Napi Igen - 2016. január 21.

Leülsz egy texasival ebédelni, s csak ámulsz-bámulsz, hogy no lám, nem csak a legelvadultabb fikcióidban létezik az a karakter, akit kitaláltál, hisz itt áll előtted a napsütésben. Mintha csak a fejedből lépett volna elő.

Bátor világjáró, konvenciókra fütyülő, szavakkal bánni tudó, önmagával és a világgal békés szimbiózisban élő, 2 lábbal a földön (és kontinenseken) járó lény.

Úgy figyel rád, ahogy kevesen. Ezen meglepődsz. Érzed rajta, ahogy érez téged. A bőrén, ahogy lélegzel, ahogy mozdulsz.

És akkor még nem tudod, hogy a bőröd alá kúszik az, amit észlel belőled és beeszi magát a gondolataidba az a képed, amit ő alakított ki rólad. 

Vállalnád-e ismét azt a 60 percet, ha tudnád, hogy?

617 - Csendre hangolva

617 csukott szemmel hallgatta a futamokat. A zongoraszó amúgyis közel állt szívéhez, de most még inkább. Dallamra andalodott,s közben visszatekerte aznapi filmjét. 

Hangolókulcs

A Csend hosszú haja kikunkorodik sapkája alól, csillámlik rajta a hideg napfény. Mosolya beszédes, léptei hosszúak, határozottak. Túraruhája, hátitáskája sokat látott/próbált darabok.

Az étteremben épp felszabadul egy asztal, leülnek, süt rájuk a Nap. Körülöttük a közönyös zaj, szüremlik a rádióból, a pincérekből, a pénztárgépből. Köztük gondolatok, érzések, különféle jelekkel áramlanak. 

Csend mesél. Mesél Panama City-ről, Costa Ricáról, Münchenről, Nicaraguáról. Arról, hogy ír-olvas, hogy világot lát magáért és másokért, közel 2 éve.  617 hitetlenkedik, de a képek, pecsétek, feljegyzések azt is elmondják, amiről Csend hallgat. Mert közben figyel. Részletekre, mozdulatokra, légvételre, tollvonásra, fejbiccentésre. 617re.

A kvzóban egymás mellett ülnek. Tovább mesélnek. Mintha régóta egymásra hangolta volna őket valami. Csend olyan szavakat hoz, amelyeket 617 is megfogalmazott már. Mintha Csend volna 617 megtestesült némasága. 

Búcsúzáskor megölelik egymást. 617 visszatér dolgos hétköznapjába, de Csend sokáig elkíséri. 

Hazáig.

Míg meg nem érkezik saját magához. 

Végig rá gondol.

Napi Igen - 2016.01.16.

A ma úgy kezdődött, hogy 10kor. A Nap sütött, mint nyáridőn, be az ágyba. 

Előméltóztatásom után a mentamézes tejes kv, majd az sk répakrém további eledelek kíséretében idilli reggelimet képezték. 

Némi lomtalanítás, rendítés, hangoskodás után kitettem a lábam a felségterületemről, hogy órákkal később az alábbiakkal térjek vissza:

 - spenótos zöld félhold
 - afgán máktorta
 - ezüst lépés
 - rózsaszín filc
 - diókv
 - válogatott kompánia

Valamint, a falra applikáltam a 2016-os naptáramat; Freddie figyeli minden színes mozdulatomat a kifestőkönyvben. 

The show must go on

Napi Igen - 2016.01.04.

Azt hiszem, mára és minden napra érdemes kérdések fogalmazgatása helyett a válaszokat észrevenni.

Mert pl milyen jó, hogy van ennyiféle madár, mert akár ornitológus is lehetnék. A nemrég kapott kis madárhatározó annyi mindent felsorol, hogy képtelenség, hogy ne legyen benn válasz a lét (elviselhetetlen?) könnyűségére. És ez csak egy témakör.

Aztán tölthetnék időt – az utóbbi időben elhanyagolt – korpuszommal. Ismét felfedezhetném az izomrostok mikéntjét, igazgathatnám az ízületeket. Szerintem találnék feleletet erre-arra a belső univerzumban is. És akkor én csak 1 vagyok a sok válaszhordozó gazdatest közül.

Szóval mostani elhatározásom xint kérdések helyett elő a válaszokkal!

Amúgy meg Free Hug Monday volt a zirodában, éltem is a kínálattal. Meg izomlázam is, de az nem csak az ofiszban. S bár jártam-keltem fájdalmas, elégedetten tűrök.

S hogy el ne felejtsem:

Az ember komédiája:

Mindhalálig élni tanul.

Napi Igen - 2016.01.13.

Barátos szerzemény az a gyöngysor, amit ha felteszek, beszivárványozza a napomat. Egész pontosan a Nap szivárványoz, s erre csak úgy mellékesen figyeltem fel.

A ma reggeli toalettem elfajult a cipőzésig, s ahpgy lehajoltam, az alacsonyan járó Nap fénye megtört az útjába eső kalárison, teleugrálva az előteret játszi vibrálással. Ezek után szitakötőszárnyakon indultam munkába.

A zebránál megörült nekem 1 kutya és viszont, jót beszélgettünk, míg váltott a lámpa.

Valódibb párbeszéd

Hogy odahassak az immunrenceremnek, felbontottam a háztartásban fellelhető 1etlen gránátalmát. A magok még mindig megtévesztésig azt az érzetet keltik bennem, hogy B RH+ vérsejteket veszek magamhoz. Persze-persze, az alakiság nem ugyanaz. És mégis.

Valamint, vadiúj ágyneműben aludni legalább másfélszer olyan pihentető.