1 hete home office. Még mindig fogalmunk nincs, meddig.
Előnye, hogy az ebédszünetben lehet nagyon gátlástalanul napozni az erkélyen. Eddig csak 7végente tehettem ki corpus delicti-met az UV sugaraknak. Egyetlen káros szenvedélyem. (De úgyis az a jó szívem visz a sírba, nem az UV.)
Aztán este 7kor kimerészkedtem a patakpartra, hogy mégse csupán a 4 (különféle színű) falat lássam egész nap. Bár ekkorra már besötétedett, szóval a látvány nem annyira játszott xepet abban a szűk 1 órában, míg szabadlábon voltam.
Még ekkor is jópáran futnak, esetleg kutyát sétáltatnak, vagy csak (horribile dictu!) ülnek a padon. Offline, mint az állatok.
A társasházakból fény, emberzaj, vacsora kondenzcsíkjai szállnak kifelé, s viszi őket a patak megvidámodott locsogása. Idealista énem szinte elérzékenyedve vizualizálja a családi köröket, megnyugodva, hogy lám, milyen szépen tudnak befelé élni a zemberek, mégis van remény, mindjárt elszabadul a mennyország, immár semmi nem tarthat vissza minket egy kissé giccses utópiától.
És ekkor filmes hangeffekttel lefékez az út túloldalán 1 kocsi, ajtócsapódás, a fazon odatrappol a parton várakozó feminához és visszafojtott felindulással dől belőle, hogy már elmagyarázta itt is, otthon is, miért nem lehet megérteni, ebben a helyzetben egyszerűen nincs mit tenni, várni kell, majd eljön az idő, legyen megértéssel, gondoljon bele ésígytovább.
Állandóan kételkedő énem énmegmondtam vigyorral integet az idealistának.
A hazaútra térvén pedig jobbról feltűnik a pattogatott kukoricafa, úgy látszik, nem csak a vírusok mutálódnak.
Előnye, hogy az ebédszünetben lehet nagyon gátlástalanul napozni az erkélyen. Eddig csak 7végente tehettem ki corpus delicti-met az UV sugaraknak. Egyetlen káros szenvedélyem. (De úgyis az a jó szívem visz a sírba, nem az UV.)
Aztán este 7kor kimerészkedtem a patakpartra, hogy mégse csupán a 4 (különféle színű) falat lássam egész nap. Bár ekkorra már besötétedett, szóval a látvány nem annyira játszott xepet abban a szűk 1 órában, míg szabadlábon voltam.
Még ekkor is jópáran futnak, esetleg kutyát sétáltatnak, vagy csak (horribile dictu!) ülnek a padon. Offline, mint az állatok.
A társasházakból fény, emberzaj, vacsora kondenzcsíkjai szállnak kifelé, s viszi őket a patak megvidámodott locsogása. Idealista énem szinte elérzékenyedve vizualizálja a családi köröket, megnyugodva, hogy lám, milyen szépen tudnak befelé élni a zemberek, mégis van remény, mindjárt elszabadul a mennyország, immár semmi nem tarthat vissza minket egy kissé giccses utópiától.
És ekkor filmes hangeffekttel lefékez az út túloldalán 1 kocsi, ajtócsapódás, a fazon odatrappol a parton várakozó feminához és visszafojtott felindulással dől belőle, hogy már elmagyarázta itt is, otthon is, miért nem lehet megérteni, ebben a helyzetben egyszerűen nincs mit tenni, várni kell, majd eljön az idő, legyen megértéssel, gondoljon bele ésígytovább.
Állandóan kételkedő énem énmegmondtam vigyorral integet az idealistának.
A hazaútra térvén pedig jobbról feltűnik a pattogatott kukoricafa, úgy látszik, nem csak a vírusok mutálódnak.
 |
| Popcorn tree |
