70 nap párizsi - Stéphane

Mosmá nem halogat6om tovább, be kell jelentenem, hogy új színfolttal gyarapodott életem vászna. Bár még friss történet, rátok bízom a sztorit.

Tegnap reggel kezdődött a románc. A reggeli után, mikor odafáradtam a recepcióhoz, hogy megtudakoljam, kb merre van a Parc de Saint Cloud, mai tereptárgyam. A 7végi délelőttös igazán kommunikatív, ez alapján akár taxisnak is elmehetne.
Lehet, hogy a pult mögül nem hall, vagy számára fontos, hogy állva beszélgessen, mindenesetre a pultot kikerülve, mellémcsapódik.
Ez stratégiai fogás lehet a részéről, mer innentől aztán kezdetét veszi a detektívesdi. 

Vannak-e barátaim à Paris. Mondom, számtalan. /Télleg nincs 1 se./
Voltam-e má a toronyban. Nem is 1x.
Hajókáztam-e a Szajnán. Asse 1x.
Jártam-e vajon a Concorde-on. Még jó.
Mit fogok csinálni ma. Akármit is, nélküled.

Közben persze rájövök, hogy mér jött előre. így ugyanis akadálytalanul felmérheti a pályát. Mármint az enyémet. Megtudom, hogy Stéphane-nak hívják, cserébe leolgáz, mondom, az 1 másik csaj lehet, akit fel akart szedni.

Mivel látja, hogy nem fehérövessel van dolga a várost illetően, témát vált, a munkám felől érdeklődik. Ez persze iszonyatosan izgalmas. Én unom a legjobban.

Vhol a hajós téma és a műszakbeosztása közt informál, hogy Londonban tanult és már 2 éve itt dolgozik. Nem tudom, melyiktől várta, hogy meg6ódom, ám mivel ez nem történt meg, még közelebb húzódott. Mintha eddig nem a személyes szférám legközepében taposott vón.

Ami a beszélgetés során nem derült ki, az az, hogy melyik afrikai országból vándorolt a nagy francia olvasztótégelybe. Szóval mosmá tudjátok hova helyezni a fentebb említett színfoltot a szituációs térképen.
Merhogy Stéphane barátunk olyannyira fekete, hogy a szürke patyolatfehérként világít rajta. S persze nem tud6ja, hogy kb itt megbukott a love story, saját hibáján kívül.
Tudomtudom, vannak csajok, akik bírják a csokoládét minden formában, én nem tartozom közéjük. Leginkább azért nem, mert túlzottnak találom azt a lendületet, amivel összefekvésre ösztönöznek.
Ettől még persze beszélgethetünk, csak asszem, Stéphane-unk nem vette a nonverbál jeleket, mer a nagy conversation alatt úgy nyalogatta a száját, mint a tejre vetődés előtt a macska. Megjegyzem, életem 1etlen macskás epizódja sem volt 1 sikertörténet... De persze esse tudja...

Eredeti kérdésemre a parkot illetően többé-kevésbé kielégítő választ kapok, így otthagyom. Ez volt tegnap.

Ma kiderült, hogy aki szombaton délelőttös, az vasárnap is. Hurrá.
1/4 10 körül arra kellett teljesen felébrednem az etetőben, hogy nincs reggeli. Az előbbkelő társaság ugyanis mindent fölevett. Márpedig, reggeli nélkül nincs nap. Még Párizsban sem. Sőt, itt a legkevésbé.

Tehát ismét odafáradtam a pulthoz, s udvariasnak szánt képpel érdeklődtem, hogy mégis hol a bánatos lótúróban van a reggelim te pojáca?! Korán volt ahhoz, hogy összerakjam ezt a szóhalmazt franciául, így tőmondatra hagyatkoztam.
Stéphane kihasználta a ragyogó lehetőséget, ismét a tettek mezejére, tehát hozzám lépett. Ez bármely órában nemkívánatos cselekedet.
Felmérte a terepet, igyekeztem teljes kiterjedésemben rettenetesen fenyegetőnek mutatkozni, de xencsére nem kellett szankciókat helyeznem kilátásba, barátunk fogta magát és kifaggatott, mégis mit xetnék petit déjeuner-re. Hámondom, pl kenyeret, vagy croissant-t, a pain au chocolat-ról nagyvonalúan lemondtam.
Belekotor a kasszába (há! szóval itt is csak így m1!), kacsint 1et, s rámbízza a recepciót, míg elm1 baguette-vadászatra.

Na, nem nehéz mutatvány, mer szemben a pékség, xencsére 1ik lába itt, a másik ott. Mitnemongyak, má perforálódik a gyomorfalam, szóval nem bánom a tempót, de persze ma sem úszom meg a small talk-ot.

Érdeklődik a tegnapomról és a mámról. Összefoglalom a szombatot, mára pedig beprogramozom a parkot. Ez is marha izgi lehet, mer ismét szájnyalogatás és közben csekkolja a mai toalettem. Nem bírom a húspiaci szerepleosztást, mikor úgy méricskél a beszélgetőfél, mint 1 darab mellehúsát...
Aztán persze jön a felajánlás, hogy ha van kedvem, elmehetünk 1ütt parkalni. 3kor végez, és akkor kocsikáz6unk 1et... Hámondom, persze, igazából akartam kérdezni, hogy nincs-e kedve 1 potya numerához, majd műszak végén, én tk csak ezért jöttem pont ebbe a szállóba.

Aztán visszafogom magam, mer nekem volt gyerekszobám, mégha tesómmal is osztoztam rajt, és különben is kultúr7végét tartok, abba belefér a multikulti is. Mekköszönöm a lehetőséget és lehűtöm Stéphane-t, hogy én előbb fogok útrakelni, és 1ébként meg kifejezetten szeretek kíséret nélkül nézelődni. Nem teszem hozzá, hogy pláne az ő kísérete nélkül.
Remélem, mostanában m1 szabira.

Felhívás!

TUDTAMTUDTAMTUDTAM! És tessék, most nálam okosabb is megmonta! Hát tudjátok, mér boldogtalan a magyarok 83%-a? 83, értitek? Az kicsit durván sok.
Hát azér boldogtalanok a honfitársak, mer TV-znek! Nnnna, ennyire 1xű. Most micsinász? TV-zel? Boldog vagy? Ha az akarsz lenni, vagy még boldogabb, hát szabadulj meg a készüléktől és máris a föld felett fox suhanni.

A hitetleneknek Pálferi szépen pontokba is szedte, hogy mér keseredik el az ember a TV-től. Nesztek:

1. A TV anyagiassá tesz. Úgy ám. Material girl leszel. Vagy boy. Mer mit lehet látni benne? Reklámokat. És azok szépen generálják a tévhitet, hogy majd csak akkor leszek irtóboldog, ha lesz ezem is, azom is, amazom is. Szóval vigyázat, az anyagiasság 1enes arányban áll a boldogtalansággal. Ebből következik, hogy a saját anyagi helyzet siralmasnak tűnik, akárhonnan is nézzük a TV-t; sámliról, ikeakanapéról, vagy bőrfotelból.

2. A TV nagyban árt a szociális kapcsolatoknak. Azok, akik aszongyák, hogy nincs idejük 15 percet tölteni szívük választottjával, mer mikor, hát nem érnek rá és sosincs idő semmire, azok a szabadidejük 52%-át(!!!) töltik a képernyő előtt. Márpedig, 1 munkáséletűnek eleve kevés szabadidő adatik, s akkor annak is több, mint felét vizuálrágóval tölti.

3. Itt gyors 1másutánban több jelzőt is elsüthetünk a nézőkre vonatkoztatva: bizalmatlanok, szorongóbbak, mivel sokkal fenyegetőbbnek látják a világot, mint amilyen. Mer persze minden percben megölnek vkit - még jó, hogy nem ugyanazt. Leszúrják, felrobban, kirabolják, szénmonoxid, vagy ha ettől való félelmében nem fűt, hát megfagy, satsat.

És, ami még hab a tortán, hogy a készülék nem fokozza az életörömöt. Hanem sőt, mint fentebb kiderült, elveszi. Max pillanatnyi érzelmi kielégülést xez, márha...
Summa summarum, a tvzés és a boldogtalanság közt 1értelmű összefüggés van.

Le a TV-vel, éljen az olvasósarok, a főzőcske, a virágültetés, a tollasozás, varrogatás, kirándulás, kinek mi. Mindenkinek sikeres boldogulást! :)

/Kösz PF :) /

70 nap párizsi - Kultúrszombat

A szombat reggeli ébredezés, szociális élet és némi szöttyögés után felkerekedtem és nyakamba vettem a sálamat és a várost. A klíma nem túlzottan kedvezett a kültéri eseményeknek, bár hideg nem volt.
Tervem xint 1 Delacroix, majd 1 Cézanne szeánsz adta a nap kulturális ívét. Ehhez előzetesen felmértem a terepet neten, majd elmetróztam a műtett színhelyére. Itt még nem jártam, így a szélben nem csak a hajam lobogott, hanem a térkép is. GPS biztosan nem voltam előző életemben...
Némi tébláb után belebotlottam az alábbi hátsóba:

Bár nem gondoltam, hogy ekkorát kerültem, azér megörültem a Saint Sulpice-nek, s betévedtem az előtte lévő miniparkba. Itt volt xencsém aztán a sèvres-i reklámhoz:


Sevres

A sèvres-i holmi ugyebár olyasmi, mint nálunk a herendi, csak talán kicsit drágább. S asszem, ha nálunk bármelyik falra herendit raknának l'art pour l'art, a következő reggelre minimum 10 gazdája lenne, s már a szállítmányozó cég is készenlétben állna.

Xencsére nem világít a homlokomon, hogy hithű ateistaként pogánykodok, így bemerészkedtem a templomba is. S itt persze kiderült, hogy szó sincs Saint Sulpice-ről, ellenben kipipál6tam Saint-Germain-t. Hájóvan, ha már így alakult...

A benti kör után folytattam a múzeumkereső túrát, de alig pár lépés után megörülhettem Guillaume-nak:

Guillaume Apollinaire

Kölcsönösen megörültünk 1másnak, köszönte a 3 évvel ezelőtti tulibokrétát, amit a Pere Lachaise-be vittem neki küldetésként. Szabadkozott, hogy akkor épp nem volt túl jó passzban, de megnyugtattam, hogy ez mindenkivel előfordul. Mesélte, hogy tiszta hulla volt a tavaszi fáradtságtól és ne vegyem má magamra a szótlanságát. Üzeni továbbá a bázeli kollegináknak, hogy legyenek szívesek meglátogatni őt a Kunstmuseumban, mert igazán jólesne pár baráti szó. A virághoz nem ragaszkodik, a teremőrök úgyis hazavinnék nap végén.

Rövidke kanyargás után Fürstenberg ucca 6, hangulatos kisudvar, a tárt ajtó fölött tábla, hogy egészen 1863as haláláig itt élt Delacroix. Belépek, Eugén biccent fentről, hogy másszak csak föl, érezzem magam otthonosan nála.

