Itt, É-Afrikában a pasik közel sem metro-, inkább retroszexuálisak. Legalábbis, ami a testsúlyukat illeti.
Már viszonylag korán megengedik maguknak azt a luxust, hogy elkezdjenek lángosformát felvenni. Vagy spongyabobként idomtalankodni.
Ezt ellensúlyozandó, nagyon trendi ingeket erőltetnek magukra. Úgy tudom elképzelni a reggeli öltözős jelenetüket, mint anno a nők fűzőbe préselését: eleve adott az 1 számmal kisebb ing. Ezt addig húzzák, míg vhogy bele nem szuszakolják magukat. Rejtély, hogy hogyan, de begombolják. És itt kezdődik a para!
Minden 1es mozdulatnál, légvételnél azon izgulok, hogy nehogy szana-szétpattogjanak a gombok az ingről, nem bírván tovább a feszülést. A rózsaszín ümög ráncokat vetve áll ellen a benne veszteglő hordónak, de ilyenkor érti meg az ember lánya, hogy minden 1es perc ajándék; ha a gombok feladják, menthetetlenül elénk tárul az addig burkolt kisgömböc, kétséget sem hagyva valós méretéről.
A feneketlen jelző itt épp nem fizikai értelemben véve használatos; inkább a telhetetlen szinonimájaként. S most 1 vkiről van nagyban szó, a Bexzési Zsawadról (az előtag a pozíció, utóbbi a hímtag, mármint név xint).
Mo-i visszatértemből zsuppoltam ide csokikat - mint tudvalevő, 1gyel többet -, hogy örömet xezzek a kedves kollégáknak. Zsawadunk belépdelt kopogós cipellőjében az irodába, felettébb megörült a látványnak (nem az enyémnek), s máris lecsapott a csokikra. Ki is választott 2t. Ugyebár mindenkinek 1et szántam, de vmiért kivételes helyzetben érezte magát, s jogot formált 2re. Dilemmázott, hogy muszáj-e választani, nem lehet-e, hogy mind2t magáévá teszi. Gondolatban ajánlgattam, mit t1n magáévá, ha má ilyen telhetetlen, s végülis nagy csalódott fejjel beérte az 1ikkel. A kisujjadat nyújtod, aztán cápamódra letépi a karodat...
Bár nomen est omen, elvégre Bexezési Zsawad, ki ha ő nem tudná megxezni magának, ami kell.
Délután/estefelé ismét kipp-kopp kipp-kopp, megjelent az asztalomnál. Nyájasan érdeklődött, mikor utazok újra Mo-ra. Tisztára +6ódtam, hogy így törődik velem és a feltételezett honvágyammal, s már majdnem mekköszöntem neki, hogy taxit intéz, mint legutóbb, de azér rákérdeztem, mireföl a nagy faggatózás.
Villanyborotva. Az kéne pestről. Villanyborotva, mer itt bizonyára hiánycikk. Vagy lehet, aranyáron adják. Ám mivel már csak définitivement mék haza, hoppon maratt Bexzési Zsawadunk.
Újabb csalódott elsomfordálás...
Már viszonylag korán megengedik maguknak azt a luxust, hogy elkezdjenek lángosformát felvenni. Vagy spongyabobként idomtalankodni.
Ezt ellensúlyozandó, nagyon trendi ingeket erőltetnek magukra. Úgy tudom elképzelni a reggeli öltözős jelenetüket, mint anno a nők fűzőbe préselését: eleve adott az 1 számmal kisebb ing. Ezt addig húzzák, míg vhogy bele nem szuszakolják magukat. Rejtély, hogy hogyan, de begombolják. És itt kezdődik a para!
Minden 1es mozdulatnál, légvételnél azon izgulok, hogy nehogy szana-szétpattogjanak a gombok az ingről, nem bírván tovább a feszülést. A rózsaszín ümög ráncokat vetve áll ellen a benne veszteglő hordónak, de ilyenkor érti meg az ember lánya, hogy minden 1es perc ajándék; ha a gombok feladják, menthetetlenül elénk tárul az addig burkolt kisgömböc, kétséget sem hagyva valós méretéről.
A feneketlen jelző itt épp nem fizikai értelemben véve használatos; inkább a telhetetlen szinonimájaként. S most 1 vkiről van nagyban szó, a Bexzési Zsawadról (az előtag a pozíció, utóbbi a hímtag, mármint név xint).
Mo-i visszatértemből zsuppoltam ide csokikat - mint tudvalevő, 1gyel többet -, hogy örömet xezzek a kedves kollégáknak. Zsawadunk belépdelt kopogós cipellőjében az irodába, felettébb megörült a látványnak (nem az enyémnek), s máris lecsapott a csokikra. Ki is választott 2t. Ugyebár mindenkinek 1et szántam, de vmiért kivételes helyzetben érezte magát, s jogot formált 2re. Dilemmázott, hogy muszáj-e választani, nem lehet-e, hogy mind2t magáévá teszi. Gondolatban ajánlgattam, mit t1n magáévá, ha má ilyen telhetetlen, s végülis nagy csalódott fejjel beérte az 1ikkel. A kisujjadat nyújtod, aztán cápamódra letépi a karodat...
Bár nomen est omen, elvégre Bexezési Zsawad, ki ha ő nem tudná megxezni magának, ami kell.
Délután/estefelé ismét kipp-kopp kipp-kopp, megjelent az asztalomnál. Nyájasan érdeklődött, mikor utazok újra Mo-ra. Tisztára +6ódtam, hogy így törődik velem és a feltételezett honvágyammal, s már majdnem mekköszöntem neki, hogy taxit intéz, mint legutóbb, de azér rákérdeztem, mireföl a nagy faggatózás.
Villanyborotva. Az kéne pestről. Villanyborotva, mer itt bizonyára hiánycikk. Vagy lehet, aranyáron adják. Ám mivel már csak définitivement mék haza, hoppon maratt Bexzési Zsawadunk.
Újabb csalódott elsomfordálás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése