A fák xencsére nem kapják el a vírust, így frissen zöldellnek, az évszaknak megfelelően. Úgy pöttyöződnek, mint 1 kifestőkönyv világoszöld filccel adjusztált lapja, s üzembiztosan várható a markáns hársillat, amiben külön élmény az erkélyjelenet.
Mongyuk addigra leszokhatnának rólam a balkáni gerlék, mert nem elég, hogy elzabálnak mindent a cinkék elől, de még a napágyamra is sz@rnak. Tegnap napozásiba' annak örülhettem ezt felfedezvén, hogy a gerlesz@r keményre sült a napon, s így nem kenődött a hasamon.
További jószágok a fürdőkádban csúszdáznak; most már 2 pók pislog kifelé, pedig minden este kitelepítem őket a szárazföldre. És napról napra nagyobbak. Mit esznek ezek, tömegnövelőt?
Amúgy is idegállapotba' vagyok a járványügyi helyzettől, hogy kevesen tartjuk magunkat az otthonmaradás jelszavához, a többség vígan csoportosul és fertőz. De legalább sokáig ez lesz még, igazi tilalom helyett - a csütörtöki bejelentés értelmében.
Péntek este azért megjelentem a tímbildingen; beküldtem az avatáromat a partiba, s ahhoz képest, hogy kanapéesemény volt, meglepően jól sikerült. Éljen a technológia, ha már.
A nagypénteket szabadon választott foglalkozásokkal és velem töltöttem. Összeszokott páros vagyunk, elvégre.
Holnaptól pedig hadrendbe állítom a konyhai cselédet, festegesse csak a tojásokat. Bár idén csak az erkélyről dobálhatom le a locsolóknak.
És hát, az idei lesz az első húsvét, amikor nagyapám nem fogja elmondani a nyomi locsolóversét és a 30 éves, penetráns kölnijével sem fog leönteni.
Más lesz ez most, na.
Azért felöltözöm ünneplőbe, kívül-belül.
Mongyuk addigra leszokhatnának rólam a balkáni gerlék, mert nem elég, hogy elzabálnak mindent a cinkék elől, de még a napágyamra is sz@rnak. Tegnap napozásiba' annak örülhettem ezt felfedezvén, hogy a gerlesz@r keményre sült a napon, s így nem kenődött a hasamon.
További jószágok a fürdőkádban csúszdáznak; most már 2 pók pislog kifelé, pedig minden este kitelepítem őket a szárazföldre. És napról napra nagyobbak. Mit esznek ezek, tömegnövelőt?
Amúgy is idegállapotba' vagyok a járványügyi helyzettől, hogy kevesen tartjuk magunkat az otthonmaradás jelszavához, a többség vígan csoportosul és fertőz. De legalább sokáig ez lesz még, igazi tilalom helyett - a csütörtöki bejelentés értelmében.
Péntek este azért megjelentem a tímbildingen; beküldtem az avatáromat a partiba, s ahhoz képest, hogy kanapéesemény volt, meglepően jól sikerült. Éljen a technológia, ha már.
A nagypénteket szabadon választott foglalkozásokkal és velem töltöttem. Összeszokott páros vagyunk, elvégre.
Holnaptól pedig hadrendbe állítom a konyhai cselédet, festegesse csak a tojásokat. Bár idén csak az erkélyről dobálhatom le a locsolóknak.
És hát, az idei lesz az első húsvét, amikor nagyapám nem fogja elmondani a nyomi locsolóversét és a 30 éves, penetráns kölnijével sem fog leönteni.
Más lesz ez most, na.
Azért felöltözöm ünneplőbe, kívül-belül.
I was wearing flying colors
Nagyon tetszik az (is), ahogy a "jószágok"-hoz viszonyulsz: élni és élni hagyni - nem sok érzelgés, de sok érzelem. Meg hát a Kata-stílus... függővé lehet tőle válni :)
VálaszTörlésÖrülök, ha így :)
TörlésNadeazér a lakótársait nem teszi el láb alól a zember, nem?
Kata-rzis. 🐣🐰💐
VálaszTörlésOh yeah, majd még zavarba jövök :)
Törlés