617 - Üzenet

Kedves Herceg,

Remélem, még nem alszol, hanem rám gondolsz és azt is remélem, hogy nem eszed meg ezt a galambot, amivel postázok. Inkább adj neki nevet és búzát. Hosszú út áll előtte-mögötte. Eddig nálam lakott, volt kalitja, ahol alhatott az egész napos repkedés után, s a következő előtt.

617 a qtya fülét morzsolgatta és a szavakat fontolgatta, vajon mit lehet még üzenni. Nem nagyon jutott eszébe okosság. Aztán úgy találta, hogy biztosabb, ha dallamot köt a madár lábára, s azzal bocsátja útra. Talán nem veszik el.

http://www.youtube.com/watch?v=-QCCz4mtd0E

70 nap párizsi - Like

Nos, az elmúlt napok tartalmasan és 6ékonyan teltek, reggeltől estig dolgozó, azon kívül meg alvó üzemmód. (Eltekintve a mozgolódó funkciótól)

Azt kell mondjam, nagyon naccerü itt, előző életemben (akár felhőként, akár madárként, de tk. bármiként) biztosan párizsi voltam. Majdnem ilyen:

Ebben a mostani életemben legalábbis gyanúsan jól érzem magam itten.
Például ugye az eledel miatt. Ennek majd úgyis szentelek 1 külön session-t. Vagy, hogy kedvesek 1mással a zemberek. Ez feltűnt, elég hamar. Ami hagyján, mer inkább az érdekel, hogy velem is azok.
1üttebédek vannak, ugyebár. Ez azt jelenti, hogy mindennemű és rangú munkás levonul és ahogy épp a napi gép dobja, kedélyesen elbeszélgetnek ebéd közben. Persze, nálunk is van 1üttebéd, csak ott külön asztalnál inputol a menedzsment és a pórnép. Ez meglehetőst feudális, épp csak a koncot nem vetik oda, de csak mert a menzavezetés nem venné jónéven.

Vagy éppenséggel, ha elújságolod, hogy vettél magadnak 1  parfümöt/táskát/kisautót/LCDTV-t, akármit, veled örülnek. Meglepő, ugye? Nem kapsz sanda pillantásokat, gyanakodván, hogy tuti bepuncsoltad magad a főnökhöz, nem firtatják, hogy mégis miből vetted és azt sem, hogy mennyiért. Sőt, eleve a megfogalmazás más vonatkoztatási keretből indul: megajándékoztad magad.
Persze ott, ahol nyerik a fizut és nem keresik (angolék meg csinálják; csak a magyar tudott ilyen vesztésre ítélt pozícióból indulni a pénzért), ott nem nagy kunszt megajándékozni magad ezzel-azzal. Viszont az azért xintem mutatvány, hogy tudnak 1ütt örülni veled. OK, ez csak 1 irodai beszélgetés, nem feltétlen valódi, viszont azt gondolom, hogy magyaréknál valódi az irigység melóhelyen és azon kívül is. Igazán felszabadító anélkül tölteni a napokat.

Aztán, mikor ma este sikerült megmérettetés nélküli paradicsommal a pénztárhoz járulnom, s a kasszírúrfi felhívta rá a figyelmem, nem volt a tekintetében se rosszallás, se szánalom. Töknyugottan monta, hogy mennyek csak méregetni, megvár. Hitetlenkedve néztem rá és a mögöttem állóra is, hogy 1ikük se húzta a száját, de még az enyémet se. Bizonyára nagyon kétségbeesett fejjel loholtam vissza, mer a pénztáros csodálkozva figyelt és érdeklődött, hogy szávászává? Hiába, azér belémégett az alig 1 hete odahagyott világ, ahol ilyen esetben többnyire bukta lesz a gyümölcsből, mer ha visszamennék mérni, hát minimum meglincselnének. Pénztárossal az élen.
Lehet, hogy csak én járok ilyen boltokba otthon?

Mielőtt még bárki is túlzással vádolna, gyorsan mondok 1 ellenpéldát a mai napból. Utólag vicces, mint a bosszantó esetek szoktak lenni. Akkor csendben habzott a szám, s az asztal alatt rángott a lábam, mégsem rúgtam.

Munkám során azzal (is) foglalatoskodom, hogy a rencerben 1000 éve stagnáló elemeket forszírozom. Nagy eséllyel olyanoknál vesztegelnek ezek a megfeneklett papírhajók, akiknek 0 fogalmuk sincs arról, mit is kéne csinálni. Főleg, arról nincs, hogy hol. Ezért aztán felkerekedünk és gyorstalpaló képzést nyújtunk a tudatlan delikvensnek. Aki hamisítatlan francia öntudattal méltatlankodik, s kel ki magából, hogy ő bizony igenis megcsinálta a munkáját. Kapott értesítő mélt a rencertől, hogy ez és ez a cucc már le van zárva és használhatatlan további feldolgozásra.
Kollegina (és nem szőke!) nagy elánnal előtúrja a bizonyítékot, azt a mélt, amit a rencer automatikusan generált értesítésére küldött válaszul. Ez kb olyan, mintha én válaszSMS-t küldenék a bankomnak, mikor jön a pénzfelvevős SMS.
Nem röhörésztem vinnyogva, elvégre komoly cég komoly alkalmazottjai vagyunk, de nem kevés erőfeszítésbe került nem visítani. Hangsúlyoztuk az értesítés mibenlétét, s a tennivalókat hasonló esetben. Háborgott még vmennyit, aztán sorsára hagytuk, s megkönnyebbülve engedtünk a szelepen.

A villámképzés sajnos csak a rövid távú memóriájába égett, mert mire visszaértem az asztalomhoz, konstatáltam, hogy ugyanaz a probléma áll fenn, ugyanannál a doksinál. Természetesen kollegina is ugyanaz. Most már sejtem, miért a francia déjà vu kifejezést használjuk, ha úgy érzed, adott helyzet már megtörtént 1x.

Ám kijelenthetjük, hogy hasonszőrök mindenhol előfordulnak a planétán, s csak miattuk nem érdemes máshova rándulni.
Summa summarum, képzeletbeli Lifebook oldalamon nyomok 1 kövér like-ot Párizsra :) Ismét.

70 nap párizsi - Francia bukta

Nos, az volt, hogy a tegnapelőttől érvényes új életmódom részeként, gondoltam, bejelentkezek 1 ilyen orvos által felügyelt kilószámlálásra.

//Ja, az új életmód. Annyiból áll, hogy megpróbálok több zőccség-gyümölcsöt bevinni az egész nap ültetett korpuszomba, és jó esetben reggel-este, rosszabb esetben este, legrosszabb esetben pedig 3 naponta mozgolódok.

Ami a mozgolódást illeti, tegnapelőtt nagyon buzgott bennem a tettvágy ezügyben és ugyebár lefáradtam a szálló tornatermébe. Ott rögtön szembesültem a ténnyel, hogy nem is futópad van, hanem evező.
Még sosem eveztem szárazföldön; vízen is minimálisat - najó, semennyit. Szóval rácsüccsentem a kis csúszkára és örültem, hogy nincs velem szemben tükör, mer én úgy eveztem, ahogy az oktatófilmekben bemutatják: hogyan NE csinálja SENKI. 2 perc antidemonstráció után úgy döntöttem, szemügyre veszem inkább a kerekest, azt úgyis nagyon xetek, biciklizni, közben száll a hajam a szélben, madárrajok kísérnek, és pipacsok virítanak az útszélen.
Gondoltam, hogy itt nem lesz ilyesfajta élmény, max vmi halu által, de azt meg nem hoztam. Szóval a bicikli nagyon profi, olyannyira, hogy kizárólag spinningcipővel lehet rápattanni. A helyzet az, hogy én helyigénye miatt nem pakoltam tornacipót, csak tornagatyát, tornafelsőt és tornazoknit. S mivel tarlón is 1000 éve nem jártam, inkább nem pattintottam a talpamat a pedálra.
Aki követi az eseményeket, mosmá tudja, hogy csak a lépcsőző maradt. Amit meglehetőst utálok. Hádesebaj, szerotoninért sokmindenre képes vagyok, és különben is feltett szándékom diótörőfenekűvé lenni, tehát usgyi, lépegessünk. Leléptem 500 kilojoule-t, és csakazértsem néztem meg, hogy ez felér-e esetleg 1 almával, vagy netán 1 croissant-nal.

Ma 2szemközt figuráztam a 609ben, behúzott függönyökkel, holnap pedig ismét tornaterem, majd pedig a jól megérdemelt szauna :) //

Visszatérve a kilószámolós projektre. Azt tudni kell, hogy azér nem minden francia nőnem 1 szilfid, így itt is megtalálta a célközönségét az a netes oldal, ami szaktudásra hivatkozva ígéri, hogy személyre szabott tanácsokkal szabadulhacc meg a nemkívánatos szövetektől. Ét-,  és mozgásrenddel.
A program 1. lépésben azt firtatja, hova tárolod el a bánatcsokikat, a csajos délutánok tiramisuhegyeit, a multiplexek tortilla 3szögeit. Nem hátráltam meg és klikkeltem.
Ekkor azt kérdezte, hogy mennyi kiló vagyok most. Kutattam az emlékeimben, hogy legutóbbi hördülésemkor mit mutatott a közellenség mérleg. Kicsit retusáltam rajta és beírtam.
3. adat, hogy mégis mennyi xetnék lenni. Nem túloztam, s megadtam a versenysúlyom. Jó jelnek vettem, hogy nem dobott ki a rencer. Eztán még elárultam, hogy nőnemben ragozok, és hogy hány centi alacsony vagyok.
Végül nagy levegő és aszontam, lássuk! Persze, itt se vettek komolyan, mer ezt az üzenetet kaptam:

! Attention: votre poids actuel est insuffisant pour votre taille. Ce site est destiné aux personnes en surpoids, nous vous encourageons donc à consulter votre médecin !

Tehát felhívja a figyelmemet arra, hogy ez az oldal túlsúlyosak számára készült, az én súlyom pedig már mosse elegendő a centimhez, úgyhogy forduljak orvoshoz. Mármint 1 másikhoz.

Imígy készült el a francia buktám. Efölötti bánatos örömömet kiéltem 1 gesztenyekrémes palacsintában. Megehettem, elvégre mosmá igazolásom is van!

70 nap párizsi - Reptéri transzfer

Direkt járat lévén a csütörtöki, most épp más értelmezést nyer a kifejezés. Viszont nem kevésbé izgalmasat.

Történt ugyanis, hogy amint kitudódott a jövetelem, az 1ik itteni kollegina lecsapott az alkalomra és rám. Elsődlegesen persze nekem örült meg iszonyatosan, majd annak, hogy akkor ugyebár megtenném, hogy a reptérről viszek neki dohányárut. Merhogy nálunk még a kerítés is piros marlboróból van, ráadásul potom péncér, szóval l1ek má olyanjó és röptessek meg 2 kartonnal. Kifizeti, amint ideérek - akkor még oda.
Mongyuk, legalább nem pálinkát kért, mer az nehezebb is, meg törékeny és lehet, kínosabb 1 kartonnyi pálesszel nyomulni az A8-as kapuhoz, mint 1 többé-kevésbé diszkrét nejlonszatyorral. (Esse gondoltam, hogy valaha is diszkrétnek titulálok 1 reptéri műanyagtáskát. Ugye milyen relatív minden :) )

Szóval, a nagykabátos-sálas-kurdigános-laptopos biztonsági vizsgálat után bevetődök a szupercsillámos szekcióba, ahol csupa kártékony, ámde olykor felettébb 6ékony szenvedélyeknek lehet áldozni - nem kevés valutát.
Tekintve, hogy enyhén málhás öszvérnek éreztem magam a 2 táska, téli felxelés alatt, meg xencsére színtévesztő se vagyok, nem sokat időztem a polcok előtt, s leemeltem 2 csík piros dohányárut. Oldalaztam az üvegek között, nehogy lesodorjak pár %ot amorf kiterjedésemmel, s máris ott termettem a kasszánál.

1etlen 1 vki képezte a sort éppen, így gyors előremenetelre számíthattam. Előkészítettem a sokoldalú kártyámat, s EKKOR tűnt fel, hogy a piros csíkra rányomták ezt: 100's.
Bár a rendeléskor nem volt kikötés a szívás hossza, és lehet, hogy nem toloncolt volna ki az illetékes ezzel se, nem kockáztattam. Az arra tébláboló eladó félkész(séges)en felajánlotta, hogy hoz rövidet, ha xetném. Hámondom, ha má így be6ároltuk, hogy mit xethetnék, igen, nagyxű lesz, ha hoz 2 rövidebb csíkot.

Eközben az előttem álló sor egész tempósan haladt, és a kasszírkisasszony már csomagolta is be a hennessy-t meg még kitudjamit.
Míg a sor a tárcájában kutakodott, a pénztáros előzékenyen felajánlotta, hogy közben becsippantja a beszállókártyámat, annyival is előbbre leszünk. Helyeseltem, csippantottunk, és épp a piros csíkok is megérkeztek, így hát fizettem is. Még 1 csippanás, aláírás, papírblokkolás, a kisasszony nice flight-ot kíván és pát int az előttem álló sornak.

Aki ekkor blokkol - effektíve, s közli, hogy egész vonzó lehetőség, de ő még nem fizette ki a szajrét.

6ásszünet, majd konstatálom, hogy éppen most vettem 52 euróért 1 üveg konyakot és talán 1 mangalicakolbászt. Mind2 a kedvencem.
Merérted, ha legalább thermolifting ultramélyhidratáló nappali krém 30as fényfaktorral, ajándék kollagéntermelést serkentő ajaktáplálóval luxus kiszerelésben, akkor aszondom, jóvan, maradjon, úgyis PONT erre volt szükségem.
Nadehogy disznót öntözzek cirka 40%-kal meg a sűrű könnyeimmel, hát thank you, but no thank you.

A kasszírkisasszony egész jól leplezi a tikkelést, gyakorlatlan szemlélőnek olybá tűnik, nevetőráncok gyűlnek a szeme sarkában. Pedig. Inkább viharfelhők.
Merugyebár kérdésnek helye nincs, ezt vissza kell csinálni. Leszögezem az 1személyes sornak, hogy ne is reménykedjen, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy rendeztem a számláját, hiába akar velem ebédelni, ki van zárva.

Jön a back office, kasszírkisasszony előtárja az issue-t, közösen ámulnak, majd töprengenek, mi, a 2fős sor toporgunk, végül kitalálják, hogyan mentsenek meg a cucctól, s hogyan kerüljön a végfelhasználóhoz a konyak.
Néhány újabb blokk, sztornóblokk, debit-kredit papírozás után tiszta a képlet, én ismét fizetek, ezúttal tényleg a csíkokat, csippanás, aláírás, déjá vu, a pénztáros szavát adja, hogy a számlámra való visszautalás megtörtént, s aszongya, viszontlátásra. De xintem ekkor nem volt őszinte. Ha eddig nem rakta ki a reptársaság, ő maga adja be a felmondását.

Mindezt azért mertem leírni, mert ma koradélután 1 újabb csippanás; most a telefonomon, jelezte, hogy 52 eurónak megfelelő pénc érkezett a számlámra. Vajon melyik nap volt jobb az árfolyam? Ezt már meg se néztem.

617 - Esti mese

Színes ruhát ölteni, mint a mesefigurák. Szárnyalni a valószerűtlenségben, kapaszkodni a semmibe, hinni a mindenben, meglátni a csilláron lengedező szerelmet, olyan gyorsan tekerni a  biciklit, hogy elemelkedj a földről, óriási lufit kapni a vásárból, s szállni vele a mezők fölött, álmodni, hogy ébren vagy, belenézni a kígyó szemébe s elbűvölni, kötélen dervisnek lenni, akkorát ugrani, hogy belelökd a Holdat az Éjtengerbe, 1 éjszakára királylánnyá változni, gyerekkori szörnyeket kinevetni, égigérő létrát találni a kamrapolcon, összekarolni sosem látott barátokkal, megszépülve az erőtől, tudva a szépség erejét, suhanni a Naptól fénylő termek tükreiben, s meglátni a Valódit a tekintetekben.

Mindenkinek a legjobb álma jöjjön el éjjel.

70 nap párizsi - Szerotonindózis

Retinámon napfény, hajamban szél, fülemben madárcsirip, tagjaimban jóleső fáradtság, arcomon derű, idegeimben csend. Táskámban pedig monts et merveilles :)
Valszleg igazán ki lehetek simulva, mert még a rolleres/triciklis, galambkergető gyerekek visongása sem bosszant.

Padon sütögetve azt a csekély felületet, amit a februári öltözetemből szabadon süthet a Nap, nagy sóhajokkal és megnyugvással konstatálom, hogy idén is lesz tavasz, 1 hírnöke már mellém is állt:

Ha netán nem lenne egészében rózsaszín ez a vasárnap, hát bebiztosítottam magam a fent említett monts et merveilles című pékáruval. Előrebocsátom: brutális. Megláttam a 3szöget a kirakatban és tudtam: kell nekem. Jó, hogy nem a padon fogtam hozzá, mert az első harapásnál mély torokhangok törtek fel a falat mellett, hogy hosszas nyögdécselésben juttassák kifejezésre a kétségtelen gyönyört.
Mellékelek 1 képet a vizuális típusoknak:

Igenigen, mézben pirított mandulaszeletkék aranylanak a tetején, ha ezeket átroppantod, jön a lekváros töltelék, majd 1 kis tészta, aztán diós réteg, még 1 tészta, és így tovább. Kiadós szerotoninforrás :) Olyannyira, hogy 1 nekirugaszkodásra nem is bírtam eltüntetni, de még ma leSZÁMolok vele.

Jó tudni, hogy a szerotoninszintet jótékonyan befolyásolja mind az alvás, mind a testmozgás; l1n az akár szexuális töltetű, akár szimpla testedzés. Mivelhogy előbbi nemlétező entitás jelenlegi életemben, tiszteletem teszem a tornateremben és tekerek-lépegetek a kékmadárért.  

Ha vki kételkedne a hormonok erejében, kínálok 1 még tudományosabb alternatívát. Miszerint, mindenki a maga boldogulásának a kovácsa. Merugyebár tudjuk pálferi óta, hogy a boldogságunk max 50%ban determinált genetikailag. Vagyis, ha nem vagy a génlottó nyertese, még mindig marad 50%od, hogy marhajól érezd magad. Najó, 10%ban foghatod a körülményekre, ha mégsem vagy hejdejól. Viszont a 40%-ot nem lehet elsunnyogni, az mindenképp kinek-kinek a kezében.

Nekem ma simán megvolt az optimális % és a hormonadag is.

Éljen Európa, a koratavasz, a levegőben terjedő örömhullám, és szegény újságírók, akik ismét az asztaluknál robotolnak.

70 nap párizsi - Expo

A vasárnapi csajos délután 1ik eleme volt a Romy Schneider kiállítás, már nagyon presszionálva éreztem magam a rengeteg és 6almas plakáttól.
Szóval hevenyésztem 1 körülbelüli térképet net alapján, reméltem, élesben is ugyanolyan érthető lesz, mint a gép előtt.
Az volt.

Napsütötte séta, s máris odaértem az Espace Landowski-hoz, ami múzeumként, moziként meg kiállítóközegként is funkcionál.
Kivártam a 2 fős sort és megvettem a plein tarif-omat. Fellifteztem a 4-re és már ott is voltam a kultusz kellős közepében. Meglepetésemre nem csak masnis kislányok és anyukáik nézelődtek, hanem mindenféle korú pasik is. Mongyuk, a ballonkabátosról először aszittem, vmi mutogatós, s profitál a félhomályból, de xencsére nem.

Tehát 1001 kép, címlap, képeslap, telefonkártya (tudjátok, a 100 egységes, amikor már nem pénzzel kellett a fülkébe menni), törifüzet 1952ből, benne Kossuth és Jellasics nevével, felkiáltójellel.
Sissi filmek Andrássy gróffal, valcerral, súlyos ruhakölteményekkel, páratlan panorámákkal. A vitrinekben cukorkás dobozok, petits mots-k Romy-tól, megannyi akkor semmiség, most meg belépti díjas látványosság. Valahol kicsit szomorú, nem? Bár, neki már mind1.  

Alain Delon, mint l'instrument de destin. Ráadásul 2x. Ábrándos távolba merengések, túlfűtött jelenetek a Piscine-ből Vele; már akkor is tudták a mozisták, mitől döglik a légy, meg az oly becses hölgyközönség.
A magánéletük persze nem volt ennyire idilli, a szépfiú hol verte, hol csalta jegyesét, majd külön évek, majd újra összejöttek, majd újra külön-külön. Hiába, a szépfiúk többnyire deficitesek.

82ben találtak rá kétes körülmények között. 43 évesen. Végképp nem cserélnék vele. Alaposabb infók itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Romy_Schneider

Figyelem, végzetesen romantikus, lányálmokban dögivel előforduló képek következnek!

(A reklám átugorható. Éljen a fogyasztói társadalom :) )

Amikor lesétáltam a negyedikről, hosszadalmas sor kanyargott a pénztárnál. Jókorra időzítettem a vizitet :)