Mivel szombaton nem sikerült angyaltenyérbe ülnöm, vasárnap igyekeztem magam kárpótolni vmivel. Gondoltam, 1 kastély talán jó lesz.
(A tenyér az építés alatt álló templom előtt van és úgy xettem volna belegömbölyödni, de legelőbb jövőre fogok.)
Na és hát melyik kastély is legyen a kompenzáció? Versailles-ban biztos sokan vannak, 1 olyan kell, amit könnyebben a magaménak érzek. Ez azt jelenti, hogy legyen pl. könnyen megközelíthető, s akkor olyan feelingem lesz, mintha hazamennék. Ennek a kritériumnak naccerüen megfelelt a Château de Vincennes. Mer itt ilyenek vannak az 1es metróvonalon, nem ám kőbánya, meg vasútállomások :)
Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy én beállítottam a klímát tavasziasra, enyhe széllel, sietős birkákkal az égen, szeplősítő napfénnyel, ám vmi üzemzavar folytán a szürke többtizen csodás árnyalatában pompázó gomolyok maradtak az ég alján, s a szél is jobban ventilált, mint az én belső kijelzőmön. Ernyőt nem hoztam, pedig lehet, akkor metró helyett közlekedhettem vón poppinsként.
így maradt a 9es és 1es vonal, tökregyorsan odaértem s hamar megkapaszkodtam a zsebemben, hogy ne lengedezzek a szélben.
Rögtön így néz ki a kastély:
Xencse, hogy nem kellett megmászni, mer akkor kívül maradok. Még kötelet se tuttam mászni, nemhogy falat. Kicsit nagy falat, hö. Gondolom, anno itt volt a víz, és csak búvárkundok juthattak be hívás nélkül.
A szárazföldieknek azér vágtak közlekedőt, ami jó volt a 12. században, s jó most is. Nem kellett sokat keresgélnem, könnyen megtaláltam a kiskaput:
A másik oldalán udvar, ha balra néztem, ezt láttam:
Ha jobbra, ezt:
Szemben pedig további kiskapuk vártak:
Átmentem ezeken is, és visszanézetből ez a látvány terült-tárult:
A bástya is kb pont úgy nézett ki innen, mint onnan. A bástyákat ezért xetjük, mert mind kiállásukban, mind vizuálisan megnyugtatóan ugyanazok, akárhonnan közelíted meg.
Ami viszont némileg zavarba ejtett, az ez volt:
Nem értettem, miért kell emeletes istálló, még ha ultrasznobékról van is szó. Aztán mivel megvan a türkörképe is, sanszos, hogy ezek a szárnyak. A kastélyszárnyak. Ha ilyenek a szárnyak, felejtősek lehetnek a combok.
A lány a sok váza alatt igencsak fennhordta az orrát, de azér elmondta, hogy a kilátás pazar, és a szél sem szárítja ki a bőrét, mer xencsére van elég eső rehidratálni.
2 macska is ült az udvaron, tökfeketén, töknyugottan, má biztos megszokták a látogatókat, úgyhogy nem szaladt át előttem 1ik se. Mongyuk, xintem, sok egeret nem fogtak. Én, személy xint, 1 kastélyudvarban inkább vártam vón agarat, vagy mént, ám de gustibus non est disputandum, tehát ízlések és pofonok kinek-kinek meglátása xint.
Kutya, nem kutya, azér elképzeltem magam, ahogy itt sétálgatok a sok szoknyámban, selyemcipellőmben, napsütésben, fogadom a hódolókat (mer fejben van sok!), meg a bókokat és sóhajtozok, intek elegánsan. Mint Fülig Jimmy. Csak nem verexek.
Aztán felébredtem, annál is inkább, mer marhára fáztam, s gyanúsan közelgett az óra, mikoris a páratlan szürke felhőkből páratlan eső fog megörvendeztetni.
De legalább olajfestményszerű volt a látvány, a felhők ott dagadtak, mint festékpacsmagok az égszínkéken. A festő bőkezűen mérte az anyagot, alig kéklett vhol.
Mivel áztam-fáztam, épp megérett a helyzet, hogy magamhoz vegyek 1 kis melegséget, mer az eső is megérkezett, és meg is éheztem. így hát elközlekedtem a Szenlui szigetre, becsapódtam 1 brasserie-be, s közöltem a pönszérrel a kívánságomat. Meg is lett az eredménye:
(A tenyér az építés alatt álló templom előtt van és úgy xettem volna belegömbölyödni, de legelőbb jövőre fogok.)
