Maláj Misszió - Retrospekció

Az élmény május 15-i, csak elmaradt az online dokumentálása. 

Tranzit Dubajban, a reptér tele, mintha nem hajnali negyed2, hanem kora délután lenne. A duty free üzletekben sorok, válogatott svájci csokival, olasz sállal, magyar utasokkal.

Apropó, magyar utas; az emberi lét egyik csodálatos megnyilvánulási formája. A 8F-em körüli helyeket rapidrészeg politikus-vadászok foglalták el yes-noproblem angollal és ordenáré nagy hanggal. Dobálóztak 150 millióval, csányival meg csikágóval és sűrűn ajánlgatták bizonyos testrészüket. Segítek; nem az axonjukra hivatkoztak, sem a nyúltagyukra, de nem is a vakfoltjukra. Pedig utóbbi kib@szott nagy volt - csak hogy stílusos legyek. 

Mindemellett pontosítok: gondolom, nem csak magyar politikus-vadászok ismertetőjele a fenti.

Igyekeztem kizárni az alkoholgőzös inputokat, megnéztem Alice-t Csodaországban franciául. Közben betoltam a mozzarellás salátát, de a lazaccal már nem bírtam. Tekintve, hogy a hét második felében megemelkedett xvezetem alkoholtartalma, kihagytam a parádés fehér bort. 

A második filmet az utolsó 1/3-ánál lekeverte a steward, így hiányos ismeretekkel szálltam le a Mon Roi című oeuvre-öt illetően.

Aztán csak eljött a 2:40, amikor is elindulhattunk KL-ba. Hősiesen kibírtam az etetésig, az adag most is nagynak bizonyult. Sose tudom meg, milyen az Emirates desszert. Viszont, nagy nehezen, de be tudtam fejezni a filmet, s kiutaltam egy újabb piros pontot Vincent Cassel-nek. 

Némi alvás-szimuláció után végül landoltunk a maláj leszálló pályán, amit amúgy buja zöld erdő szegélyez. Xintem itt éjszakánként napholdszámban tevékenykednek a favágók, hogy tisztán tartsák az aszfaltot az esőerdőtől. 

Az országbalépés feltétele az ujjlenyomat és retinavizsgálat. Xencsére egyiktől se fosztanak meg, csak digitálisan. Csomagszámlálás, taxirendelés után a mélyhűtött reptérről kilépve jólesik a trópusi éghajlat. Pont arra a 2 percre, míg meg nem kapjuk a járgányt. Még a legrongyabb kocsiban is zúg a lékkondi, csak az eső dobolása nyomja el. 

A szállóban egy emelettel fentebb helyeznek el, most nem kell a liftcsengőt hallgatnom éjjel-nappal. így már csak a lámpák búgása szennyezi a csendet. 

Majd, 10 évi black out után találkozol 1 munkatársaddal, s felettébb megörülsz, hogy vannak még (itt is) egészséges érzületű egyedek. Pár órában összefoglaljátok a legfontosabb tudnivalókat, majd 1 csirkés-gombás palacsinta és röhögős ölelkezés után hazaséta a maradék esőben. Otthon csodálkozás, hogy az eperturmixtól nem rontott rád azonnali hascsikarás. 

Aztán villanyoltás, persze ringatni nem kell. 

Maláj Misszió - Taipei

A múlt hét máshogy volt hosszú, mint a többi. Csütörtökön kihagytuk az ofiszt, helyette felültünk a Taipeibe repülő gépre. Az út tartama 1 számjegyű, s francia filmet vetítettek rajta, bár kevéssé hallatszott a fülesben. Mert hogy ez csak turisztosztály volt, így az 5 óra nem suhant olyan gyorsan, mint ha. 

Ámde 1x mindennek eljön az ideje, így leszálltunk Taipeiben. Ahol kellemes, már-már hűvös huszonfok várt és jobbos taxi. Kb úgy esett, mint 1 jó kis házi pálinka mákos-szilvás gombóc a balos maláj közlekedés után. 

Bár este fél10 körül zúztunk az autópályán, így is feltűnt, s világosban be is igazolódott, hogy az útmenti erdők európai bevándorlókra emlékeztettek. Botanikai ismereteim hiányosak, mindenesetre a google-kutatás alapján kámforfára tippelek. Sűrű lombjukkal óriásira nőtt brokkolira emlékeztettek. A jobb hátsó ülésről nem értem el egyiket se, hogy megszagolhassam. 

A szálló 5 csillagos, ordenáré puccparádé, de nem én voltam az egyedüli alulöltözött. 

Aula

A szoba a tolóajtókkal és a mellesleg plafonba épített zuhannyal szintén növelte a komfortérzetemet. Csak kicsit visítoztam, mikor a TV5-et is felfedeztem a listán. Bár vulkánkitöréseket dokumentáltak épp, a francia szövegelés zene volt füleimnek. Arra a kis időre is, míg épületen belül tartózkodtam, mert muszájlott 1 rövid sétát tenni. 

Grand Hyatt

Mint megállapítottuk, Tajvan Ázsia Svájca is lehetne akár. Jójó, itt kicsit több a földrengés, mint Bázelben. Az utcák néhol macskakövesek, néhol sétálók, a lakosok bátran bicikliznek, nem kell úszniuk a 90% párában, se a saját izzadságukban. 

A pénteki munkanapot másfél órás hivatali vacsorával berekesztettük, a Hyatt-be Ubereztünk és átvedlettünk autentikus turistákká. Mivel szorított a gyémántcipő idő, nagy túrára nem vállalkoztunk. Rögtön becsapódtunk a kvázi szomszédos plázába, ahol fertőtlenítő szőnyeg és kézspricni állt a bejáratnál. Ennyit a koszos keletiekről. 
Majd jegyet váltottunk a Taipei 101-be, ami 1 roppant épület, roppant emberi erőfeszítés eredménye. Roppant esztétikátlan ugyanakkor, de nem ezért híres, hanem mert 2004-2009 között a legmagasabb épület volt a maga 509 méterével. Még a kis nyomi főtt kukoricákat is lekörözte. Aztán jött a Burj Khalifa. 

Manapság meg azért látogatják a magamfajták, mert amilyen ronda, olyan tudományosan földrengésálló. 1 cseszettnagy lengéscsillapító gömb van a 88. emeletén, ami úgy néz ki, mint 1 hatalmas nyalóka feje, és szerintem televan cukorkával, azért zárják el a turisztok elől, nehogy fölegyék mindet.

Lengéscsillapító nyalóka

Ám mivel tudományból ritkán lehet jól megélni, ha kibámészkodtad magad, végigterelnek a korall- és ásványsoron, nem csak szimpla szuveníreket vetetnek veled. Kapható szerencsére aranymíves áru is, most nem vettem semmit, mivel csak hátival jöttem és féltem, összetörne a hazaúton.

Aranyvirág

Mielőtt lefáradnál, még felkapaszkodhatsz a tetőteraszra, a kivilágított városról 1 homályos képet csinálni, vagy vérfarkasokat vadászni. Ha már telihold.

Taipei 101

Ja, és persze a lift is Guinness rekorder; 1010/perces sebességgel zúz fel-le. Bedugult a fülem, úgyhogy csak tátogva szemléltem a plafonra vetített csillagképeket, míg zenéltek és köszönték a látogatásomat.

617 - Lépésről lépésre

617 vizslatta pöffeteggomba jobb bokáját, rapid időutazást tett, déjà-vu érzete pulzált, mint sajgó szalagjai. 
A baleseti osztály esti műszakos változatát már ismerte. A betegfelvételes pultnál személyes sértésként könyvelték el, adatrögzítés után eltessékelték. Meglepően gyorsan szólították röntgenfelvételre, egész emberszámba vették. Ettől akár meg is nyugodhatott volna, ám a gipszelés eshetősége lidércfényként villódzott, akármerre is terelte gondolatait. 
Legutóbb is rémesen megviselte. Retrospektíve persze könnyebb értelmezni és tágabb kontextusba helyezni az eseményeket.

 - A zember lánya visszafelé megérti, előrefelé megéli az életét. Nem lehet se visszaugrani a múltba, se megrekedni a jelenben. - biztatta magát 617, keresgélvén balesetének okait.
Noha fényes út villogott előtte, mégis a szürke járdán törte össze magát. Bár hívogatta az új ösvény, gyorsan elő is bukkantak a göröngyök is, így 617 jócskán dilemmázott, s a hátraarcot fontolgatta. Bár ideiglenesen, de visszatért közelmúltjába, s az máris elgáncsolta. így került hétfő este a balesetire. Ahol már sorszámot se osztottak. 
617 módfelett részletgazdag verziókkal állt elő közeljövőjét illetően. Egyiktől se vidult fel; próbált feltűnés nélkül kétségbe esni. 

Simon doktor a műtőből talpalt vissza a traumatológiára, befejezni az adminisztrációt, mielőtt átadja a műszakot az éjszakásnak. Remélte, már nem kell belekezdenie sok új páciensbe. Megkönnyebbült, amikor a váróhoz vezető egyenes folyosóra ért; 1 piros kabát meg 1 fekete kamasz ült a rendelő előtt. Ettől jókedvre derült, s gyorsított léptein. Vacsorája és a behűtött furmint elérhető közelségbe kerültek. 

617 nagy sóhajjal örült meg a közeledő fehér köpenyes lépteknek. Déjà-vu-je elhatalmasodott rajta, ahogy beazonosította a széles mosolyba szétfutó arcot s a balzsamos köszöntést. 
A kamaszfiú besántikált a rendelőbe, az orvos biztatóan biccentett, mikor becsukta az ajtót. 

Simon Márk szokatlan elánnal vetette bele magát a 12 órás műszak finisébe. A gimnazista fociedzésben megroggyant fiút gyakorlott mozdulatokkal rögzítette, dokumentálta, majd szólította a piros kabátost. 

 - Jó estét! A bérlettel rendelkezők különleges kedvezményben részesülnek. Látom, kiváltotta a törzsvásárlói kártyáját.
 - Jó estét! Valóban márkahű vagyok, visszatérek oda, ahol jól bánnak velem.  - mosolygott 617 a kézfogás fölött, amely mintha 3 másodperccel tovább tartott volna a szükségesnél. 
 - Akármerre is viszi az útja, csak visszakanyarodik hozzám - élcelődött az orvos, miközben 617 közszemlére tette fájdalmát. Simon Márk hiába óvatoskodott, a vizsgálati alany heveny fintorgással jelezte nemtetszését. Aztán nagy szusszanással vette tudomásul a diagnózist:

 - Se gipsz, se műtét. Megúszta rándulással. Részleges múmiát csinálok magából és megígéri, hogy kíméli a futóművét. - 617 lelazulva dőlt hátra és hagyta, hogy a doki betekercselje.  - És most futás haza! Ja, hogy nem tud. Kocsival jött?

617 konstatálta, hogy a hazajutást meg sem tervezte, így felkészületlenül állt - immár fáslisan - a döntéshelyzetben. 
 - Ööö, nem, de ultragyorsan rendelek taxit. 
 - Na, akkor teszek 1 tisztességes ajánlatot, amit nyugodt szívvel elfogadhat. Mivel a közelben lakik és úgyis végeztem mára, elfuvarozom ajtóig. Hagyja magát, előbb szabadul - kacsintott az orvos, s kihasználva 617 fontolgató hallgatását, már meg is indult felé. 
 - Mosmeg mit akar?! - hőkölt a páciens szigorú szemöldökkel. 
 - Hallgatás beleegyezés, eljuttatom a kocsihoz. Csak kicsit messzebb tudtam megállni, viszont ide se jöhetek. Szóval muszáj odajutnunk, maga viszont önerőből nem tud, úgyhogy viszem. Csak lehetne kevésbé Tüskés Vanek, hogy össze ne szurkáljon - hadarta vigyorogva a doki.
 - Na de ezt hogy gondolta, várjon már, a hátára akar venni?! - képedt el 617.
 - Dehogyis, nem ahhoz van öltözve. Olyan menyasszonyosan gondoltam, kapaszkodjon! - s már fel is nyalábolta a döbbenten pislogó piros kabátost. 
 - Máris?! Várjon, hát várjon már 1 kicsit! - méltatlankodott félig 617. Félig meg nem. 
 - Time waits for nobody - idézte Simon Márk és rendületlenül lépdelt visszafogottan tüskés tünetegyüttesével. 

Maláj Misszió - Második otthonok

A közelmúltban és jövőben a repterek és szállodák második otthonomként funkcionálnak, noha ez a két szó együtt antagonisztikus ellentét számomra. 

Az alábbiakban adok 1 gyorstalpalót bizniszosztályból és a repterek színes közönségéből. 

A biznisz lounge után fáradj a B7-es kapuhoz (vagy ahova szólítanak), annak is a biznisz sorához és a folyosón is csatlakozz le a magadfajtáknak fenntartott különbejárathoz.

A bizniszülés olyan, mint 1 hosszában félbevágott kapszula, aminek (retard) hatóanyaga a kedves utas. 

Vacok

Még le se ülsz, már gyön a steward, majd elnéző mosollyal viszi tova a pezsgős poharakat a nemleges válaszra. 

Aztán elhelyezed amatőr korpuszodat a megannyi gommbal-leddel-nádi hegedűvel ellátott kapszulában, s a steward megin gyön! Tálcán hozza az illatosan gőzölgő törölközőket, csipesszel nyújtja, hogy borítsd az arcodra. Borítod, élvezed, aztán sajnálod, hogy a jószagú élmény gyorsan illan. 

Offline életem gyorsan megbosszulja magát - fogalmam nincs, hogyan keltsem életre a szerfelett okos gépezetet magam körül. Most kapóra gyön a steward, aki betrénel gombokból, távirányítóból. Hogy tovább növeljem a komfortérzetem, rendelek 1 camparit. A megannyi filmből kiválasztom a Carolt, amit otthon már nem volt időm megnézni. Félfekvőre döntöm az ülést, felveszem a vadiújan kibontott fülest, konstatálom az érkező folyadékot és magvakat, s átadom magam a kétórás moziélménynek. 

Campari + Carol

Félóra film után kezdődik az etetés. A lazactatár salátával bár kisadagnak tűnik, mégis kiadós. Olyannyira, hogy az utána érkező hal-rizs-paradicsom-spenót-répa főétel túl soknak bizonyul. Akárcsak a Château de Trassy 2004-es fehérbora. Kóstoljátok meg, szerintem szárazföldön is megállja a helyét. 

Az evőeszközök olyan nehezek, hogy az se lepne meg, ha ezüstből lennének. Desszertet már nem kérek, így is szorít a gyémántcipő. Majd esetleg 1 Veuve Cliquot-t.

A székem bizsereg, a borom lassan apad,  de gondoskodnak a rehidratálásról; újabb kör forrón illatos borogatást osztogatnak. Asszem, már egész belejöttem a bizniszosztályba. Csak tudnám, mikor aludjak. 

Merhogy a zember lánya 1 percet se lehet nyugton. A - mellesleg béna - film után elnavigáltam magam 1 Queen válogatásalbumig s ezen örömködvén eldőltem a hencseremen, amikor bökdös a steward, hogy kérek-e jégkrémet. Úgy meglepődtem, hogy véletlenül hozattam 1 mézes-gyömbéreset. 

A dubaji lounge hasonlatos a pestihez, csak qrvára sokkal nagyobb és puccosabb. De böfögés ugyanúgy elhangzik itt is. Az enni-innivalón túl biztosítanak zuhanyzót, playstation-termet, TV-ket, alvóboxokat. 

Régi-új családmodell; anyu-apu két lányukkal és a cseléddel. De lehet, hogy dadus. Mindenesetre a gazdák jelenlétében nem ülhet le. Anyu fekete csadorban, apu kandurában, a cseléd megússza hidzsábban. Hogy apu nyugodtan ehessen, a nők kíméletesen elvonulnak. 

A zimbabwei törzsfőnök sárga-zöld lepelben sorakozik a pultnál, kicsit tartok attól, hogy leesik fejéről a turbán, ahogy országfeliratos táskájában túr. 

Az indiai pincér hangtalanul suhan, lesütött szemmel és kék órás jobb kezével tünteti el a maszatos tányérokat. A kínai pincér vigyorogva tolja a kocsit, szívesen útba igazít. 

Az utasok a legváltozatosabb formákat öltik, beszélnek érthetetlen nyelveken, ki tudja hova tartanak, de addig is míg itt időznek, nagyon egyformák: éhesek, álmosak, s ha tehetik, on/offline kapcsolatban vannak azzal, aki fontos számukra. Évezredek alatt alig vmit változott az emberi lét prioritása.

8 óra eltáv után már olyan érzésem van, mintha napok óta úton lennék. Igaz, átszeltem közben pár országot, időzónát, s a második gép 11B-jén várom, hogy elinduljunk a végső desztináció felé. 

Itt már nagy rutinnal kezelhettem volna a szórakoztató arzenált, de az első borogatás után eldöntöttem az ülést fekvéssé. A pléd csak rövid ideig védett a lékkondiból süvítő sarki széltől, hiába húztam fülig (Jimmy); így is hallottam a farkasordítást. Néhány próbálkozás után a múmiapóz bizonyult a legpraktikusabbnak. 

Aztán leszálltunk a 28 fokos Kuala Lumpurban. A reptér nem kicsi, vonatoztunk átvenni a csomagokat. Előtte útlevélellenőrzés, ujjlenyomatvétel. A legális határátlépés után szereztünk TEKSI-t, 1 8fős kisbuszt, amibe a sofőr bámulatosan benintendózta a bőröndjeinket. 

A másik második otthonom, az iroda kb 30 km-re van a szállótól, taxival 45 perc. A lámpák 5 percenként váltanak, vagy ahogy a rendőr irányít. Nem derült ki, hogy melyikkel járunk jobban. 

A robogósok felveszik a lábujjközes papucsot, fordítva a kabátjukat meg asszonypajtást hidzsábban és verik az ablakot, ha útban vagy. 

Amúgy ahhoz képest, hogy mindenki vezet tömegközlekedés helyett, viszonylag zökkenőmentesen halad a nép, az istenadta nép. 

Az út szélén már láttam rigót, kóbor kutyát és fuvarra várakozó munkást. Mármint igazit, nem qrvát. 

Az iroda amúgy még nincs kész, de a lelkes munkások dolgoznak rajta. 

Munkahely

1 hét alatt elkerítettek nekünk 1 szeparét, ahol csak a spártai dizájn honol rajtunk kívül. Nagyon hatékony, mert ablak híján semmi nem vonja el a figyelmed. 

Workstation

Maláj Misszió - Interkontinentális illuzionisták

Idegen földre vetődve jól jön némi fogózkodó. Persze nem ajtókilincs, vagy trolikapaszkodó képében, hanem sokkal inkább mentáltámaszként. Valami, amivel növeled a biztonságérzeted; ami ugyebár nem azonos a biztonsággal. Szóval kell néhány illuzionista, hogy varázsoljanak hálót köréd. 

A könyv például elég gyorsan felülírja a valóságod. Lehet régi, vagy új olvasmányélmény, a könyvbe nyugodtan hátradőlhetsz kicsit lazítani. Akárcsak otthon a kanapédon, a delfines pokróc alatt. Vagy - nyáridőn - a hársillatú erkélyeden. 
Ismerős érzés, ésszerű kockázattal. Új könyv esetén nagyobb a rizikó, de mivel már megelőzte pár, így sem életveszélyes ismeretlen sztorit olvasni ismeretlen környezetben.

Hálószövő illuzionista bármi tevékenység, amit otthon csináltál, s a megváltozott körülmények dacára is folytatod. Nekem pl az éneklés. Már 2x skáláztam petronas-os panorámával. Tekintve roppant sűrű társadalmi kötelezettségeimet, egész jó arány kezdésnek. Ezen csak javít majd a bérlemény, ahova előreláthatólag 1 hónap múlva fogok költözni. Ott kevésbé kell a szomszédok miatt aggódnom, mint a papírfalas szállón.

Szintén interkontinentális illuzionista lehet a császármorzsa baracklekvárral. Minthogy itt ritkaságnak számít, kénytelen leszek önerőből előállítani. Megnézném a költöztetőbrigád fejét, amikor dobozolják a kilós búzadarát meg az üveg lekvárokat. 
Bár eddig eszembe nem jutott főzni (itt sem), valószínűleg eljön az a pillanat, amikor a disznóragacs és tintahal után smarnit fejlesztek. 
Hozzáteszem, szorgalmasan gyakorlom a helyi étkeket, tanulom megszeretni a csípőset. Hiába vagyok tisztában a jótékony élettani hatásaival, nem értem, mi a jó abban, ha a zember lánya taknyos könnyfüggönyön át tolja be a csilis cuccot vörösödő fejébe. 

Aztán persze ott van a zene, mert elindítod és rögtön otthonabb érzed magad. Vagy, ha váratlanul botlasz 1-1 auditív illuzionistába. A céges liftben például előxetettel nyomják a lékkondi mellett a Kék Duna keringőt. Noha Strauss legkevésbé a maláj építőiparra gondolt komponálás közben, annak biztos örül, hogy darabja Európát telepít Ázsiába.
Valamint, az 1ik étteremből a Bohemian Rhapsody áradt ki, pont a fülembe. Freddie hangja legalább 5 pontot dobott a komfortérzetemen (10es skálán). 

Szóval ha van pár illuzionistád, ha könnyen nem is, de gyorsabban berendezed az új valóságodat. 

Legvégső varázslóként pedig még mindig szólíthatod a pálinkát. Hacsak a költöztetők meg nem isszák. 

Maláj Misszió - Ingatlanpiaci betekintés

Május másodika hétfő, de itt az a tutiság, hogy ha az ünnepnap hétvégére esik, automatikusan megtoldják a hétfői szünnappal, hogy növeljék a komfortérzetet. Úgyhogy ma lakásokat nézegettünk. 

Reggel 9-re jött értünk Agnes Chia meg a férje, fehér kis Myvi járgánnyal, amibe csodával és némi logisztikával beözönlöttünk még öten. 

Agnes elég alacsonyról indította a househunting-ot, az első jelöltek kevéssé tetszetősek, viszont annál szagosabbak voltak. A korábbi lakók hagyhatták ott számos bak kut teh emlékeként. (Ezt a maláj gasztroremeket nézzétek meg youtube-on; én nem találok rá szavakat.) 

Jellemzően 2-3 szobás hodályokat néztünk, ugyanennyi WC-fürdővel. Mongyuk, ha az átlag helyi családra ráront a hasmenés, jobb, ha (bal) kéznél van 1 fajansz. Én is tudnék erről mesélni, és még családi háttér sem kell hozzá. 

Természetesen minden lak lékkondival felszerelt, viszont az erkély tájidegen, mint 1 fűtőház. Kiatök akarna kiülni a 40 fokos szmogba, ugyebár?

Ellenben a gyémántcsillár swarovski-berakással több esetben is az alapfelszerelés részét képezte. 

Ami viszont ennél is jobban sokkolt, az a 2 (kettő!) konyha. Mintha 1 nem volna bőven elég! Az első látványkonyhában indukciós főzőlap, míg a hátsó (cseléd)konyhában gáztűzhely áll a lelkes gasztroangyalok rendelkezésére. A magyarázat se nyugtatott meg igazán; mondván, hogy a helyiek jobb xetik a gázost. 

Legalább a vízforraló ismerősen piroslott az egyik pulton; pont, mint az enyém otthon. Azt úgyis szülinapomra kaptam, még jobb lesz itt is azzal kezdeni a napomat. Meg a mézes tejeskv-val! Mongyuk, madárcsicser nem fogja kísérni, mert a legalacsonyabb lak is a tizenharmadik emeleten volt. 

További közös pont, hogy bármely lak bármely ablakából legalább 1, de inkább több építkezés nyomon követhető real time. Itt kb úgy nőnek a házak, mint páfrány az esőben. Márpedig esik. Persze azért nem elég a csapadék, némi emberi erőforrás is szükségeltetik a felhőkarcolók termesztéséhez.

S bár kiplakátolják, hogy Safety first, ennyiben ki is merül az óvintézkedés. Gyengébb idegzetűek húzzák be a függönyt, hacsak nem akarnak sikoltozva borzongani 1-1 apró figura mélybe hullásakor. 

Az úszómedence, tornaterem szintén a közös halmazba esik, némelyik épület tetőteraszos pancsolóval várja a kevésbé erős morállal és/vagy csilliárdokkal rendelkező vásárlókat.

Holnap újabb kört teszünk a maláj ingatlanpiacon. Remélem, sokkal kisebb sugarút.  

Maláj Misszió - Páradús vasárnap

Tegnap meglátogattam a turistásan népszerű, 452 méteres Petronas tornyokat, és bár magasabb, mint az Eiffel (324 m), azért holmi olajtársaság nem lökheti ki a pixisemből Gusztáv alkotását. 

Petronas

Ma a másik irányba indultunk felfedezni, noha az az érzésem, mindenhol plázák vannak meg sztárbáxok. A Pavilion pláza 15 perc sétára van, de ez a séta nem pont olyan, mint mongyuk a Váci utcán, hanem inkább mint 1 gigaszaunában, ahova vmi marha beerisztette a kocsikat. 

Szóval fősz a levedben, sasszézol az autók közt, mert zebrát csak az állatkertben, vagy képeskönyvben találsz. Aztán lehűtheted magad a lékkondis center-ben, ahol amúgy minden van. Ismétlem: minden. 

Ma gombócoltunk, de persze nem mákos-szilvásat. Ezek a gombócok szigorúan ellenőrzött vonatok folyamat eredményeként érkeznek az asztalra. Az előállító műveletet nem fényképeztem le, mert így is elég bazári majom fílingje volt a látványgombócoldának. 

A kis maszkos figurák üvegen túl hajtogatják/mérik darabonként/töltik/ csipkézik a gombócokat, s csak akkor léphetnek szintet, ha tökélyre fejlesztették az adott részfolyamatot. Asszem, itt mást jelent a karrierépítés.

Szóval gombócok, töltve (csípős) zőccséggel, vagy (csípős) hússal, (csípős) szószban. Tettem 1 halvány kísérletet, majd visszatértem az ártalmatlan tojásos-zöldséges rizsemhez. 

Mint említettem, minden megtalálható, így a zebédet crème brûlée-vel zártam le. Jó, a karamellréteg elég vékonykára sikeredett, de azért - a Proust-féle madeleine-hez hasonlóan  - működött.  

Aztán kimentünk a hűvösből, s fotóztuk a szökőkúttal fotózkodó helyieket:

Szembeszökő kút

Ha már francia délután, megmutatom a bukit bintang-i Tous les Jours pékséget, ahova nem mentünk be, de most már rájöttem, hogy ez fatális tévedés volt.

Tous les Ours

Nem igazán láccik a képen, de 1 régi épületet tettek vitrinbe, ami szerintem elég franciás ötlet. 

Aztán kicsit lementünk a térképről, mégis oda lyukadtunk ki, ahol egyik este vacsoráztunk. Kár, hogy nem szaglik a kép, úgy lenne teljes az élmény:

Smelly street

Ami igazán dicséretes fejlesztés KL-ban, hogy hűtött felüljárókkal kedveznek a túlélésnek, így mikor már csatakosra izzadtál, gőzölöghetsz a huszonfokos passzázsban. 

Meg örülhetsz, hogy bár dörgött, de nem szakadt le az ég, míg a szabadban tartózkodtál.