Lépcső

Ő is régi ismerősként üdvözöl, jó a memóriája, nemhiába rándultam annyiszor a Lachaise-be anno, megjegyzett magának.
Szabadkozott az idegen arcok miatt, meg hogy nem tud megteáztatni, mer Jenny épp leszaladt bagettért, de cserébe megmutatja a műhelyét. Elfogadtam az ajánlatot, még úgy is, hogy megkért, mellőzzem a fényképezést. így csak verbálisan ad6ok képet a lakról. El kell mondjam, régen is tudták, mi a jó és akkor is szívesen laktak szép holmik közt. A mahagónibútorok megtalálták a közös nevezőt az afrikai utazóládával, ingaórával, karosszékekkel, külvilágot kizáró függönyökkel.
A palettán száraz festéknyomok, mesélte, hogy most épp mintha alkotói válságban lenne, idejét se tudja, mikor festett utoljára. Én se árultam el neki, hogy egész pontosan 149 éve.
Kellemes laknak tűnt, igazán élhető kereteket biztosított az 1kori alkotáshoz. Az udvaron lehet lazulni a fák alatt, monta, hogy ez nagy előnye a háznak, mégha nincs is közel a munkahelyéhez, bár a Saint Sulpice vállal6ó távolságra van innen.
Mosmá semmiképp nem hagyhattam ki, muszáj volt megtalálnom a templomot. Annál is inkább, merhogy ott dolgozott 6 évig az angyalos témán. Persze, mindenki vmi csöpögős, angyalhajas, habos cuccot várt vón el - mesélte - de az nem nekem való. Majd meglátod, ez sokkal valódibb lett és tartósabb is, mer nem úgy csináltam, mint a freskókat, hanem más technikával, de ez maradjon köztünk - kacsintott.

Jenny csak nem akart visszaérni a pékségből, pedig a képen becsületes arca volt és Eugén monta is, hogy nagy segítség neki a lány, má régóta vele van. Na nem úúúúúúgy, persze...
Mivel láttam rajta, hogy nincs túl jól, pát intettem és az 1re növekvő nyomás meg kíváncsiság miatt Saint Sulpice felé navigáltam. Tk egész könnyedén odataláltam - így utólag visszagondolva főleg.

A téren vidáman elfér a kút oroszlánostul, fénelonostul és galambostul:

Ahogy megígértem, csekkoltam az angyalos jelenetet, télleg elég impresszív.

Küzdelem

A szárnyas angyali türelemmel (höhö) tűri a földi kétségbeesett kísérletét, hogy legyűrje. A képet lefordít6juk saját belső küzdelmünkre, amely során fel kék ismerni, hogy elsősorban saját magunk felett szükséges győzelmet aratni. Ez valóban meglehetős kihívás, nem tudom ti hol tartatok vele. Kb életfogytos program, asszem :)
A Delacroix-féle belépő után persze ugyanúgy megvoltak az obligát xeplők, mint akármely másik templomban. Szóval ott volt a Makulátlan, meg Péter, előbbi az elmarad6atlan karonülővel, utóbbi esernyő nélkül:

Makulátlan

Szent Péter

És hát persze itt non-stop nyílik az orgona, csak nem szagosan. Az majd nemsokára kint. Viszont az órája csal, mer nem is délben voltam ott. Se nem éjfélkor.

Sípok

Aztán középen a katedra, engem mongyuk meglepett ez a feminin feng shui, persze nem vagyok illetékes a témában. A lila organza vhogy nem passzolt az alkarnyi gyertyákhoz meg az aranyos közeghez, bár lehet, hogy ez is 1 jel a tavasz visszavon6atlan közeledésére.



Drapéria

Naná, hogy kifelé menet találtam a tájékoztatót, amiben felhívták a figyelmem az 1edülálló gnómonra. Többx is elolvastam a szöveget, mégse derült ki, mitúró a gnomon, úgyhogy visszazarándokoltam a jelzett helyre. Itt aztán az is kiderült, hogy a csillagászati ismereteim is hiányosak, mer a gnómon kérem az 1ik legősibb és legszimplább mérőműszer: vízszintes alapon függőleges pálca. Mongyuk azér erről nem a pálca szó jutott eszembe, de persze csillagászati eszközként nem árt, ha kicsit méretesebb:

Gnómon

A sok falra applikált figura közül a könyvtáros teccett:

Alulnézet

Örvendetes módon megörökíthettem az amúgyis öröklétre ítélt alakokat, így legalább lát6játok, milyen társaságban múlattam az időmet tegnap.
S mivel ma kegyesebb az időjárás, s napsütést dobott ide, összerakom az utcai komplémat és ismét nekiindulok. Mára a Saint Cloud park a target, a netes ismertetők xint csodálatosan naccerü és pompás hely. Úgy legyen.

