2012. március 8., csütörtök

70 nap párizsi - Kastélyosdi

Mivel szombaton nem sikerült angyaltenyérbe ülnöm, vasárnap igyekeztem magam kárpótolni vmivel. Gondoltam, 1 kastély talán jó lesz.
(A tenyér az építés alatt álló templom előtt van és úgy xettem volna belegömbölyödni, de legelőbb jövőre fogok.)
Na és hát melyik kastély is legyen a kompenzáció? Versailles-ban biztos sokan vannak, 1 olyan kell, amit könnyebben a magaménak érzek. Ez azt jelenti, hogy legyen pl. könnyen megközelíthető, s akkor olyan feelingem lesz, mintha hazamennék. Ennek a kritériumnak naccerüen megfelelt a Château de Vincennes. Mer itt ilyenek vannak az 1es metróvonalon, nem ám kőbánya, meg vasútállomások :)

Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy én beállítottam a klímát tavasziasra, enyhe széllel, sietős birkákkal az égen, szeplősítő napfénnyel, ám vmi üzemzavar folytán a szürke többtizen csodás árnyalatában pompázó gomolyok maradtak az ég alján, s a szél is jobban ventilált, mint az én belső kijelzőmön. Ernyőt nem hoztam, pedig lehet, akkor metró helyett közlekedhettem vón poppinsként.
így maradt a 9es és 1es vonal, tökregyorsan odaértem s hamar megkapaszkodtam a zsebemben, hogy ne lengedezzek a szélben.

Rögtön így néz ki a kastély:


Kastélyfal

Xencse, hogy nem kellett megmászni, mer akkor kívül maradok. Még kötelet se tuttam mászni, nemhogy falat. Kicsit nagy falat, hö. Gondolom, anno itt volt a víz, és csak búvárkundok juthattak be hívás nélkül.

A szárazföldieknek azér vágtak közlekedőt, ami jó volt a 12. században, s jó most is. Nem kellett sokat keresgélnem, könnyen megtaláltam a kiskaput:


Bejárat

A másik oldalán udvar, ha balra néztem, ezt láttam:


Kápolnás

Ha jobbra, ezt:

Bástya

Szemben pedig további kiskapuk vártak:

Kapuk

Átmentem ezeken is, és visszanézetből ez a látvány terült-tárult:


Oldalas

A bástya is kb pont úgy nézett ki innen, mint onnan. A bástyákat ezért xetjük, mert mind kiállásukban, mind vizuálisan megnyugtatóan ugyanazok, akárhonnan közelíted meg.


Balos

Ami viszont némileg zavarba ejtett, az ez volt:


Istálló

 Nem értettem, miért kell emeletes istálló, még ha ultrasznobékról van is szó. Aztán mivel megvan a türkörképe is, sanszos, hogy ezek a szárnyak. A kastélyszárnyak. Ha ilyenek a szárnyak, felejtősek lehetnek a combok.

A lány a sok váza alatt igencsak fennhordta az orrát, de azér elmondta, hogy a kilátás pazar, és a szél sem szárítja ki a bőrét, mer xencsére van elég eső rehidratálni.

Fejezet

2 macska is ült az udvaron, tökfeketén, töknyugottan, má biztos megszokták a látogatókat, úgyhogy nem szaladt át előttem 1ik se. Mongyuk, xintem, sok egeret nem fogtak. Én, személy xint, 1 kastélyudvarban inkább vártam vón agarat, vagy mént, ám de gustibus non est disputandum, tehát ízlések és pofonok kinek-kinek meglátása xint.

Vasmacska

Kutya, nem kutya, azér elképzeltem magam, ahogy itt sétálgatok a sok szoknyámban, selyemcipellőmben, napsütésben, fogadom a hódolókat (mer fejben van sok!), meg a bókokat és sóhajtozok, intek elegánsan. Mint Fülig Jimmy. Csak nem verexek.

Aztán felébredtem, annál is inkább, mer marhára fáztam, s gyanúsan közelgett az óra, mikoris a páratlan szürke felhőkből páratlan eső fog megörvendeztetni.
De legalább olajfestményszerű volt a látvány, a felhők ott dagadtak, mint festékpacsmagok az égszínkéken. A festő bőkezűen mérte az anyagot, alig kéklett vhol.

Olajfesték

Mivel áztam-fáztam, épp megérett a helyzet, hogy magamhoz vegyek 1 kis melegséget, mer az eső is megérkezett, és meg is éheztem. így hát elközlekedtem a Szenlui szigetre, becsapódtam 1 brasserie-be, s közöltem a pönszérrel a kívánságomat. Meg is lett az eredménye:

1 kis melegség

2012. március 6., kedd

70 nap párizsi - Újabb vizit

Azt kell mondjam, hogy itt a klíma minden, csak épp nem tavaszi. Nade ez nem szegheti kedvem, így szombaton ismét nekivágtam a városnak, csak megvártam, míg letelik Stéphane műszaka, nehogy eszébe jusson csatlakozni. Vagy bármi 1éb.

Persze gondolnivaló, hogy csak belecsöppenek 1 jó kis parádé közepébe, mikor tök ártatlanul felkúszok a metrólyukból. Sikerült a szír követelésekbe lépcsőznöm, meg 1 csapat színes-szagos lázadóba. Valaki azér szól6ott vón nekik, hogy Szíria kicsit odébb van. Persze nem lettem valaki, mer fognak, bekalodáznak és megmáglyáznak. Bár, amilyen hideg volt, 1 kis lélekmelegítő rámfért vón.


Szír követelések

Aztán csak kellett 1 kicsit keveregni, de így legalább megvolt az Ártatlanok kútja. Nem volt kitáblázva, hogy ártatlanoknak, vagy ártatlanító-e a vize, így inkább nem kockáztattam.

Ártatlanoknak

Ugyebár feltett célom volt hiányosságot pótolni (1et a sok közül), s megvizitálni a Saint Eustache templomot. Gyaur qtya létemre lassan többet fordulok elő ilyen helyeken, mint 1 hivatalosan hívő felebarát.

A kegyhely az 1. kerületben található, jelenleg 1 átépítés kellős közepén. Mondanom se kell, baromira feldobódtam mikor odaértem és láttam, hogy itt márpedig túrás esete forog fenn. Egész decemberig. Viszont! Öröm az ürömben, hogy van 1 újabb tuti indokom a 2013-as visszatérésemre. Éljen a pozitív gondolkodás :)
Szegénykémből ennyit lehetett kerítés nélkül képezni:


Fás


Ahányan építették ezt a templomot kvázi 100 éven át, kész csoda, hogy nem veszett el a sok kéz között, mint ama emlegetett gyerek.  

Híres emberek kedvelőinek néhány celeb:
 - itt keresztelték meg Richelieu-t, Molière-t és Madame de Pompadour-t. Ugye-ugye, mindenki 1enlőnek születik, de 1 perccel később is már mennyivel másabb a helyzet :) A későbbi évekbe ne is menjünk bele :)
 - ide temették La Fontaine-t és Mozart anyját. Ha 1más mellé, akkor biztos vannak nagy mulatságok.

Ez itt a főhajó, jó, hogy nem kellett evezni:

Főhajó

A távolban az ott nem 1 fehér vitorla, hanem a papsi, mer csöbörből vödörbe; a szíreket megúsztam ugyan, viszont itt erőst készülődtek a misére. Hámivel magyaron is csak segédlettel asszisztálok, nem terveztem pont 1 franciára benevezni.

Azért pont Saint Eustache a templom, mer itt tárolják a relikviáit. A képezés kvázi esélytelen volt a félhomályban, így nem tudtam meg, mijét tették vitrinbe. Biztos az Eustache-kürtjét.

Itt nem könyvtárost tapasztottak a falra, hanem a 3 párkát. Vagy a 3 királyfit. De legalábbis nem a 3 kismalacot.

Falazás

Ez a lámpás ez tök jól néz ki, gondoltam, teszek vele 1 kört a hajókban, de rögzítették az oszlophoz. Ezek xint másnak is megfordult már a fejében, ezért az elővigyázatosság. És a bizalom?!


Lámpás

A másik, ami teccett, az a meganyalóka. Még régen, a gyerekkoromban lehetett kapni ezt a csupaműanyagból csavart színes rettenetet. Itt gondoltak a nagy gyerekekre is, mer több ilyet is kitettek:

Csavart

A hajók Tatjánál kikerültem a lakatlant és bepozicionáltam magam, hogy a lehető legátfogóbb képet abszolváljam. Ez lett belőle:


Kápolna

Nagyon megörültem, mikor megláttam magunkat a jövőből :) Ezek xint jó úton járunk; Sa és én. Én vagyok a jobboldalsó; mongyuk a ruhám nem a legelőnyösebb, viszont kivan a kerekem!

