Leülsz egy texasival ebédelni, s csak ámulsz-bámulsz, hogy no lám, nem csak a legelvadultabb fikcióidban létezik az a karakter, akit kitaláltál, hisz itt áll előtted a napsütésben. Mintha csak a fejedből lépett volna elő.
Bátor világjáró, konvenciókra fütyülő, szavakkal bánni tudó, önmagával és a világgal békés szimbiózisban élő, 2 lábbal a földön (és kontinenseken) járó lény.
Úgy figyel rád, ahogy kevesen. Ezen meglepődsz. Érzed rajta, ahogy érez téged. A bőrén, ahogy lélegzel, ahogy mozdulsz.
És akkor még nem tudod, hogy a bőröd alá kúszik az, amit észlel belőled és beeszi magát a gondolataidba az a képed, amit ő alakított ki rólad.
Vállalnád-e ismét azt a 60 percet, ha tudnád, hogy?
Bátor világjáró, konvenciókra fütyülő, szavakkal bánni tudó, önmagával és a világgal békés szimbiózisban élő, 2 lábbal a földön (és kontinenseken) járó lény.
Úgy figyel rád, ahogy kevesen. Ezen meglepődsz. Érzed rajta, ahogy érez téged. A bőrén, ahogy lélegzel, ahogy mozdulsz.
És akkor még nem tudod, hogy a bőröd alá kúszik az, amit észlel belőled és beeszi magát a gondolataidba az a képed, amit ő alakított ki rólad.
Vállalnád-e ismét azt a 60 percet, ha tudnád, hogy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése