Állítólagos szexepil

Magabiztosságod és kitartásod különös vonzerőt kölcsönöz neked. Nő létedre - legalábbis így gondolja a férfi - különösen bátor tettekre szánod magad, igazi vagányság lakik benned, mely sok nőből hiányzik. Néha tűzön-vízen át is hajlandó vagy képviselni az érdekeidet, viszont eközben mindig megőrzöl valamit utánozhatatlan női erődből. Gyakran olyan kalandokba keveredsz, melyet a regényhősök is megirigyelnének. - Nem hivatalos forrásból.

Különösen bátor tettek:
Átmék a többsávos úton is, ha nem jön 1 autó se.
1edül alszom - nyitott ablaknál.
Kihagyom a vacsorát.
A trolin ránézek a mellettem álló utasra.
Vonatozok.  
Kezet fogok vadidegenekkel.
Pesten lakozok.

Tűzön-vízen át:
Nem merek parázsugrani.
5 éve tanultam meg úszni. Csak medencében.

Újratervezés?

Opération Casablanca - Közlekedő edények

Aki aszitte, hogy a pesti közlekedés vacak, hát jó hírrel szolgál6ok: van annál vacakabb. Ez itt, mondanom se kell...

A közlekedés, mint olyan, itt nem 1 könnyed mutatvány. Gyalogosként főleg nem. Gondolkodtam, hogy kéne esetleg bérelnem 1 kocsit, mittudják itt, milyen 1 magyar jogsi. Aztán mikor kimentem az uccára, rögtön elvetettem ezt az 5letet. Igazából azt vetettem el, hogy még 1x kimenjek. Ám mivel muszáj, ki kell dolgoznom vmiféle stratégiát. Az van ugyanis, hogy a több sávos úton úgy húznak a kocsik, mintha más nem létezne rajtuk kívül. Az a benyomásom, hogy az egész autóból csupán 2 dolgot használnak: a gázpedált és a dudát. Utóbbival kiváltják a féket, az indexet, minden 1ebet. A gyalogosnak még lámpája se nagyon van, az autósokéra hagyatkozik, s akkor aztán spuri. Persze ekkor se életbiztosítás az átkelés, de legalább némi esélyed van Az, hogy a rendőr ott szobrozik a kereszteződésben, ne tévesszen meg. Fehér kesztyűs kezével max integet, de leginkább csak a jelzőlámpát váltogatja. Itt ez a gépesítés: emberünk kiáll az útszélre a viharvert váltódobozhoz és lelkiismeretesen kapcsolgatja a lámpát.

Rögtön az első nap hazafelé (amikor Labil má nem sofőrködött), ahogy cuccoltam a táskáimat mérhetetlenül elfáradva és elfoglalva a tájékozódással, (túlságosan is) hű társamul szegődött Khalid a spanjával. 2 pasi, 1 csapásra. Na, az az 1 csapás nagyon hiányzott, jócskán lett vón kedvem kiosztani... Igazából nem is értettem, s azóta se értem, hogy működik ez náluk. Elkezd dumálni, hogy zsolidömoázell szává? Aztán gyors 1másutánban mineved/telszámod/msned/hollax/honnanjöttél. Mivel nem válaszoltam, magánál tartotta a szót, s ekkor tuttam meg, hogy ő khalid (montam én meg nem), az ibisben lakik, és éppen most nem zavar engem, csak beszélget. Aztán a rendőrös kereszteződésben má télleg nem zavart, úgy eltűntek, mintha ott se lettek volna. Ugyanúgy, mint ahogy a semmiből feltűntek pár száz méterrel előbb.
1ébként ez még a lightosabb zaklatások közül való, nem sokkal ezután páratlan ajánlatban részesültem, fényes nappal, az 1ik, nem kissé forgalmas boulevard-on.
Ez úgy történt, hogy cuccoltam haza a kis csomagomat (lehet, hogy itt cuccolni nem szabad?!), újfent kísérőre tettem xt. Nem mintha rajtam múlt vón. Előx csak a szokásos duma; café, jus d'orange, aztán mivel látta rajtam, hogy arcizmom se rezdül, akárcsak 1 indiánnak, vagy pókerjátékosnak (vagy 1 indián pókeresnek), fokozta a helyzetet, hátha teljesen más dolgok villanyoznak fel engem. így feltette a kérdést, hogy "do you want to have sex?". Úgy láccik, a szextelen életmód ennyire ordított rólam...
Nadepersze nem eszik olyan forrón a rágógumit, képzeletben eldugaszoltam a hallójáratomat és behajtogattam a fülkagylómat. Ezt ő nem látta, így folytatta: "if you want to have sex, I can give you, you won't forget it in your life".
Szép kilátások, és bár nem vetem meg a jófajta ágyjelenetet, azér elég finnyás vagyok e téren... Nem értette, mi bajom. Tálcán kínál 1 fenomenális hentergést, erre megkérdem, hogy vajon mentalement chargé szegénykém, hogy nem fogja fel, mi van?? Persze esse értette... Valszleg ekkorra már az összes alsóbb rendű véredénye telítődött és semmi nem maratt a fejében, amivel dekódol6ta vón a helyzetet. Tehát így kell érteni a közlekedő edényeket... ;)

