani?
Aztán kapom is a képembe töményen, hogy "1 nagyon fontos receptet xetne kiváltani, és csak 200forint kellene hozzá". Ófasor, hogy ezek folyamatos műszakban nyomják a nyilvánvaló hazugságokat és nincs leállás?
Sajnálkoztam, hogy mivel nem tartok magamnál pénzt, így nem fogok tudni hozzájárulni a gyócceradagjához. Majd ha kártyalehúzó terminállal rendelkezik, tessék emlékeztetni és megdumáljuk.
Anyám, vidulj, kifogástalan egésségnek örvendezel az elkövetkezendő időkben is; semmi szükség étrendkiegészítőkre, se vitaminokra. Ez a szemmelverés abszolút retard 6ású és generációkon átívelő.

Aztán qtyára villámcsapás, mer felszálltak a BKVhiénák, és ugyan útitársam - előadása xint - épp abban a pillanatban akart vón j1et lyukasztani, mivel ellenőrék se most léptek a falvédőről, kíméletlenül büntiztek.