Sainte Ursule-lel :)

Már kifelé tartottam, mikor gyött 1 arc és aszonta, pörögjek fel, mer mingyá kezdődik a műsor és aközben nem lehet fotografálni. Nem pont ezekkel a szavakkal közölte, de vettem az adást, és gyorsan bedobozoltam Temperantiát:

Mértékletesség int

Mértékletesség, önuralom, hidegvér, kinek mi jut eszébe róla. Aztán gyorsan kislisszoltam, nehogy belekeveredjek valamibe.

Amire ezen a szombaton végképp nem volt szükség, az ez:

Napóra

Nadeugye, akinek a szíve napsütésből van, asse bánja, ha kívül esik és fúj.

617 - Báli számadás

617 már meg se tudta mondani, mióta ült a végelát6atlan számsorok fölött. Pedig ma volt a bál, amit annyira várt. Ott lesz biztosan a Herceg is - ujjongott titokban. Ma volt a napja a nagy alkalomnak. Hiába hessegette el a gondolatot, az egész nap körülzizegte. Ettől jócskán elfáradt. Meg a kételyektől is. Ha ott is lesz, bizonyára nem 1edül érkezik. Vele lesz a Hókirálynő attaséja, a híres Véghegyi Baranka, aki közismert nagyvilági körökben és igazán szórakoztató jelenség.
617nek se ismeretsége, se híre.
Merhogy Galambot se látta azóta, hogy. Mióta is? Már több, mint 1 hete - hasított bele az aggodalom. Galamb nem volt 1 nagy légi akrobata, még sose küldte hosszabb útra. Talán csak elromlott a GPS-e - nyugtatta magát 617. Vagy csak visszafelé megállt 1 kicsit nézelődni a MagHázban, hátha talál olyan varázsmagot, amitől gyorsabban repül. 617 ezt a nyomasztást is elhessegette annyi másikkal 1ütt. Node vissza a bizonyításhoz - ösztökélte magát.

A fáradtságtól és elkeseredettségtől billegő könnyeken át már nem látta a számokat, az abakuszon ide-oda tologatta a fagolyókat, majd kifakadt:
 - Ez sehogy se jön kiiiiiiiii!!! Nehem tuhudohoooooom - és hagyta, hogy előbáli maszkírja szétmálljon arcán. Sötétlő pöttyök szaporodtak szaténruháján. Ettől még jobban elkenődött - mosmá úgyis mind1 - hüppögte.
 - Mi ez a lárma? - suhant be Uncsi Fáncsi hercegkisasszony. Majdnem teljes pompájában forgolódott a tükrök előtt. Tekintve, hogy csaknem mindenhol tükör villogott, épp csak bele nem szédült saját látványába. - Mi nem jön ki? Azok a foltok a szoknyádból? Azok nem is - kuncogott - remélem, van másik a bálra. Így nem jöhetsz.  - s dölyfös mosollyal szikráztatta gyémántgyűrűjét, amivel előző nap jegyezte el Toncsi hercegúrfi. Mindenki szemét bántotta a vakító csillogás.
 - Nem, ezek a számok nem jönnek ki - pislogott 617 az abakuszt bökdösve.
 - Ó, hát akkor nem mentél át a vizsgán, ez ilyen 1xű - vonta fel szemöldökét UncsiFáncsi. - Már nyúzod 1 ideje, nem sok eredménnyel, rájöhettél volna, hogy az idődet vesztegeted. Én mondtam, hogy nem te kellesz erre a feladatra - vetette oda flegmán a habos-fodros suhogásban a hercegkisasszony.
Tényleg - döbbent le 617 - hát ez elég nyilvánvaló. Ha eddig nem jutott 2ről a 3ra, hát eszmélhetne, hogy eztán se fog.
Demuszáj!  - nyítta befelé. Miért is? - kérdezte ki a fejéből - hogy igazad legyen? Tudod, inkább igaz légy.
Kinézett az ablakon, a szürke felhők sem vidították fel:

Kastélyudvar


Az sem, hogy a vendégek zsivaja már a kék szalonból morajlott a dolgozószobáig. Ez azt jelenti, hogy nem lesz ideje új báli ruhát keríteni.
Megdühödött.
Akkor is elmegy a bálba és megnézi magának a Herceget. Hát nem ő lesz a legszebb és most, hogy 3ra se jutott, úgy fest, a legokosabb se, ésakkormivan?! Majd lesz utánoz6atlan!
A szélrózsára bízta a halomnyi papírt, ő ugyan nem számolgat tovább.