Úthálózat (a városban) van. Autóknak, naná. A földönfutók meg szlalomozzanak, mer a járda mint olyan, nem létezik. Nem tudom, 1általán van-e rá szavuk. Az épületek előtt letérköveztek, de mondjuk 2 szálló közt, a senkiföldjén má neccesebb, ugyanis ott max Hassan II idejében történt bevatkozás, azóta a térkövek elmállottak, vagy csak szimplán szublimáltak 1 másik dimenzióba, teret hagyva a fáknak, pornak, autóknak, motorosoknak, építkezésnek. Mostanra már egész megszoktam ezt az állapotot, már kitanultam, hol-mikor lehet a legkisebb adrenalinlökettel megúszni a manővert, de azér még máig érnek meglepetések.

A gyaloglás helyett még választ6nám a tömegközlekedést. Ha nem találnám elég nagynak a tömeget, amin át kell verekednem magam, felszáll6nék az 50es buszra.  A busz tuti azér 50es, mer annyi éves. 50nel xintem má nem m1, még üresen se. A helyi BKV színei a zöld fehér, utóbbi inkább szürke. A feliratok és az ajtók hellyel-közzel megmaradtak. Még jó, hogy itt nincs hófúvás, mer az egész járgányt behordaná és csupa hóemberek szállnának le. Itt biztosan nem hangzik el az a mondat, hogy „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!”. 1részt azér nem, mer ebben kivételesen nem hazudnak, másrészt meg a sofőrt baromira nem érdekli, hogy vajon odacsuk-e vkit, vagy sem. Bár épp ma reggel csodálkoztam rá 1 csadros sofőrre; lehet, ő azér empatikusabb. A megállók 1ébként max azért vannak, hogy mégse 5 méterenként kelljen összeszedegetni az utasokat. A busz ugyanis nem kunkorodik be oda, hanem a sávjában szépen lefékez, kedves utasait lepotyogtatja, aki akar felmász, majd sűrű benzinfüstfelhők és hörgések közepette ismét nekiindul. Összegezve, a pesti BKV-nak még van hova visszafejlődnie.

Láttam még robogósokat és bicikliseket. Sőt, olyat is, hogy a robogót az autó csomagtartójába göngyölgették be épp. A robogósok viccesek, mer bármit képesek 2 keréken cuccolni. Lehet az a csajuk, a gyerekük, a qtyájuk, vagy a bevásárolt pakkok. Van, hogy mindez alól ki se láccik a járgány, csak a hangjából lehet tudni, hogy gépesített közlekedésről van szó. Ha vkinek is eszébe jutnak a biztonsági óvintézkedések a motorozást illetően, gyorsan felejtse el. Bukósisak? Max bukócsador. Lehet, hogy abba a rengeteg lepelbe már beépítették a védő berendezést. A pasik meg úgyis olyan kemények itt, hogy biztos meg se kottyan nekik 1 borulás.

Kukásautó: kordé, zsákvászon-oldalakkal, leginkább lakatlanra hajazó „sofőrrel”. A lakatlan 1ébként zsákkal jár, mint a Mikulás, csak nem piros csizmában hanem koszos mezítláb.

Alant lát6játok a zőccséges standot. Vagyis, nem helytálló a kifejezés, mer ez az árus mobil,.
A termények ugyanis szamárfogaton érkeznek; virulnak rajta a gömbölyű gyümölcsök; sárgadinnye, naspolya, narancsok, és harsognak a zöldségek; spárgák (nem a talajtornás), répák, paradicsomok, meg persze az árus. A szamár csak csendben húz, vagy nézelődik. Akkor is, ha épp forgalommal szemben mennek a kocsik közt. Ez szenzációs performansz, tiszta időutazás.

Magától értetődően felvetődik a kérdés, hogy „nadeakkor mér nem taxi”? Höhö. Lássuk csak.
Casa-ban 2 fajta taxi van: piros és fehér. A piros a Petit Taxi – télleg az. Bontószökevény kis rönó mind. Najó, nem mind, mer vannak „vadiúj” dácsiák is. Itt taxizni olcsó. Ha ettől asziszed, sirályság, jönnek a részletek - mer a qtya a részletekbe’ van elásva ;)

Taxit nem rendelünk telefonon. Állsz az út szélén, feltett szándékod, hogy eljuss A-ból B-be. Európai számára ez eléggé szimpla történet, nem nagyon van alkalom elrontani se. Nos, itt több szálon zajlik az esemény. 
Ugyanis. 
A taxit fogni kell. Ügyesen. Ha csak állsz, nem fognak lecsapni rád a pötitaxisok; úgy húznak el előtted, mintha ott se lennél. Aztán óvatosan megpróbálkozol a leintéssel. Hosszabb várakozás után má lehet hangjelzéseket is kiadni, végül anyázni (magyarul). Tipp kezdőknek: nem szabad arra várni, hogy majd 1 üres kocsi vetődik feléd. Nemnem. Merhogy itt kérem tk a pötitaxi tölti be a helyijárat funkcióját. Ez pontosan azt jelenti, amit európaiként el se tudunk képzelni egész addig, míg Casa-ba nem vetődünk: mégha elsőként is szállsz be 1 taxiba, semmi garancia nincs arra, hogy 1edüliként is szállsz ki. Merthogy emberünk (a ktg6ékonyság érdekében, vagy csak szimplán altruizmusból) megáll a következő útjába eső potenciális utasnál és az bizony beül melléd. Ha xencséd van, az összes ajtó nyit6ó belülről is, mer különben ugrálhacc kifelé, hogy beengedd a többieket. Hogy a díjszabás mi alapján történik, csak tippjeim vannak: nagyban függ az utas nemétől (hisz a sofőrök pasik), öltözetétől, az időjárástól, esetleg a tőzsdei árfolyamoktól.
Még vmi: mindezen fentiek előtt elég jónak kell lenned a sofőrnél, hogy 1általán elvállaljon. Aki eddig arra gyúrt, hogy elég jó szülő legyen, itt megküzdhet az elég jó utas címért is. Merha nagy sokára el is csípsz 1 piroskát (akár üres, akár félig), még mindig ott van a következő kör: benyögöd a kívánt címet, s közben nyomsz 1 mantrát, hogy neki is tessen a környék, és l1n kedve arra kanyarodni, mer különben olyan simán nemet mond, hogy már nézhecc is utána. Szóval itt szó xint be kell vágódni a taxisnál. A kocsi persze durván leamortizált, durván koszos, mindemellett nem hiányoz6 a dekorációs funkciót betöltő szőrme/plüss/1éb csodás anyagból készült műxfalvédő rettenet.

Fehér taxi: a pöti nagytestvére; minden értelemben. Méretesebb is, lévén hogy merdzsókról van szó, és éltesebb is – ha ez 1általán lehetséges. Plusz örömforrás, hogy ebben összesen 6an utaznak, 1 sofőr+5 utas. 2 elöl, többi hátul. Ezt nagyobb távolságkra érdemesebb(?) igénybe venni, bár nem hiszem, hogy van olyan közülünk, akinek pont erre lenne igénye.

Földalatti? Max a mozgalmak, de abba meg főleg nem szálltam be.
Hallottam távolsági buszokról és vonatról, de személyes tapasztalatot még nem xeztem. Amint gyarapítom tárházamat, megosztom az élményt.

Opération Casablanca - Retrospektív

Mivel ideérkezésem napján még nem tettem közzé az eseményeket, kénytelen vagyok retrográd tudósítani. Pl. az első napomról. Et voilá:

Első napom az irodában: 2011. Április 22, péntek. Úgy indult, hogy előx is disznómódon bereggeliztem. Erről már nem készült kép, mer a pönszérek ott strázsáltak, és kínos lett vón rácsodálkozni a kajára. Inkább csak elmesélem:

Narancslé, of course. Nem happyday, se nem sió, még csak nem is hohesc 100%os lötyi. Nem, ez TÉNYLEG narancslé :) Finom és sok :) Majd a garçon hozza 2 kancsóban a coffee-t, meg a tejet. Vagyis hát mi az; fémből van, de nem termosz. Lényeg, hogy hozza. Kis kv, kis tej, kis cukor, kiskanál; mmmmmmm :) Hozzá kis narancslé; csodás. Ekkor lép be – intés nélkül – a croissant. Kicsi, és sok; majdnem, mint a kínaiak... Csak épp nem sárgák. Ébresztőnek 2 pont megfelel. Itt már nem fenyeget az a veszély, hogy éhen halok; hisz előző este ettem utoljára, így megteszem a következő lépést. A meleg kajákhoz: van, amit nem ismertem fel, és kóstolás után is csak tippem van, hogy mi lehetett. Az alábbiak könnyen beazonosít6ók: főtt tojás, tükörtojás, kolbászkák (mivel nem vagyok érdekelt húsáruban, nem firtattam, milyen jószágból készült), sült zőccségek – végülis össze lehet dobni 1 hevenyészett lecsót. Nem tettem, nem akartam rögtön az első nap fennforgást.

Ami kevésbé beazonosít6ó: meleg, sárgás, darabos, kicsit krémes. Aki megmondja mi ez, má tuti járt marokkóban. Fejest ugrottam a kulináriába és 1 ételem, 1 halálom, megkóstoltam. Így is rejtély maratt. Mindenesetre tojásalapú cucc, xintem. Van még 2 félkör alakú találmány: az 1ik lapos, mintha vmi palacsintaféleség lenne. Azt annyira nem xettem. A másik talán kukoricalisztből van; vastagabb és xettem. Úgyhogy a második szakaszban 2 xetemfélkör, 2 ablaktojás, sült paprika és az elmarad6atlan camembert csoportosul a tányérkámon. A sajt viszont már áthidaló elem a hidegasztalhoz.

Ezen vannak sajtok, felvágottak. Utóbbiak nem, viszont a lazacszeletek meglehetős érdeklődést váltanak ki belőlem. Tehát, ha múlt idővé teszem a fentebbi tányérkát, az alábbiakat pakolom a harmadikra: camembert, lazacszelet, szezámmagos bucival.

A hűvösön színeskednek a gyümölcsök is, úgymint eper, ilyen-olyan dinnye, almakörte, ananász, banán. Jaaaaaaaaaj :) Én az első hármat preferálom, de eper tuti van minden reggel :)

Ha szeretnék, ehetek még joghurtokat (bár a fentiekkel + csapvízzel már üzembiztos a hasmenés; semmi szükség a bifiduszokra), baguette-eket melegszendóként, vagy akár müzliket. Utóbival megjártam, azóta hanyagolom. Ugyanis nem csak simán kukoricapelyhet adnak, hanem vmi vicces formájú cuccost is. Olyan, mintha mini pizzás csiga lenne; mondjuk ez má épp elég gyanús... Azért lapátoltam a tejembe, csak finom lehet. Annak, aki odavan a csípős müzliért. Hm. Ehhez azér kell 1 fantázia, ezt kitalálni. Nademamárkérem mindenre van kereslet... Én viszont azóta óvatos vagyok, és már kellogéknak se dőlök be.

Igenigen, jól látjátok, mindezt végigenni nagyságrendileg 1 óra. Utána olyan jó lenne visszakúszni az ágyba... De persze nem, mert az első napon jött értem Labil. Merthogy esett! Mármint az eső. Nem olyan kis csendeskén, amiben az ember lánya elandalog és élvezi, ahogy a langyos permet felfrissíti, tiszta szagot hagyva maga után a városban. Nem. Ez az a fajta, ami hideg is, nagyon vizes is, undokul csúszik, közben a szél ide-oda tekergeti a hajadat, a ruhádat, és persze utadba sodorja az összes fröcskölő autóst. Így 1általán nem bántam, hogy fuvaroztak :)

Labilt se fényképeztem le, nem akartam rögtön azonnal elrabolni a lelkét a gépemmel; majd csak adódik alkalom, ha más nem, a hazautazáskor. Mindenesetre, asszem, nem fogunk 1ütt lerészegedni, több okból sem :)
Labil 1ébként nős pasi (hogy hányxosan, nem kérdeztem), kb akkora, mint én, és kb annyi kiló is. Van haja és szemüvege a pici fején, de az össz6ás kellemes.

Az 1. 7en minden nap esett.
Esernyővel nem készültem, mer eszembe nem jutott, hogy majd itt fogok ennyix elázni. Mostanra már mindenki megnyugtatott/gyanúsított (vérmérseklete xint), hogy ez kivételes, és csak miattam esik állandóan. Ettől nem lettem se nyugodtabb, se gyanúsabb. Ernyő azért se lenne túl praktikus, mer azzal csak MaryPoppinskod6nék. Merha nem lenne elég a víz, még szééééééél is jár hozzá. Amiben az esernyő csak akadályoz. Esetleg úgy lehetne megoldani, ha elsőként is tartanék a zsebemben 1 paravánt, s szükség esetén azzal árnyékolnám le a paraplüit. Vagy, parafa alá kék állnom. Még inkább paradiófa alá; ott még eszegethetnék is, míg el nem áll az eső. Na de no para, csak nem vok cukorból. Ennél nagyobbra meg má úgyse növök. Anyám azér behozhatott vón anno az esőről, akkor most tán kisebb lennék.

Opération Casablanca - A feneketlen hordó

Itt, É-Afrikában a pasik közel sem metro-, inkább retroszexuálisak. Legalábbis, ami a testsúlyukat illeti.
Már viszonylag korán megengedik maguknak azt a luxust, hogy elkezdjenek lángosformát felvenni. Vagy spongyabobként idomtalankodni.


Ezt ellensúlyozandó, nagyon trendi ingeket erőltetnek magukra. Úgy tudom elképzelni a reggeli öltözős jelenetüket, mint anno a nők fűzőbe préselését: eleve adott az 1 számmal kisebb ing. Ezt addig húzzák, míg vhogy bele nem szuszakolják magukat. Rejtély, hogy hogyan, de begombolják. És itt kezdődik a para!
Minden 1es mozdulatnál, légvételnél  azon izgulok, hogy nehogy szana-szétpattogjanak a gombok az ingről, nem bírván tovább a feszülést. A rózsaszín ümög ráncokat vetve áll ellen a benne veszteglő hordónak, de ilyenkor érti meg az ember lánya, hogy minden 1es perc ajándék; ha a gombok feladják, menthetetlenül elénk tárul az addig burkolt kisgömböc, kétséget sem hagyva valós méretéről.


A feneketlen jelző itt épp nem fizikai értelemben véve használatos; inkább a telhetetlen szinonimájaként. S most 1 vkiről van nagyban szó, a Bexzési Zsawadról (az előtag a pozíció, utóbbi a hímtag, mármint név xint).
Mo-i visszatértemből zsuppoltam ide csokikat - mint tudvalevő, 1gyel többet -, hogy örömet xezzek a kedves kollégáknak. Zsawadunk belépdelt kopogós cipellőjében az irodába, felettébb megörült a látványnak (nem az enyémnek), s máris lecsapott a csokikra. Ki is választott 2t. Ugyebár mindenkinek 1et szántam, de vmiért kivételes helyzetben érezte magát, s jogot formált 2re. Dilemmázott, hogy muszáj-e választani, nem lehet-e, hogy mind2t magáévá teszi. Gondolatban ajánlgattam, mit t1n magáévá, ha má ilyen telhetetlen, s végülis nagy csalódott fejjel beérte az 1ikkel. A kisujjadat nyújtod, aztán cápamódra letépi a karodat...
Bár nomen est omen, elvégre Bexezési Zsawad, ki ha ő nem tudná megxezni magának, ami kell.


Délután/estefelé ismét kipp-kopp kipp-kopp, megjelent az asztalomnál. Nyájasan érdeklődött, mikor utazok újra Mo-ra. Tisztára +6ódtam, hogy így törődik velem és a feltételezett honvágyammal, s már majdnem mekköszöntem neki, hogy taxit intéz, mint legutóbb, de azér rákérdeztem, mireföl a nagy faggatózás.
Villanyborotva. Az kéne pestről. Villanyborotva, mer itt bizonyára hiánycikk. Vagy lehet, aranyáron adják. Ám mivel már csak définitivement mék haza, hoppon maratt Bexzési Zsawadunk.
Újabb csalódott elsomfordálás...

Opération Casablanca - Meeting

Ha lehetne, kitiltanám a meetingről a rágós kollégákat. Vagy legalábbis nem ülhetnének mellém. Persze, nem ilyen 1xű, mer ha végre valahára megjelennek a gyűlésen, botorság lenne kizavarni őket.
Akkor csak tessék csukott szájjal kérődzni. S ne a fülembe. Mivel nem értem a helyi nyelvet, nem tuttam eldönteni, mikor kérdez vmit, s mikor esz.

Opération Casablanca - Baráti jó tanács

Nem tom, ki hogyan kezeli a baráti viszonyait, én meglehetőst kevés fenntartással, hátiszen pont azér barátiak. Ámde kérem, itt Casa-ban, kaptam 1 (baráti?) jó tanácsot, hogy miként is kell bánni a barátokkal:
Csapdát kell nekik állítani! Úgy ám! Hogy megtudd, számíthacc-e rájuk.


Kicsit lefagytam ekkora bölcsesség láttán-hallatán, így nem faggattam ki a tanácsadót, hogy mégis milyen jellegű csapdákra gondoljak. Mondjuk pl ott hagyom a potenciális jóbarátot 1 szobában életem értelmével/a nagyi éxerével (még jó, hogy nincs!)/bankkártyámmal PINkódostul, majd 1 titkos ajtón keresztül kilesem, mihez kezd? Vagy hogyan? Esetleg felhívom az éjszaka közepén, hogy iszonyú nagy bajba kerültem, és jöjjön értem a világ végére rohanvást?
Ámbár ebben az esetben nekem is el kell jutnom a világ végére. Télleg, megkérek 1 barátot, hogy vigyen el a világ végére - tesztképpen. Majd 1 másik barátot megkeresek ezzel a feladattal, hgy jöjjön el odáig értem. Ezzel 2 barátot ütnék 1 csapásra. Hm. Valahogy nem teccik az 5let.


Visszagondoltam, hogy ez a "barát" vajon hányx állított már nekem csapdát, és hogy hányx estem bele vagy sem.


Barátaim (így, orbánosan...), no para, nem vagyok eléggé kreatív, se paranoid ahhoz, hogy firnyákos cselekkel tegyelek próbára benneteket.
De azér eljönnétek velem a világ végére? ;)

Opération Casablanca - S.O.S.

A fejem Juditért és Benepéterért, spongyakorpuszom jógáért, úszásért, szaunáért és spinningért kiált.
Hiába, a pizza-szendó kombó nem tesz jót a vonalaknak.
Hazamék és őrületes szobrászatba kezdek.