Mosmá nem halogat6om tovább, be kell jelentenem, hogy új színfolttal gyarapodott életem vászna. Bár még friss történet, rátok bízom a sztorit.
Tegnap reggel kezdődött a románc. A reggeli után, mikor odafáradtam a recepcióhoz, hogy megtudakoljam, kb merre van a Parc de Saint Cloud, mai tereptárgyam. A 7végi délelőttös igazán kommunikatív, ez alapján akár taxisnak is elmehetne.
Lehet, hogy a pult mögül nem hall, vagy számára fontos, hogy állva beszélgessen, mindenesetre a pultot kikerülve, mellémcsapódik.
Ez stratégiai fogás lehet a részéről, mer innentől aztán kezdetét veszi a detektívesdi.
Vannak-e barátaim à Paris. Mondom, számtalan. /Télleg nincs 1 se./
Voltam-e má a toronyban. Nem is 1x.
Hajókáztam-e a Szajnán. Asse 1x.
Jártam-e vajon a Concorde-on. Még jó.
Mit fogok csinálni ma. Akármit is, nélküled.
Közben persze rájövök, hogy mér jött előre. így ugyanis akadálytalanul felmérheti a pályát. Mármint az enyémet. Megtudom, hogy Stéphane-nak hívják, cserébe leolgáz, mondom, az 1 másik csaj lehet, akit fel akart szedni.
Mivel látja, hogy nem fehérövessel van dolga a várost illetően, témát vált, a munkám felől érdeklődik. Ez persze iszonyatosan izgalmas. Én unom a legjobban.
Vhol a hajós téma és a műszakbeosztása közt informál, hogy Londonban tanult és már 2 éve itt dolgozik. Nem tudom, melyiktől várta, hogy meg6ódom, ám mivel ez nem történt meg, még közelebb húzódott. Mintha eddig nem a személyes szférám legközepében taposott vón.
Ami a beszélgetés során nem derült ki, az az, hogy melyik afrikai országból vándorolt a nagy francia olvasztótégelybe. Szóval mosmá tudjátok hova helyezni a fentebb említett színfoltot a szituációs térképen.
Merhogy Stéphane barátunk olyannyira fekete, hogy a szürke patyolatfehérként világít rajta. S persze nem tud6ja, hogy kb itt megbukott a love story, saját hibáján kívül.
Tudomtudom, vannak csajok, akik bírják a csokoládét minden formában, én nem tartozom közéjük. Leginkább azért nem, mert túlzottnak találom azt a lendületet, amivel összefekvésre ösztönöznek.
Ettől még persze beszélgethetünk, csak asszem, Stéphane-unk nem vette a nonverbál jeleket, mer a nagy conversation alatt úgy nyalogatta a száját, mint a tejre vetődés előtt a macska. Megjegyzem, életem 1etlen macskás epizódja sem volt 1 sikertörténet... De persze esse tudja...
Eredeti kérdésemre a parkot illetően többé-kevésbé kielégítő választ kapok, így otthagyom. Ez volt tegnap.
Ma kiderült, hogy aki szombaton délelőttös, az vasárnap is. Hurrá.
1/4 10 körül arra kellett teljesen felébrednem az etetőben, hogy nincs reggeli. Az előbbkelő társaság ugyanis mindent fölevett. Márpedig, reggeli nélkül nincs nap. Még Párizsban sem. Sőt, itt a legkevésbé.
Tehát ismét odafáradtam a pulthoz, s udvariasnak szánt képpel érdeklődtem, hogy mégis hol a bánatos lótúróban van a reggelim te pojáca?! Korán volt ahhoz, hogy összerakjam ezt a szóhalmazt franciául, így tőmondatra hagyatkoztam.
Stéphane kihasználta a ragyogó lehetőséget, ismét a tettek mezejére, tehát hozzám lépett. Ez bármely órában nemkívánatos cselekedet.
Felmérte a terepet, igyekeztem teljes kiterjedésemben rettenetesen fenyegetőnek mutatkozni, de xencsére nem kellett szankciókat helyeznem kilátásba, barátunk fogta magát és kifaggatott, mégis mit xetnék petit déjeuner-re. Hámondom, pl kenyeret, vagy croissant-t, a pain au chocolat-ról nagyvonalúan lemondtam.
Belekotor a kasszába (há! szóval itt is csak így m1!), kacsint 1et, s rámbízza a recepciót, míg elm1 baguette-vadászatra.
Na, nem nehéz mutatvány, mer szemben a pékség, xencsére 1ik lába itt, a másik ott. Mitnemongyak, má perforálódik a gyomorfalam, szóval nem bánom a tempót, de persze ma sem úszom meg a small talk-ot.
Érdeklődik a tegnapomról és a mámról. Összefoglalom a szombatot, mára pedig beprogramozom a parkot. Ez is marha izgi lehet, mer ismét szájnyalogatás és közben csekkolja a mai toalettem. Nem bírom a húspiaci szerepleosztást, mikor úgy méricskél a beszélgetőfél, mint 1 darab mellehúsát...
Aztán persze jön a felajánlás, hogy ha van kedvem, elmehetünk 1ütt parkalni. 3kor végez, és akkor kocsikáz6unk 1et... Hámondom, persze, igazából akartam kérdezni, hogy nincs-e kedve 1 potya numerához, majd műszak végén, én tk csak ezért jöttem pont ebbe a szállóba.
Aztán visszafogom magam, mer nekem volt gyerekszobám, mégha tesómmal is osztoztam rajt, és különben is kultúr7végét tartok, abba belefér a multikulti is. Mekköszönöm a lehetőséget és lehűtöm Stéphane-t, hogy én előbb fogok útrakelni, és 1ébként meg kifejezetten szeretek kíséret nélkül nézelődni. Nem teszem hozzá, hogy pláne az ő kísérete nélkül.
Remélem, mostanában m1 szabira.
.JPG)