Rajta kívül már senki nem volt a dolgozószobában. Hát persze, mindenki sietett a zeneterembe.
617 végignézett könnyfoltos ruháján, majd a szobán, hogy mit is vehetne magára, ha már oda a báli toalett. Aztán épp ellenkezőleg járt el; levedlette a ruhát, s végigmérte magát az alsóbb rétegekben. Szoknya ide vagy oda, míg meglátszik a lehellet, kénytelen titkos melegítő elemeket alkalmazni.

Ott állt tehát hímzett cipellőben, kék harisnyában, masnis térdzokniban és halványlila pruszlikban. A pontot az i-re csíkos piros kisgatyája tette fel. Haja bugris gombócként billegett fején, néhány konfetti színlett rajta. Valami még kéne, hogy teljes legyen a kép - morfondolt kissé. Tekintete felcsillant, mikor a kandallóra pillantott.
Ez az! - vidult fel és már kapta is a csörgősipkát. Kicsit poros volt és senki nem tudta, kitől származott. 617 forgatta a régi holmit; látszott, hogy míves darabnak szánták. A színei ugyan megfakultak, de ha behunyta szemét, látta, ahogy régi fényükben tündökölnek. - Velem jössz, meglátod, nagy móka lesz! - biztatta magát is 617 és gonddal a fejére illesztette a sipkát. Megrázta magát, a rekedt csörgők elfelejtett vidámsággal rezegtek.

Végigszökellt az üres termeken, elképzelte a levegőben elnyúló ugrásokat, amelyekkel xette volna elkápráztatni a Herceget, s inkább nem nézett tükörbe.
Odaért a kék szalonhoz, az ajtón túl morajlott a vendégsereg, 617 megtorpant, nyelt  1et, majd szélesre rántotta az ajtót, odaintett a zenészeknek, s azok cinkosan máris belecsaptak 617 meglehetőst illetlen kívánságába:



617 kihasználta a meglepetést és ugrándozva, pörögve-forogva igyekezett megtalálni a Herceget a tömegben.
Meglátta! - örömében még nagyobbat szökellt, s ekkor észrevette a fess Herceg mellett Véghegyi Barankát. Csillogott és sziporkázott, messziről sütött róla, hogy megszokta a társasági létformát.

617 elkedvetlenedett, pedig ekkorra már a Herceg közelébe ért. 1 pillanatra tényleg összefonódott a tekintetük, vagy csak szerette volna? Megpróbált úgy tenni, mintha véletlenül táncolt volna feléjük. Nem volt nehéz dolga, mert Baranka ügyesen irányította kedvező klikkek felé a Herceget.
617 utánuk nézett. Észrevette a lehulló papírdarabot. 1edül ő, mert mindenki a párt csodálta. Felkapta a márványpadlóról, s a zöld szalonba vezető ajtó felé sasszézott. Zenészei a kedvében jártak, s adták alá a ritmust, hogy kiszökhessen.


Végül kiért a súlyos levegőjű teremből, s pár mély légvétel után ügyetlenül bontogatta a félhomályban a sárgás papírkát. Vajon neki hagyták, vagy csak véletlenül ejtette el a Herceg? Izgalmában ő is elejtette a levélkét. A világítatlan teremben nem látta, merre libegett.
Neheeeeeeem leheeeeet! Most hogy találom meg?! - kapkodott 617. Ekkor ismerős suhogásra figyelt fel. Attól tartott, ennél több izgalmat már nem bír ki.
Galamb? - suttogta az üres terembe reménykedve.
Galamb volt, felcsippentette a levélkét, s 617 vállára szállva a tenyerébe ejtette. 617 sóhajtozott és pirult-sápadt.

Régi, nagyon régi üzenetet kapott. 1043-ból.

"The greatest thing I've ever known is just to love and to be loved in return."






2012. március 2., péntek

70 nap párizsi - Vacsora à la Française

Kir au Chardonnay, tartare de saumon à l'aneth&gingembre et du Sancerre comme vin blanc; voilà un dîner à la Française.

Csak azért nem a teraszon, mert a tavasz már elment alukálni, így kissé hűvös lett az este.
Előlegbe kis csipsz, kis kenyér, kis Kir(álylány) gyertyafényben, budoár feelingben. Bordó fal, bordó-barna bútorzat, sötétnarancs lámpaernyők, a falon óriási faforgács-szerű díszítmények, óraszerkezetek kinagyítva, oldtimer portrék.

Még le se vetkőzöm a napi hordalékot, már érkezik a vacsora. Tk 1 vágódeszkán. Szavamra, irtó látványos, de megálltam és nem fényképeztem.
A pönszér érdeklődik, kívánok-e borsot, s már rántja is elő méretes őrlőjét. Na nem az állkapcsából, csak a konyhai felszerelésből. Perszepersze, kérek borsot, s tekeri a gigaPeugeot-t. Merhogy ugye pözsóék így kezdték, konyhászati eszközök gyártásával. Nekem 2 pözsóm is van otthon, 1ik se járgány.

A lazac kellőképp gyömbéres, az aszalt paradicsom buján előtárja minden nyári titkát az olívaolajnak s nekem. Hallom a napsütötte órákat, de az is lehet, hogy a Kir játszik velem. Asse kizárt, hogy kicsit megtáncoltat, tekintve, hogy az ebéd a régmúlt homályába vész a maga szűkmarkú tányérkájával. La vie est encore plus belle comme d'hab.

Nem vagyok biztos afelől, hogy a kiskutya valódi, avagy csak kirillúzió. Akárhogy is, epizódxeplő, gyorsan kiírja magát a sztoriból azzal, hogy se magyarul, se angolul nem ért, mivel nem reagál a hellóra.

Sancerre hűvös, mint 1 jó pönsze a napos hegyoldalban. Épp annyira savas csak, hogy felpezsdítsen, nyelvem és szájpadlásom zsibong örömében, mikor találkoznak a vitális korttyal. Hársfa árnyékolta patak jut eszembe róla, bármennyire is nem passzol 1 sommelier-féle ajánláshoz. Én csak a magam laikus módján borozok, l'art pout l'art :)

Maszatos számat a ruhaszalvétába törlöm, s nézem a szajna-parti forgalmat, a fényeket. Sancerre továbbra is üde és fárad6atlan, akár a virágzás. Ugyanúgy eltölt békés örömmel és csendes tűzzel, mint a tavaszi világ; mikor biztos lehetsz afelől, hogy akármi is volt, minden újrakezdhető. Sőt, még az se kell, hogy higgyél a renaissance-ban, anélkül is megtörténik.

Az utolsó falattal megüzenem gyomortáji lazacéknak, hogy átmentek a szűrőn (is), majd hadat üzenek a kalóriáknak, s rendelek 1 crème brûlée-t. Péntekre hivatkozva az extrát választom, vagyis pisztáciával és csokival.
Sancerre-től kimelegszem és érzésem xint kipirulok, mint 1 xelmes kirándulástól.

A kerekesszékes fiú rám mosolyog és bonszoárt kíván, majd eltűnik a színről. Asszem, a desszerthez má nem kérek bort.

Kis palatáblán szervírozzák a krémeket, xencsére nem kell se palavessző, se 1éb, csak ráolvadni a látványra.
3 minitányérka, kicsit nagyobb, mint 1 mécsestartó, a balszélső 3levelű kompozícióval. Ezt sem képeztem, leginkább mer ekkorra má képtelen lettem vón 1 stabil exponálásra, tekintettel Kirre és Sancerre-re.
A kompozíciót megbontom, de így se tudom eldönteni, milyen gyümölcsöt eszek. Tk. mind1 is, mer 2 falattal eltüntetem, majd kanálra kapok és becserkészem a bal tányérkát.

Nőnemben ugyebár fogalmam sincs erről, de xintem a crème brûlée olyan, mint mikor 1 pasi elveszi a lány szüzességét. A hártyavékony karamellréteget áttörve ott a lágyan omló édesség, ami mindenedet elárasztja; muszáj lehunynod a szemed és - étteremben lévén, lehetőség xint diszkréten - felnyögsz.
Ha csupán ennyitől nincs gasztroorgazmusod, a szicíliai pisztáciakrémtől tuti összejön. A méthode ugyanaz, roppanós karamellréteg, alatta hancúros zöld ízzel. Frigideknek, impotenseknek, illetve egzotikus izgalmakra vágyóknak erőst ajánlott a csokibrûlée. Sűrű afrikai vadon, keserédesen vadító, itt már szó sincs szűzlányról, a csokibrûlée erős és szenvedélyes, mint 1 tapasztalt szerető.

