Szelepjáték - 2020. május 1-6.

Igazából április 30-ától kéne datálnom ezt a bejegyzést, de arról a napról csak az alábbit tudom elmondani:

Gyásznap

Kellett utána a 3 napos 7vége, kifésülni a legkedvencebb kvsbögre csorbulásától kuszálódott idegszálakat.

Aztán május elseje; nyilván se sör, se virsli, bár ezeket úgyse xetem. Ám vattacukor se, amit viszont igen. 

A vattacukorban nem csak az a csodálatos, hogy instant cukorsokkot kap a zember lánya, vagy hogy olyan, mintha pókhálómézbe harapnál, hanem az is, hogy utána kiválóan össze lehet ragacsozni mindent és mindenkit. A szabadulás utáni listám egyik eleme. 

Ugyanakkor, a péntek jele lehetett volna a spárga is, amit nagyon szeretek - nem talajon, hanem vajon és són, párolva. 1 kis tonhallal. 

A felhős, szeles szombat délelőttöt fényesítette az alábbi, 5 fontos hozomány. A rendelést még a prehistorikus korszakban rögzítették, ám a kereslet és a kínálat csak most tudott személyesen találkozni. A zöld szabadban és maszkban, nyilván. 

God, shave the Queen!

A délutáni ételgőzbe pedig egy erkélyjelenet csapódott meglepetésszerűen - drámai népsűrűség-növekedést okozva a magánlakban. Erre legutóbb februárban volt példa - télvégi könnyed tudatlanság, oh. 

S mint minden évben, menetrendszerűen bekövetkezett minden anyák napja, formabontó és kreatív fedősztorikkal megvezetve az illetékeseket; esetemben 3x citálva ama sokat emlegetett orgonaágat. 

Aztán, mint kiderült, nem csak a saját álmaimban fáradok el éjjelente, de már esküvői mise celebrálást is improvizálok, szükség esetén. Ezennel keresem azt a szürke öltönyös fazont, akivel megjelentem a rendezvényen. A nevét sajnos nem tudom, de biztosan emléxik a rögtönzött ünnepi beszédemre, amivel a házasság kötelékébe dumáltam az egyik legkedvencebb spanimat. 

Hétfőn ügyintézésből és a sors kegyelméből megtettem 6,5 km-t; tk 90%-os eredményességgel. Azt, hogy mindeközben egy kisebb vagyonnal könnyített rajtam a banki gépezet, mielőbb igyexem a tudatalattim leghátsó sarkába száműzni, sóval felszórni. 

Ja, csak mondom, hogy roppant előmenetelt tanúsítottam a könnyekben ázó gyakorlásnak köszönhetően - álomba illően szolmizálok és az inkvizítori 4. ritmusgyakorlatot is végigvertem. Mongyuk a tanerő nyilván nem bocsátkozott szuperlatívuszokba, az elvei és a metodológiája nem teszik lehetővé, én azért beírtam magamnak egy elégedetten pufók közepest. 

S ha már zene, én már régóta mondom, hogy az egyik legcsodásabb dolog a világon, íme ékes példája annak, hogy összeköt, határtalanul. Az csak hab a kádfürdőn, hogy van xencsém némely xeplőket tök személyesen is ismerni. 

Music is life

További jó hír, hogy már csak 24-et kell aludnom, s beülhetek a hajzatomért felelős kezek alá. Már ha V. Orbán atyuska is úgy látja biztonságosnak, s kimozdulhatok az aranykalitom fedezékéből. Addig nehéz sóhajokkal, de emelt fővel viselem a fékevesztett eseményeket:

Visszaszámlálás!