Simon Márk rezignáltan figyelte a konyhapulton szorgoskodó hangyákat. Most éppen az óvatlanul ott felejtett sajtdarabot dolgozták fel. A lakban - természetéből adódóan - ritkán termett eledel, így Simont igencsak meglepte a tettrekész rovarhad. Ő aztán igazán nem szolgáltatott nekik létalapot, honnan hát ez a sok államalapító?!
Orvosként az életre esküdött fel, így pár hete már halogatta a megvásárolt hangyacsapda kihelyezését. Azon túl, hogy bosszantották a parányi munkások, irodalmat is asszociált hozzájuk gyerekkorából.
Orvosként az életre esküdött fel, így pár hete már halogatta a megvásárolt hangyacsapda kihelyezését. Azon túl, hogy bosszantották a parányi munkások, irodalmat is asszociált hozzájuk gyerekkorából.
"A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.
Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.
Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza,
erősen beborult - -
A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt."
- József Attilát szavalok ahelyett, hogy lefújnám ezeket a heréket! - horkant fel dühösen a doki.
- Aki hülyeségeket beszél, csak ne fújkáljon! Még jó, hogy katonának csak okos lányok állhatnak.
Simon Márk zsebóraszemű szoborként nagyokat pislogott a csápostoraival vadul hadonászó hangyára. Az utóbbi 2 7ben folyton ügyelt a nyári szabadságolások miatt, ergo alig aludt. A hőség csak hab a rég nem látott sörön, nade elképzelt alkoholtartalomtól nem hallucinálhat?!
- Okos lányok - ismételte Simon. Tény, hogy az okos lányok voltak a gyengéi, de nem pont így képzelte álmai megtestesülését.
- Igen! A herék a királynő államalapító kívánságát teljesítik, mi katonák pedig fenntartjuk az államot. Ha nem tudná. De persze honnan is tudná egy maga fajta. Van állama? Van királynője? Lefogadom, hogy egyik sincs. Akkor mije van?
- Például jó modorom, az van - vágott vissza a doki - Simon Márk vagyok, a házigazdája. Megtudhatnám a kedves nevét? Honnan jött? Meddig marad a családjával? Szolgálhatok még valamivel a vacsorán kívül?
- Formica vagyok és már vacsoráztam. A családom otthon várja, hogy hazaérjek a munkából. Magát várja itt valaki? Sokat nem eszik, úgy látom- nézett körül a hangya. Simon hangja elcsuklott az altruista rovar ténymegállapításától. Noha előcitálta összes rendszertani ismeretét, csak a rovarok osztályáig jutott. Amilyen rohamléptekben fejlődik a tudomány, simán lehet, hogy brit tudósok már cikkeztek a beszélő hangyákról, csak én maradtam le róla - summázta magában az elgyötört orvos.
- Lazuljon már le, nyilván nem beszélek. Csak a fejében hallja, amit gondolok. Tejóég, hogy képzelhette 1 percig is, hogy beszélek?? Nincs is hangképző szervem. Pedig maga okosnak számít a fajtájában, ugye? Nevetnem kell! - és Simon nem hitte el a pultján fesztelenül göcögő hangyát.
- Hallom, amit gondol? - nyikkant halkan.
- Ja, persze. Arenyin szólt, hogy maguk ettől kiborulnak és ne említsem, de hát maga tehet róla, nem hagyhattam tévedésben. Szóval mi csak egy hullámhosszon vagyunk épp, ezért olyan, mintha a fejében lennék és fordítva. Keveseket avatunk ám be! - magyarázta Formica átlelkesülve.
- Úgy értsem, hogy kiválasztott vagyok? Mire?! És ki az az Arenyin? - hökkent Simon. Az a lehetőség, hogy épp 1 hangya fejében visszhangoznak kérdései több volt, mint amit a nagyon valóságos fizikai létezéshez szokott idegrendszere elbírt. - Miért?! Miért beszélgetek 1 hangyával, ahelyett, hogy normális emberekkel, normális körülmények között, normális életet élnék?! Hát miért?! - fakadt ki a konyhapultra csapva. Formicát a kornyadozó növény levelére röptette a mozdulat szele.
- Arenyint majd megismeri, ha kell - jött a válasz - Egyelőre elég annyit tudnia róla, hogy ő is tart 1 magafajtát, bár neki mázlija van, mert az ő albérlője sokkal toleránsabb. Mindenesetre azt üzeni, hogy legyen szíves rendet rakni a telefonszámok között, mert éppenséggel az előbb reklamált normális élete múlhat rajta!
Simon hiába fixírozta a tovamasírozó hangyát, Formicából többet nem tudott kihallani. Úgy döntött, legjobb lesz, ha kialussza többhetes elmaradását. Eldőlt, mint a rohadt nád. Ruhástól a kanapéra.