Az ízorgiától elcsigázva már csak arra vágyom, hogy ölbe kapjanak és hazavigyenek a baldachinos ágyba. Királyfi híján lábra küzdöm élveteg korpuszomat; ilyenkor mindig úgy érzem magam mint 1 újszülött őzgida, kb annyira koordinált és biztos a mozgásom. Ám legalább a lábam nem olyan szőrös.
Hazasóhajtozok, vigyorgok a csajra a liftben, pláne mikor rájövök, hogy tükör van szemben.




2012. március 1., csütörtök

617 - Lélekbúvár

617 elvegyült a járókelők közt, nem nagyon figyelt kifelé.
Vannak napok, mikor jobban esik befelé élni. Nem feltétlen intenzíven, csak nézelődve. Ez a nap is ilyen volt.
Minden ugyanúgy adott volt az összkomforthoz, mint előző nap, ma vhogy mégsem járta át annyira a létezés. Mivel nem találta okát, s hiába tudta, hogy bizonyos napokon néha előfordul ilyen kósza hangulat, kezdett ideges lenni. Ráadásul.

Még csak ez hiányzik - sóhajtotta. Az utca zsongása és a lépegetés monotóniája némileg ellazította; a mozgástól többnyire megnyugodott. Perszepersze, a feszültség elleni xek legjobbika; nem véletlen rohangálnak annyit a gyerekek a napköziben.

Aztán érezte, ahogy eggyel beljebb esik. Ilyen is szokott lenni, ha már nagyon álmos. 1re beljebb esik, önmaga felé, s nem érti, hogyan nem ment még össze nagyon picire, hiszen már annyiszor beljebb esett, hogy érzése xint jócskán eltávolodott a külvilágtól. Minden 1es szinttel zsugorodik 1 méretet, mintha szintenként kapna 1-1 kicsinyítő képzést.

Eddig még sosem jutott el oda, igazán legbelülre. Ahol ő van. Őmaga. Rövid idő után újra felbukkant saját felszínén. Lehet, hogy kéne vmi tuti merülőszerkó? - jutott eszébe - mér pont a lélekbúvárnak ne kéne. Anélkül persze, hogy újra fel kell jönnöm ide.
Pedig az biztos nagy találkozás lesz majd- örült előre 617. Kíváncsi volt, hány szintes befelé. Tudta, hogy ott nagyon kicsi lesz a mostani méretéhez képest, viszont sokkal szélesebb látókört kap cserébe.

http://www.youtube.com/watch?v=kz6WmbGUt3k&feature=socblog_th

2012. február 29., szerda

70 nap párizsi - Közlemény

Ma derült fény a tényre, hogy az SMS-ek nem érnek el hozzám. Szóval ha eddig netán bárki is 160 karakterbe fojtotta vón érdeklődését, majd bosszankodott, hogy any answer, megnyugod6, hogy nem sznob lettem, csak elvágódtam a telefonos külvilágtól.
Bár, felettébb érdekes, hogy a hálózat önkényesen szelektál, mert 1 texto ideért. Igyexem nem arra gondolni, mennyit nem kaptam meg :) A hírt a technika ördögének ajánlom.

Hogy bonne nouvelle-lel is szolgáljak, jelentem, ez az éjszaka stratégiai jelentőségű lesz, merthogy épp sötétedésre !megajándékoztam magam! 1 teli tégely éjszakai krémmel. (A szófordulat tudatos igyekezet a frankó frankofón kifejezések 7köznapi használatára, hátha pozitív tudatmódosítással járnak 1ütt. )
Ez az éjjel pedig azért más, mint a többi, mert most megtudom, mennyire 6ékony a kence. Bevallom, kicsit izgulok, és tele vagyok várakozással, mint pórusaim Q10-zel. Vajon reggel magamra ismerek a tükörben?
Jöhet a beauty sleep, négyzetre emelve.

Mindenki találkozzon a legjobb énjével álmában.



Sweet dreams that leave all worries behind you.