2015. július 12., vasárnap

Napi Igen - 2015. július 12.

Bár nem ígértem, mint Terminátor, de ím, visszatértem. 

A mai nap megadott mindent, amit csak adhatott. Eleve úgy ébredtem, hogy bővült a lakásom. Jó, hogy csak éjszakára, de nőtt egy új helyiség a lakra. Kicsit ki kellett volna pofozni, de nem maradt rá időm; felébredtem. 

Kedélyes, kisasszonyos reggeli után megismételtem a tegnapot; jegyet váltottam a semmittevés délutánjára - tegnap nem végeztem vele. Pedig nem egyedül álltam neki. Civil szervezetem így ismét berobbant a strandra, ahol csak ránk várt 2 hencser. 

Hogy ne csupán henyéljek, környezetem gondoskodott arról, hogy szélesedjen látóköröm, így találkozhattam pl. egy anatómiailag elhibázott pegazussal. A nőnem a haránt hasizmai tájékán viselt 1-1 kevéssé cizellált szárnyat. Rövidke konzultáció után abban egyeztünk meg nyugágytársammal, más szárnyas emlőst nem ismervén, hogy csakis pegazus lehet. Inkognitóban. 
Megjelenése szerencsére nem zökkentett ki minket a juhtúrós lepényből. 

Megmentettem egy emberéletet. De legalábbis a felhámját a pusztulástól. Na jó, nem önként, mert a fazon a lábunk elé járult és kenetért esdekelt. Nem az utolsóért, csak naptejesért. Megkönyörültem rajta, s míg UVköpenyt kanyarítottam rá, megosztotta boldogtalanságát. Elsírta bánatát: pénzéhes szukák mindenütt, hiába próbál normálisat találni. Pedig nagyon kéne valaki, mert egyedül rémes a zélete. Javasoltam, mielőbb boldoguljon önerőből, mert másra várni nem túl kifizetődő. Asszem, másra számított; felszívódott, mint a naptej. 

Színes-szagos, szilárd halmazállapotom a Nyár megtestesülése. Csak egy fényes lenyomat leszek a friss ágyneműn.