A szombat reggeli ébredezés, szociális élet és némi szöttyögés után felkerekedtem és nyakamba vettem a sálamat és a várost. A klíma nem túlzottan kedvezett a kültéri eseményeknek, bár hideg nem volt.
Tervem xint 1 Delacroix, majd 1 Cézanne szeánsz adta a nap kulturális ívét. Ehhez előzetesen felmértem a terepet neten, majd elmetróztam a műtett színhelyére. Itt még nem jártam, így a szélben nem csak a hajam lobogott, hanem a térkép is. GPS biztosan nem voltam előző életemben...
Némi tébláb után belebotlottam az alábbi hátsóba:
Bár nem gondoltam, hogy ekkorát kerültem, azér megörültem a Saint Sulpice-nek, s betévedtem az előtte lévő miniparkba. Itt volt xencsém aztán a sèvres-i reklámhoz:
Kölcsönösen megörültünk 1másnak, köszönte a 3 évvel ezelőtti tulibokrétát, amit a Pere Lachaise-be vittem neki küldetésként. Szabadkozott, hogy akkor épp nem volt túl jó passzban, de megnyugtattam, hogy ez mindenkivel előfordul. Mesélte, hogy tiszta hulla volt a tavaszi fáradtságtól és ne vegyem má magamra a szótlanságát. Üzeni továbbá a bázeli kollegináknak, hogy legyenek szívesek meglátogatni őt a Kunstmuseumban, mert igazán jólesne pár baráti szó. A virághoz nem ragaszkodik, a teremőrök úgyis hazavinnék nap végén.
Rövidke kanyargás után Fürstenberg ucca 6, hangulatos kisudvar, a tárt ajtó fölött tábla, hogy egészen 1863as haláláig itt élt Delacroix. Belépek, Eugén biccent fentről, hogy másszak csak föl, érezzem magam otthonosan nála.
Ő is régi ismerősként üdvözöl, jó a memóriája, nemhiába rándultam annyiszor a Lachaise-be anno, megjegyzett magának.
Szabadkozott az idegen arcok miatt, meg hogy nem tud megteáztatni, mer Jenny épp leszaladt bagettért, de cserébe megmutatja a műhelyét. Elfogadtam az ajánlatot, még úgy is, hogy megkért, mellőzzem a fényképezést. így csak verbálisan ad6ok képet a lakról. El kell mondjam, régen is tudták, mi a jó és akkor is szívesen laktak szép holmik közt. A mahagónibútorok megtalálták a közös nevezőt az afrikai utazóládával, ingaórával, karosszékekkel, külvilágot kizáró függönyökkel.
A palettán száraz festéknyomok, mesélte, hogy most épp mintha alkotói válságban lenne, idejét se tudja, mikor festett utoljára. Én se árultam el neki, hogy egész pontosan 149 éve.
Kellemes laknak tűnt, igazán élhető kereteket biztosított az 1kori alkotáshoz. Az udvaron lehet lazulni a fák alatt, monta, hogy ez nagy előnye a háznak, mégha nincs is közel a munkahelyéhez, bár a Saint Sulpice vállal6ó távolságra van innen.
Mosmá semmiképp nem hagyhattam ki, muszáj volt megtalálnom a templomot. Annál is inkább, merhogy ott dolgozott 6 évig az angyalos témán. Persze, mindenki vmi csöpögős, angyalhajas, habos cuccot várt vón el - mesélte - de az nem nekem való. Majd meglátod, ez sokkal valódibb lett és tartósabb is, mer nem úgy csináltam, mint a freskókat, hanem más technikával, de ez maradjon köztünk - kacsintott.
Jenny csak nem akart visszaérni a pékségből, pedig a képen becsületes arca volt és Eugén monta is, hogy nagy segítség neki a lány, má régóta vele van. Na nem úúúúúúgy, persze...
Mivel láttam rajta, hogy nincs túl jól, pát intettem és az 1re növekvő nyomás meg kíváncsiság miatt Saint Sulpice felé navigáltam. Tk egész könnyedén odataláltam - így utólag visszagondolva főleg.
A téren vidáman elfér a kút oroszlánostul, fénelonostul és galambostul:
Ahogy megígértem, csekkoltam az angyalos jelenetet, télleg elég impresszív.
A szárnyas angyali türelemmel (höhö) tűri a földi kétségbeesett kísérletét, hogy legyűrje. A képet lefordít6juk saját belső küzdelmünkre, amely során fel kék ismerni, hogy elsősorban saját magunk felett szükséges győzelmet aratni. Ez valóban meglehetős kihívás, nem tudom ti hol tartatok vele. Kb életfogytos program, asszem :)
A Delacroix-féle belépő után persze ugyanúgy megvoltak az obligát xeplők, mint akármely másik templomban. Szóval ott volt a Makulátlan, meg Péter, előbbi az elmarad6atlan karonülővel, utóbbi esernyő nélkül:
És hát persze itt non-stop nyílik az orgona, csak nem szagosan. Az majd nemsokára kint. Viszont az órája csal, mer nem is délben voltam ott. Se nem éjfélkor.
Aztán középen a katedra, engem mongyuk meglepett ez a feminin feng shui, persze nem vagyok illetékes a témában. A lila organza vhogy nem passzolt az alkarnyi gyertyákhoz meg az aranyos közeghez, bár lehet, hogy ez is 1 jel a tavasz visszavon6atlan közeledésére.
Naná, hogy kifelé menet találtam a tájékoztatót, amiben felhívták a figyelmem az 1edülálló gnómonra. Többx is elolvastam a szöveget, mégse derült ki, mitúró a gnomon, úgyhogy visszazarándokoltam a jelzett helyre. Itt aztán az is kiderült, hogy a csillagászati ismereteim is hiányosak, mer a gnómon kérem az 1ik legősibb és legszimplább mérőműszer: vízszintes alapon függőleges pálca. Mongyuk azér erről nem a pálca szó jutott eszembe, de persze csillagászati eszközként nem árt, ha kicsit méretesebb:
A sok falra applikált figura közül a könyvtáros teccett:
Örvendetes módon megörökíthettem az amúgyis öröklétre ítélt alakokat, így legalább lát6játok, milyen társaságban múlattam az időmet tegnap.
S mivel ma kegyesebb az időjárás, s napsütést dobott ide, összerakom az utcai komplémat és ismét nekiindulok. Mára a Saint Cloud park a target, a netes ismertetők xint csodálatosan naccerü és pompás hely. Úgy legyen.
Tervem xint 1 Delacroix, majd 1 Cézanne szeánsz adta a nap kulturális ívét. Ehhez előzetesen felmértem a terepet neten, majd elmetróztam a műtett színhelyére. Itt még nem jártam, így a szélben nem csak a hajam lobogott, hanem a térkép is. GPS biztosan nem voltam előző életemben...
Némi tébláb után belebotlottam az alábbi hátsóba:
Bár nem gondoltam, hogy ekkorát kerültem, azér megörültem a Saint Sulpice-nek, s betévedtem az előtte lévő miniparkba. Itt volt xencsém aztán a sèvres-i reklámhoz:
 |
| Sevres |
A sèvres-i holmi ugyebár olyasmi, mint nálunk a herendi, csak talán kicsit drágább. S asszem, ha nálunk bármelyik falra herendit raknának l'art pour l'art, a következő reggelre minimum 10 gazdája lenne, s már a szállítmányozó cég is készenlétben állna.
Xencsére nem világít a homlokomon, hogy hithű ateistaként pogánykodok, így bemerészkedtem a templomba is. S itt persze kiderült, hogy szó sincs Saint Sulpice-ről, ellenben kipipál6tam Saint-Germain-t. Hájóvan, ha már így alakult...
A benti kör után folytattam a múzeumkereső túrát, de alig pár lépés után megörülhettem Guillaume-nak:
 |
| Guillaume Apollinaire |
Kölcsönösen megörültünk 1másnak, köszönte a 3 évvel ezelőtti tulibokrétát, amit a Pere Lachaise-be vittem neki küldetésként. Szabadkozott, hogy akkor épp nem volt túl jó passzban, de megnyugtattam, hogy ez mindenkivel előfordul. Mesélte, hogy tiszta hulla volt a tavaszi fáradtságtól és ne vegyem má magamra a szótlanságát. Üzeni továbbá a bázeli kollegináknak, hogy legyenek szívesek meglátogatni őt a Kunstmuseumban, mert igazán jólesne pár baráti szó. A virághoz nem ragaszkodik, a teremőrök úgyis hazavinnék nap végén.