617 - Üzenet

Kedves Herceg,

Remélem, még nem alszol, hanem rám gondolsz és azt is remélem, hogy nem eszed meg ezt a galambot, amivel postázok. Inkább adj neki nevet és búzát. Hosszú út áll előtte-mögötte. Eddig nálam lakott, volt kalitja, ahol alhatott az egész napos repkedés után, s a következő előtt.

617 a qtya fülét morzsolgatta és a szavakat fontolgatta, vajon mit lehet még üzenni. Nem nagyon jutott eszébe okosság. Aztán úgy találta, hogy biztosabb, ha dallamot köt a madár lábára, s azzal bocsátja útra. Talán nem veszik el.

http://www.youtube.com/watch?v=-QCCz4mtd0E

70 nap párizsi - Like

Nos, az elmúlt napok tartalmasan és 6ékonyan teltek, reggeltől estig dolgozó, azon kívül meg alvó üzemmód. (Eltekintve a mozgolódó funkciótól)

Azt kell mondjam, nagyon naccerü itt, előző életemben (akár felhőként, akár madárként, de tk. bármiként) biztosan párizsi voltam. Majdnem ilyen:

Ebben a mostani életemben legalábbis gyanúsan jól érzem magam itten.
Például ugye az eledel miatt. Ennek majd úgyis szentelek 1 külön session-t. Vagy, hogy kedvesek 1mással a zemberek. Ez feltűnt, elég hamar. Ami hagyján, mer inkább az érdekel, hogy velem is azok.
1üttebédek vannak, ugyebár. Ez azt jelenti, hogy mindennemű és rangú munkás levonul és ahogy épp a napi gép dobja, kedélyesen elbeszélgetnek ebéd közben. Persze, nálunk is van 1üttebéd, csak ott külön asztalnál inputol a menedzsment és a pórnép. Ez meglehetőst feudális, épp csak a koncot nem vetik oda, de csak mert a menzavezetés nem venné jónéven.

Vagy éppenséggel, ha elújságolod, hogy vettél magadnak 1  parfümöt/táskát/kisautót/LCDTV-t, akármit, veled örülnek. Meglepő, ugye? Nem kapsz sanda pillantásokat, gyanakodván, hogy tuti bepuncsoltad magad a főnökhöz, nem firtatják, hogy mégis miből vetted és azt sem, hogy mennyiért. Sőt, eleve a megfogalmazás más vonatkoztatási keretből indul: megajándékoztad magad.
Persze ott, ahol nyerik a fizut és nem keresik (angolék meg csinálják; csak a magyar tudott ilyen vesztésre ítélt pozícióból indulni a pénzért), ott nem nagy kunszt megajándékozni magad ezzel-azzal. Viszont az azért xintem mutatvány, hogy tudnak 1ütt örülni veled. OK, ez csak 1 irodai beszélgetés, nem feltétlen valódi, viszont azt gondolom, hogy magyaréknál valódi az irigység melóhelyen és azon kívül is. Igazán felszabadító anélkül tölteni a napokat.

Aztán, mikor ma este sikerült megmérettetés nélküli paradicsommal a pénztárhoz járulnom, s a kasszírúrfi felhívta rá a figyelmem, nem volt a tekintetében se rosszallás, se szánalom. Töknyugottan monta, hogy mennyek csak méregetni, megvár. Hitetlenkedve néztem rá és a mögöttem állóra is, hogy 1ikük se húzta a száját, de még az enyémet se. Bizonyára nagyon kétségbeesett fejjel loholtam vissza, mer a pénztáros csodálkozva figyelt és érdeklődött, hogy szávászává? Hiába, azér belémégett az alig 1 hete odahagyott világ, ahol ilyen esetben többnyire bukta lesz a gyümölcsből, mer ha visszamennék mérni, hát minimum meglincselnének. Pénztárossal az élen.
Lehet, hogy csak én járok ilyen boltokba otthon?

Mielőtt még bárki is túlzással vádolna, gyorsan mondok 1 ellenpéldát a mai napból. Utólag vicces, mint a bosszantó esetek szoktak lenni. Akkor csendben habzott a szám, s az asztal alatt rángott a lábam, mégsem rúgtam.

Munkám során azzal (is) foglalatoskodom, hogy a rencerben 1000 éve stagnáló elemeket forszírozom. Nagy eséllyel olyanoknál vesztegelnek ezek a megfeneklett papírhajók, akiknek 0 fogalmuk sincs arról, mit is kéne csinálni. Főleg, arról nincs, hogy hol. Ezért aztán felkerekedünk és gyorstalpaló képzést nyújtunk a tudatlan delikvensnek. Aki hamisítatlan francia öntudattal méltatlankodik, s kel ki magából, hogy ő bizony igenis megcsinálta a munkáját. Kapott értesítő mélt a rencertől, hogy ez és ez a cucc már le van zárva és használhatatlan további feldolgozásra.
Kollegina (és nem szőke!) nagy elánnal előtúrja a bizonyítékot, azt a mélt, amit a rencer automatikusan generált értesítésére küldött válaszul. Ez kb olyan, mintha én válaszSMS-t küldenék a bankomnak, mikor jön a pénzfelvevős SMS.
Nem röhörésztem vinnyogva, elvégre komoly cég komoly alkalmazottjai vagyunk, de nem kevés erőfeszítésbe került nem visítani. Hangsúlyoztuk az értesítés mibenlétét, s a tennivalókat hasonló esetben. Háborgott még vmennyit, aztán sorsára hagytuk, s megkönnyebbülve engedtünk a szelepen.

A villámképzés sajnos csak a rövid távú memóriájába égett, mert mire visszaértem az asztalomhoz, konstatáltam, hogy ugyanaz a probléma áll fenn, ugyanannál a doksinál. Természetesen kollegina is ugyanaz. Most már sejtem, miért a francia déjà vu kifejezést használjuk, ha úgy érzed, adott helyzet már megtörtént 1x.

Ám kijelenthetjük, hogy hasonszőrök mindenhol előfordulnak a planétán, s csak miattuk nem érdemes máshova rándulni.
Summa summarum, képzeletbeli Lifebook oldalamon nyomok 1 kövér like-ot Párizsra :) Ismét.

70 nap párizsi - Francia bukta

Nos, az volt, hogy a tegnapelőttől érvényes új életmódom részeként, gondoltam, bejelentkezek 1 ilyen orvos által felügyelt kilószámlálásra.

//Ja, az új életmód. Annyiból áll, hogy megpróbálok több zőccség-gyümölcsöt bevinni az egész nap ültetett korpuszomba, és jó esetben reggel-este, rosszabb esetben este, legrosszabb esetben pedig 3 naponta mozgolódok.

Ami a mozgolódást illeti, tegnapelőtt nagyon buzgott bennem a tettvágy ezügyben és ugyebár lefáradtam a szálló tornatermébe. Ott rögtön szembesültem a ténnyel, hogy nem is futópad van, hanem evező.
Még sosem eveztem szárazföldön; vízen is minimálisat - najó, semennyit. Szóval rácsüccsentem a kis csúszkára és örültem, hogy nincs velem szemben tükör, mer én úgy eveztem, ahogy az oktatófilmekben bemutatják: hogyan NE csinálja SENKI. 2 perc antidemonstráció után úgy döntöttem, szemügyre veszem inkább a kerekest, azt úgyis nagyon xetek, biciklizni, közben száll a hajam a szélben, madárrajok kísérnek, és pipacsok virítanak az útszélen.
Gondoltam, hogy itt nem lesz ilyesfajta élmény, max vmi halu által, de azt meg nem hoztam. Szóval a bicikli nagyon profi, olyannyira, hogy kizárólag spinningcipővel lehet rápattanni. A helyzet az, hogy én helyigénye miatt nem pakoltam tornacipót, csak tornagatyát, tornafelsőt és tornazoknit. S mivel tarlón is 1000 éve nem jártam, inkább nem pattintottam a talpamat a pedálra.
Aki követi az eseményeket, mosmá tudja, hogy csak a lépcsőző maradt. Amit meglehetőst utálok. Hádesebaj, szerotoninért sokmindenre képes vagyok, és különben is feltett szándékom diótörőfenekűvé lenni, tehát usgyi, lépegessünk. Leléptem 500 kilojoule-t, és csakazértsem néztem meg, hogy ez felér-e esetleg 1 almával, vagy netán 1 croissant-nal.

Ma 2szemközt figuráztam a 609ben, behúzott függönyökkel, holnap pedig ismét tornaterem, majd pedig a jól megérdemelt szauna :) //

Visszatérve a kilószámolós projektre. Azt tudni kell, hogy azér nem minden francia nőnem 1 szilfid, így itt is megtalálta a célközönségét az a netes oldal, ami szaktudásra hivatkozva ígéri, hogy személyre szabott tanácsokkal szabadulhacc meg a nemkívánatos szövetektől. Ét-,  és mozgásrenddel.
A program 1. lépésben azt firtatja, hova tárolod el a bánatcsokikat, a csajos délutánok tiramisuhegyeit, a multiplexek tortilla 3szögeit. Nem hátráltam meg és klikkeltem.
Ekkor azt kérdezte, hogy mennyi kiló vagyok most. Kutattam az emlékeimben, hogy legutóbbi hördülésemkor mit mutatott a közellenség mérleg. Kicsit retusáltam rajta és beírtam.
3. adat, hogy mégis mennyi xetnék lenni. Nem túloztam, s megadtam a versenysúlyom. Jó jelnek vettem, hogy nem dobott ki a rencer. Eztán még elárultam, hogy nőnemben ragozok, és hogy hány centi alacsony vagyok.
Végül nagy levegő és aszontam, lássuk! Persze, itt se vettek komolyan, mer ezt az üzenetet kaptam:

! Attention: votre poids actuel est insuffisant pour votre taille. Ce site est destiné aux personnes en surpoids, nous vous encourageons donc à consulter votre médecin !

Tehát felhívja a figyelmemet arra, hogy ez az oldal túlsúlyosak számára készült, az én súlyom pedig már mosse elegendő a centimhez, úgyhogy forduljak orvoshoz. Mármint 1 másikhoz.

Imígy készült el a francia buktám. Efölötti bánatos örömömet kiéltem 1 gesztenyekrémes palacsintában. Megehettem, elvégre mosmá igazolásom is van!

70 nap párizsi - Reptéri transzfer

Direkt járat lévén a csütörtöki, most épp más értelmezést nyer a kifejezés. Viszont nem kevésbé izgalmasat.

Történt ugyanis, hogy amint kitudódott a jövetelem, az 1ik itteni kollegina lecsapott az alkalomra és rám. Elsődlegesen persze nekem örült meg iszonyatosan, majd annak, hogy akkor ugyebár megtenném, hogy a reptérről viszek neki dohányárut. Merhogy nálunk még a kerítés is piros marlboróból van, ráadásul potom péncér, szóval l1ek má olyanjó és röptessek meg 2 kartonnal. Kifizeti, amint ideérek - akkor még oda.
Mongyuk, legalább nem pálinkát kért, mer az nehezebb is, meg törékeny és lehet, kínosabb 1 kartonnyi pálesszel nyomulni az A8-as kapuhoz, mint 1 többé-kevésbé diszkrét nejlonszatyorral. (Esse gondoltam, hogy valaha is diszkrétnek titulálok 1 reptéri műanyagtáskát. Ugye milyen relatív minden :) )

Szóval, a nagykabátos-sálas-kurdigános-laptopos biztonsági vizsgálat után bevetődök a szupercsillámos szekcióba, ahol csupa kártékony, ámde olykor felettébb 6ékony szenvedélyeknek lehet áldozni - nem kevés valutát.
Tekintve, hogy enyhén málhás öszvérnek éreztem magam a 2 táska, téli felxelés alatt, meg xencsére színtévesztő se vagyok, nem sokat időztem a polcok előtt, s leemeltem 2 csík piros dohányárut. Oldalaztam az üvegek között, nehogy lesodorjak pár %ot amorf kiterjedésemmel, s máris ott termettem a kasszánál.

1etlen 1 vki képezte a sort éppen, így gyors előremenetelre számíthattam. Előkészítettem a sokoldalú kártyámat, s EKKOR tűnt fel, hogy a piros csíkra rányomták ezt: 100's.
Bár a rendeléskor nem volt kikötés a szívás hossza, és lehet, hogy nem toloncolt volna ki az illetékes ezzel se, nem kockáztattam. Az arra tébláboló eladó félkész(séges)en felajánlotta, hogy hoz rövidet, ha xetném. Hámondom, ha má így be6ároltuk, hogy mit xethetnék, igen, nagyxű lesz, ha hoz 2 rövidebb csíkot.

Eközben az előttem álló sor egész tempósan haladt, és a kasszírkisasszony már csomagolta is be a hennessy-t meg még kitudjamit.
Míg a sor a tárcájában kutakodott, a pénztáros előzékenyen felajánlotta, hogy közben becsippantja a beszállókártyámat, annyival is előbbre leszünk. Helyeseltem, csippantottunk, és épp a piros csíkok is megérkeztek, így hát fizettem is. Még 1 csippanás, aláírás, papírblokkolás, a kisasszony nice flight-ot kíván és pát int az előttem álló sornak.

Aki ekkor blokkol - effektíve, s közli, hogy egész vonzó lehetőség, de ő még nem fizette ki a szajrét.

6ásszünet, majd konstatálom, hogy éppen most vettem 52 euróért 1 üveg konyakot és talán 1 mangalicakolbászt. Mind2 a kedvencem.
Merérted, ha legalább thermolifting ultramélyhidratáló nappali krém 30as fényfaktorral, ajándék kollagéntermelést serkentő ajaktáplálóval luxus kiszerelésben, akkor aszondom, jóvan, maradjon, úgyis PONT erre volt szükségem.
Nadehogy disznót öntözzek cirka 40%-kal meg a sűrű könnyeimmel, hát thank you, but no thank you.

A kasszírkisasszony egész jól leplezi a tikkelést, gyakorlatlan szemlélőnek olybá tűnik, nevetőráncok gyűlnek a szeme sarkában. Pedig. Inkább viharfelhők.
Merugyebár kérdésnek helye nincs, ezt vissza kell csinálni. Leszögezem az 1személyes sornak, hogy ne is reménykedjen, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy rendeztem a számláját, hiába akar velem ebédelni, ki van zárva.

Jön a back office, kasszírkisasszony előtárja az issue-t, közösen ámulnak, majd töprengenek, mi, a 2fős sor toporgunk, végül kitalálják, hogyan mentsenek meg a cucctól, s hogyan kerüljön a végfelhasználóhoz a konyak.
Néhány újabb blokk, sztornóblokk, debit-kredit papírozás után tiszta a képlet, én ismét fizetek, ezúttal tényleg a csíkokat, csippanás, aláírás, déjá vu, a pénztáros szavát adja, hogy a számlámra való visszautalás megtörtént, s aszongya, viszontlátásra. De xintem ekkor nem volt őszinte. Ha eddig nem rakta ki a reptársaság, ő maga adja be a felmondását.

Mindezt azért mertem leírni, mert ma koradélután 1 újabb csippanás; most a telefonomon, jelezte, hogy 52 eurónak megfelelő pénc érkezett a számlámra. Vajon melyik nap volt jobb az árfolyam? Ezt már meg se néztem.