Na és hát melyik kastély is legyen a kompenzáció? Versailles-ban biztos sokan vannak, 1 olyan kell, amit könnyebben a magaménak érzek. Ez azt jelenti, hogy legyen pl. könnyen megközelíthető, s akkor olyan feelingem lesz, mintha hazamennék. Ennek a kritériumnak naccerüen megfelelt a Château de Vincennes. Mer itt ilyenek vannak az 1es metróvonalon, nem ám kőbánya, meg vasútállomások :)
Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy én beállítottam a klímát tavasziasra, enyhe széllel, sietős birkákkal az égen, szeplősítő napfénnyel, ám vmi üzemzavar folytán a szürke többtizen csodás árnyalatában pompázó gomolyok maradtak az ég alján, s a szél is jobban ventilált, mint az én belső kijelzőmön. Ernyőt nem hoztam, pedig lehet, akkor metró helyett közlekedhettem vón poppinsként.
így maradt a 9es és 1es vonal, tökregyorsan odaértem s hamar megkapaszkodtam a zsebemben, hogy ne lengedezzek a szélben.
Rögtön így néz ki a kastély:
 |
| Kastélyfal |
Xencse, hogy nem kellett megmászni, mer akkor kívül maradok. Még kötelet se tuttam mászni, nemhogy falat. Kicsit nagy falat, hö. Gondolom, anno itt volt a víz, és csak búvárkundok juthattak be hívás nélkül.
A szárazföldieknek azér vágtak közlekedőt, ami jó volt a 12. században, s jó most is. Nem kellett sokat keresgélnem, könnyen megtaláltam a kiskaput:
 |
| Bejárat |
A másik oldalán udvar, ha balra néztem, ezt láttam:
 |
| Kápolnás |
Ha jobbra, ezt:
 |
| Bástya |
Szemben pedig további kiskapuk vártak:
 |
| Kapuk |
Átmentem ezeken is, és visszanézetből ez a látvány terült-tárult:
 |
| Oldalas |
A bástya is kb pont úgy nézett ki innen, mint onnan. A bástyákat ezért xetjük, mert mind kiállásukban, mind vizuálisan megnyugtatóan ugyanazok, akárhonnan közelíted meg.
 |
| Balos |
Ami viszont némileg zavarba ejtett, az ez volt:
 |
| Istálló |
Nem értettem, miért kell emeletes istálló, még ha ultrasznobékról van is szó. Aztán mivel megvan a türkörképe is, sanszos, hogy ezek a szárnyak. A kastélyszárnyak. Ha ilyenek a szárnyak, felejtősek lehetnek a combok.
A lány a sok váza alatt igencsak fennhordta az orrát, de azér elmondta, hogy a kilátás pazar, és a szél sem szárítja ki a bőrét, mer xencsére van elég eső rehidratálni.
 |
| Fejezet |
2 macska is ült az udvaron, tökfeketén, töknyugottan, má biztos megszokták a látogatókat, úgyhogy nem szaladt át előttem 1ik se. Mongyuk, xintem, sok egeret nem fogtak. Én, személy xint, 1 kastélyudvarban inkább vártam vón agarat, vagy mént, ám de gustibus non est disputandum, tehát ízlések és pofonok kinek-kinek meglátása xint.
 |
| Vasmacska |
Kutya, nem kutya, azér elképzeltem magam, ahogy itt sétálgatok a sok szoknyámban, selyemcipellőmben, napsütésben, fogadom a hódolókat (mer fejben van sok!), meg a bókokat és sóhajtozok, intek elegánsan. Mint Fülig Jimmy. Csak nem verexek.
Aztán felébredtem, annál is inkább, mer marhára fáztam, s gyanúsan közelgett az óra, mikoris a páratlan szürke felhőkből páratlan eső fog megörvendeztetni.
De legalább olajfestményszerű volt a látvány, a felhők ott dagadtak, mint festékpacsmagok az égszínkéken. A festő bőkezűen mérte az anyagot, alig kéklett vhol.
 |
| Olajfesték |
Mivel áztam-fáztam, épp megérett a helyzet, hogy magamhoz vegyek 1 kis melegséget, mer az eső is megérkezett, és meg is éheztem. így hát elközlekedtem a Szenlui szigetre, becsapódtam 1 brasserie-be, s közöltem a pönszérrel a kívánságomat. Meg is lett az eredménye:
 |
| 1 kis melegség |