Rövidke kanyargás után Fürstenberg ucca 6, hangulatos kisudvar, a tárt ajtó fölött tábla, hogy egészen 1863as haláláig itt élt Delacroix. Belépek, Eugén biccent fentről, hogy másszak csak föl, érezzem magam otthonosan nála.
 |
| Lépcső |
Ő is régi ismerősként üdvözöl, jó a memóriája, nemhiába rándultam annyiszor a Lachaise-be anno, megjegyzett magának.
Szabadkozott az idegen arcok miatt, meg hogy nem tud megteáztatni, mer Jenny épp leszaladt bagettért, de cserébe megmutatja a műhelyét. Elfogadtam az ajánlatot, még úgy is, hogy megkért, mellőzzem a fényképezést. így csak verbálisan ad6ok képet a lakról. El kell mondjam, régen is tudták, mi a jó és akkor is szívesen laktak szép holmik közt. A mahagónibútorok megtalálták a közös nevezőt az afrikai utazóládával, ingaórával, karosszékekkel, külvilágot kizáró függönyökkel.
A palettán száraz festéknyomok, mesélte, hogy most épp mintha alkotói válságban lenne, idejét se tudja, mikor festett utoljára. Én se árultam el neki, hogy egész pontosan 149 éve.
Kellemes laknak tűnt, igazán élhető kereteket biztosított az 1kori alkotáshoz. Az udvaron lehet lazulni a fák alatt, monta, hogy ez nagy előnye a háznak, mégha nincs is közel a munkahelyéhez, bár a Saint Sulpice vállal6ó távolságra van innen.
Mosmá semmiképp nem hagyhattam ki, muszáj volt megtalálnom a templomot. Annál is inkább, merhogy ott dolgozott 6 évig az angyalos témán. Persze, mindenki vmi csöpögős, angyalhajas, habos cuccot várt vón el - mesélte - de az nem nekem való. Majd meglátod, ez sokkal valódibb lett és tartósabb is, mer nem úgy csináltam, mint a freskókat, hanem más technikával, de ez maradjon köztünk - kacsintott.
Jenny csak nem akart visszaérni a pékségből, pedig a képen becsületes arca volt és Eugén monta is, hogy nagy segítség neki a lány, má régóta vele van. Na nem úúúúúúgy, persze...
Mivel láttam rajta, hogy nincs túl jól, pát intettem és az 1re növekvő nyomás meg kíváncsiság miatt Saint Sulpice felé navigáltam. Tk egész könnyedén odataláltam - így utólag visszagondolva főleg.
A téren vidáman elfér a kút oroszlánostul, fénelonostul és galambostul:
Ahogy megígértem, csekkoltam az angyalos jelenetet, télleg elég impresszív.
 |
| Küzdelem |
A szárnyas angyali türelemmel (höhö) tűri a földi kétségbeesett kísérletét, hogy legyűrje. A képet lefordít6juk saját belső küzdelmünkre, amely során fel kék ismerni, hogy elsősorban saját magunk felett szükséges győzelmet aratni. Ez valóban meglehetős kihívás, nem tudom ti hol tartatok vele. Kb életfogytos program, asszem :)
A Delacroix-féle belépő után persze ugyanúgy megvoltak az obligát xeplők, mint akármely másik templomban. Szóval ott volt a Makulátlan, meg Péter, előbbi az elmarad6atlan karonülővel, utóbbi esernyő nélkül:
 |
| Makulátlan |
.JPG) |
| Szent Péter |
 |
| Sípok |
Aztán középen a katedra, engem mongyuk meglepett ez a feminin feng shui, persze nem vagyok illetékes a témában. A lila organza vhogy nem passzolt az alkarnyi gyertyákhoz meg az aranyos közeghez, bár lehet, hogy ez is 1 jel a tavasz visszavon6atlan közeledésére.
 |
| Drapéria |
 |
| Gnómon |
A sok falra applikált figura közül a könyvtáros teccett:
 |
| Alulnézet |
Örvendetes módon megörökíthettem az amúgyis öröklétre ítélt alakokat, így legalább lát6játok, milyen társaságban múlattam az időmet tegnap.
S mivel ma kegyesebb az időjárás, s napsütést dobott ide, összerakom az utcai komplémat és ismét nekiindulok. Mára a Saint Cloud park a target, a netes ismertetők xint csodálatosan naccerü és pompás hely. Úgy legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése