70 nap párizsi - Újabb vizit

Azt kell mondjam, hogy itt a klíma minden, csak épp nem tavaszi. Nade ez nem szegheti kedvem, így szombaton ismét nekivágtam a városnak, csak megvártam, míg letelik Stéphane műszaka, nehogy eszébe jusson csatlakozni. Vagy bármi 1éb.

Persze gondolnivaló, hogy csak belecsöppenek 1 jó kis parádé közepébe, mikor tök ártatlanul felkúszok a metrólyukból. Sikerült a szír követelésekbe lépcsőznöm, meg 1 csapat színes-szagos lázadóba. Valaki azér szól6ott vón nekik, hogy Szíria kicsit odébb van. Persze nem lettem valaki, mer fognak, bekalodáznak és megmáglyáznak. Bár, amilyen hideg volt, 1 kis lélekmelegítő rámfért vón.

Szír követelések

Aztán csak kellett 1 kicsit keveregni, de így legalább megvolt az Ártatlanok kútja. Nem volt kitáblázva, hogy ártatlanoknak, vagy ártatlanító-e a vize, így inkább nem kockáztattam.

Ártatlanoknak

Ugyebár feltett célom volt hiányosságot pótolni (1et a sok közül), s megvizitálni a Saint Eustache templomot. Gyaur qtya létemre lassan többet fordulok elő ilyen helyeken, mint 1 hivatalosan hívő felebarát.

A kegyhely az 1. kerületben található, jelenleg 1 átépítés kellős közepén. Mondanom se kell, baromira feldobódtam mikor odaértem és láttam, hogy itt márpedig túrás esete forog fenn. Egész decemberig. Viszont! Öröm az ürömben, hogy van 1 újabb tuti indokom a 2013-as visszatérésemre. Éljen a pozitív gondolkodás :)
Szegénykémből ennyit lehetett kerítés nélkül képezni:

Fás

Ahányan építették ezt a templomot kvázi 100 éven át, kész csoda, hogy nem veszett el a sok kéz között, mint ama emlegetett gyerek.  

Híres emberek kedvelőinek néhány celeb:
 - itt keresztelték meg Richelieu-t, Molière-t és Madame de Pompadour-t. Ugye-ugye, mindenki 1enlőnek születik, de 1 perccel később is már mennyivel másabb a helyzet :) A későbbi évekbe ne is menjünk bele :)
 - ide temették La Fontaine-t és Mozart anyját. Ha 1más mellé, akkor biztos vannak nagy mulatságok.

Ez itt a főhajó, jó, hogy nem kellett evezni:

Főhajó

A távolban az ott nem 1 fehér vitorla, hanem a papsi, mer csöbörből vödörbe; a szíreket megúsztam ugyan, viszont itt erőst készülődtek a misére. Hámivel magyaron is csak segédlettel asszisztálok, nem terveztem pont 1 franciára benevezni.

Azért pont Saint Eustache a templom, mer itt tárolják a relikviáit. A képezés kvázi esélytelen volt a félhomályban, így nem tudtam meg, mijét tették vitrinbe. Biztos az Eustache-kürtjét.

Itt nem könyvtárost tapasztottak a falra, hanem a 3 párkát. Vagy a 3 királyfit. De legalábbis nem a 3 kismalacot.

Falazás

Ez a lámpás ez tök jól néz ki, gondoltam, teszek vele 1 kört a hajókban, de rögzítették az oszlophoz. Ezek xint másnak is megfordult már a fejében, ezért az elővigyázatosság. És a bizalom?!

Lámpás

A másik, ami teccett, az a meganyalóka. Még régen, a gyerekkoromban lehetett kapni ezt a csupaműanyagból csavart színes rettenetet. Itt gondoltak a nagy gyerekekre is, mer több ilyet is kitettek:

Csavart

A hajók Tatjánál kikerültem a lakatlant és bepozicionáltam magam, hogy a lehető legátfogóbb képet abszolváljam. Ez lett belőle:

Kápolna

Nagyon megörültem, mikor megláttam magunkat a jövőből :) Ezek xint jó úton járunk; Sa és én. Én vagyok a jobboldalsó; mongyuk a ruhám nem a legelőnyösebb, viszont kivan a kerekem!

Sainte Ursule-lel :)

Már kifelé tartottam, mikor gyött 1 arc és aszonta, pörögjek fel, mer mingyá kezdődik a műsor és aközben nem lehet fotografálni. Nem pont ezekkel a szavakkal közölte, de vettem az adást, és gyorsan bedobozoltam Temperantiát:

Mértékletesség int

Mértékletesség, önuralom, hidegvér, kinek mi jut eszébe róla. Aztán gyorsan kislisszoltam, nehogy belekeveredjek valamibe.

Amire ezen a szombaton végképp nem volt szükség, az ez:

Napóra

Nadeugye, akinek a szíve napsütésből van, asse bánja, ha kívül esik és fúj.

617 - Báli számadás

617 már meg se tudta mondani, mióta ült a végelát6atlan számsorok fölött. Pedig ma volt a bál, amit annyira várt. Ott lesz biztosan a Herceg is - ujjongott titokban. Ma volt a napja a nagy alkalomnak. Hiába hessegette el a gondolatot, az egész nap körülzizegte. Ettől jócskán elfáradt. Meg a kételyektől is. Ha ott is lesz, bizonyára nem 1edül érkezik. Vele lesz a Hókirálynő attaséja, a híres Véghegyi Baranka, aki közismert nagyvilági körökben és igazán szórakoztató jelenség.
617nek se ismeretsége, se híre.
Merhogy Galambot se látta azóta, hogy. Mióta is? Már több, mint 1 hete - hasított bele az aggodalom. Galamb nem volt 1 nagy légi akrobata, még sose küldte hosszabb útra. Talán csak elromlott a GPS-e - nyugtatta magát 617. Vagy csak visszafelé megállt 1 kicsit nézelődni a MagHázban, hátha talál olyan varázsmagot, amitől gyorsabban repül. 617 ezt a nyomasztást is elhessegette annyi másikkal 1ütt. Node vissza a bizonyításhoz - ösztökélte magát.

A fáradtságtól és elkeseredettségtől billegő könnyeken át már nem látta a számokat, az abakuszon ide-oda tologatta a fagolyókat, majd kifakadt:
 - Ez sehogy se jön kiiiiiiiii!!! Nehem tuhudohoooooom - és hagyta, hogy előbáli maszkírja szétmálljon arcán. Sötétlő pöttyök szaporodtak szaténruháján. Ettől még jobban elkenődött - mosmá úgyis mind1 - hüppögte.
 - Mi ez a lárma? - suhant be Uncsi Fáncsi hercegkisasszony. Majdnem teljes pompájában forgolódott a tükrök előtt. Tekintve, hogy csaknem mindenhol tükör villogott, épp csak bele nem szédült saját látványába. - Mi nem jön ki? Azok a foltok a szoknyádból? Azok nem is - kuncogott - remélem, van másik a bálra. Így nem jöhetsz.  - s dölyfös mosollyal szikráztatta gyémántgyűrűjét, amivel előző nap jegyezte el Toncsi hercegúrfi. Mindenki szemét bántotta a vakító csillogás.
 - Nem, ezek a számok nem jönnek ki - pislogott 617 az abakuszt bökdösve.
 - Ó, hát akkor nem mentél át a vizsgán, ez ilyen 1xű - vonta fel szemöldökét UncsiFáncsi. - Már nyúzod 1 ideje, nem sok eredménnyel, rájöhettél volna, hogy az idődet vesztegeted. Én mondtam, hogy nem te kellesz erre a feladatra - vetette oda flegmán a habos-fodros suhogásban a hercegkisasszony.
Tényleg - döbbent le 617 - hát ez elég nyilvánvaló. Ha eddig nem jutott 2ről a 3ra, hát eszmélhetne, hogy eztán se fog.
Demuszáj!  - nyítta befelé. Miért is? - kérdezte ki a fejéből - hogy igazad legyen? Tudod, inkább igaz légy.
Kinézett az ablakon, a szürke felhők sem vidították fel:

Kastélyudvar

Az sem, hogy a vendégek zsivaja már a kék szalonból morajlott a dolgozószobáig. Ez azt jelenti, hogy nem lesz ideje új báli ruhát keríteni.
Megdühödött.
Akkor is elmegy a bálba és megnézi magának a Herceget. Hát nem ő lesz a legszebb és most, hogy 3ra se jutott, úgy fest, a legokosabb se, ésakkormivan?! Majd lesz utánoz6atlan!
A szélrózsára bízta a halomnyi papírt, ő ugyan nem számolgat tovább.


Rajta kívül már senki nem volt a dolgozószobában. Hát persze, mindenki sietett a zeneterembe.
617 végignézett könnyfoltos ruháján, majd a szobán, hogy mit is vehetne magára, ha már oda a báli toalett. Aztán épp ellenkezőleg járt el; levedlette a ruhát, s végigmérte magát az alsóbb rétegekben. Szoknya ide vagy oda, míg meglátszik a lehellet, kénytelen titkos melegítő elemeket alkalmazni.

Ott állt tehát hímzett cipellőben, kék harisnyában, masnis térdzokniban és halványlila pruszlikban. A pontot az i-re csíkos piros kisgatyája tette fel. Haja bugris gombócként billegett fején, néhány konfetti színlett rajta. Valami még kéne, hogy teljes legyen a kép - morfondolt kissé. Tekintete felcsillant, mikor a kandallóra pillantott.
Ez az! - vidult fel és már kapta is a csörgősipkát. Kicsit poros volt és senki nem tudta, kitől származott. 617 forgatta a régi holmit; látszott, hogy míves darabnak szánták. A színei ugyan megfakultak, de ha behunyta szemét, látta, ahogy régi fényükben tündökölnek. - Velem jössz, meglátod, nagy móka lesz! - biztatta magát is 617 és gonddal a fejére illesztette a sipkát. Megrázta magát, a rekedt csörgők elfelejtett vidámsággal rezegtek.

Végigszökellt az üres termeken, elképzelte a levegőben elnyúló ugrásokat, amelyekkel xette volna elkápráztatni a Herceget, s inkább nem nézett tükörbe.
Odaért a kék szalonhoz, az ajtón túl morajlott a vendégsereg, 617 megtorpant, nyelt  1et, majd szélesre rántotta az ajtót, odaintett a zenészeknek, s azok cinkosan máris belecsaptak 617 meglehetőst illetlen kívánságába:

http://www.youtube.com/watch?v=pyvkvbyElO8

617 kihasználta a meglepetést és ugrándozva, pörögve-forogva igyekezett megtalálni a Herceget a tömegben.
Meglátta! - örömében még nagyobbat szökellt, s ekkor észrevette a fess Herceg mellett Véghegyi Barankát. Csillogott és sziporkázott, messziről sütött róla, hogy megszokta a társasági létformát.

617 elkedvetlenedett, pedig ekkorra már a Herceg közelébe ért. 1 pillanatra tényleg összefonódott a tekintetük, vagy csak szerette volna? Megpróbált úgy tenni, mintha véletlenül táncolt volna feléjük. Nem volt nehéz dolga, mert Baranka ügyesen irányította kedvező klikkek felé a Herceget.
617 utánuk nézett. Észrevette a lehulló papírdarabot. 1edül ő, mert mindenki a párt csodálta. Felkapta a márványpadlóról, s a zöld szalonba vezető ajtó felé sasszézott. Zenészei a kedvében jártak, s adták alá a ritmust, hogy kiszökhessen.

Végül kiért a súlyos levegőjű teremből, s pár mély légvétel után ügyetlenül bontogatta a félhomályban a sárgás papírkát. Vajon neki hagyták, vagy csak véletlenül ejtette el a Herceg? Izgalmában ő is elejtette a levélkét. A világítatlan teremben nem látta, merre libegett.
Neheeeeeeem leheeeeet! Most hogy találom meg?! - kapkodott 617. Ekkor ismerős suhogásra figyelt fel. Attól tartott, ennél több izgalmat már nem bír ki.
Galamb? - suttogta az üres terembe reménykedve.
Galamb volt, felcsippentette a levélkét, s 617 vállára szállva a tenyerébe ejtette. 617 sóhajtozott és pirult-sápadt.

Régi, nagyon régi üzenetet kapott. 1043-ból.

"The greatest thing I've ever known is just to love and to be loved in return."



Kyrie eleison

Lelki épülésetekre.

70 nap párizsi - Vacsora à la Française

Kir au Chardonnay, tartare de saumon à l'aneth&gingembre et du Sancerre comme vin blanc; voilà un dîner à la Française.

Csak azért nem a teraszon, mert a tavasz már elment alukálni, így kissé hűvös lett az este.
Előlegbe kis csipsz, kis kenyér, kis Kir(álylány) gyertyafényben, budoár feelingben. Bordó fal, bordó-barna bútorzat, sötétnarancs lámpaernyők, a falon óriási faforgács-szerű díszítmények, óraszerkezetek kinagyítva, oldtimer portrék.

Még le se vetkőzöm a napi hordalékot, már érkezik a vacsora. Tk 1 vágódeszkán. Szavamra, irtó látványos, de megálltam és nem fényképeztem.
A pönszér érdeklődik, kívánok-e borsot, s már rántja is elő méretes őrlőjét. Na nem az állkapcsából, csak a konyhai felszerelésből. Perszepersze, kérek borsot, s tekeri a gigaPeugeot-t. Merhogy ugye pözsóék így kezdték, konyhászati eszközök gyártásával. Nekem 2 pözsóm is van otthon, 1ik se járgány.

A lazac kellőképp gyömbéres, az aszalt paradicsom buján előtárja minden nyári titkát az olívaolajnak s nekem. Hallom a napsütötte órákat, de az is lehet, hogy a Kir játszik velem. Asse kizárt, hogy kicsit megtáncoltat, tekintve, hogy az ebéd a régmúlt homályába vész a maga szűkmarkú tányérkájával. La vie est encore plus belle comme d'hab.

Nem vagyok biztos afelől, hogy a kiskutya valódi, avagy csak kirillúzió. Akárhogy is, epizódxeplő, gyorsan kiírja magát a sztoriból azzal, hogy se magyarul, se angolul nem ért, mivel nem reagál a hellóra.

Sancerre hűvös, mint 1 jó pönsze a napos hegyoldalban. Épp annyira savas csak, hogy felpezsdítsen, nyelvem és szájpadlásom zsibong örömében, mikor találkoznak a vitális korttyal. Hársfa árnyékolta patak jut eszembe róla, bármennyire is nem passzol 1 sommelier-féle ajánláshoz. Én csak a magam laikus módján borozok, l'art pout l'art :)

Maszatos számat a ruhaszalvétába törlöm, s nézem a szajna-parti forgalmat, a fényeket. Sancerre továbbra is üde és fárad6atlan, akár a virágzás. Ugyanúgy eltölt békés örömmel és csendes tűzzel, mint a tavaszi világ; mikor biztos lehetsz afelől, hogy akármi is volt, minden újrakezdhető. Sőt, még az se kell, hogy higgyél a renaissance-ban, anélkül is megtörténik.

Az utolsó falattal megüzenem gyomortáji lazacéknak, hogy átmentek a szűrőn (is), majd hadat üzenek a kalóriáknak, s rendelek 1 crème brûlée-t. Péntekre hivatkozva az extrát választom, vagyis pisztáciával és csokival.
Sancerre-től kimelegszem és érzésem xint kipirulok, mint 1 xelmes kirándulástól.

A kerekesszékes fiú rám mosolyog és bonszoárt kíván, majd eltűnik a színről. Asszem, a desszerthez má nem kérek bort.

Kis palatáblán szervírozzák a krémeket, xencsére nem kell se palavessző, se 1éb, csak ráolvadni a látványra.
3 minitányérka, kicsit nagyobb, mint 1 mécsestartó, a balszélső 3levelű kompozícióval. Ezt sem képeztem, leginkább mer ekkorra má képtelen lettem vón 1 stabil exponálásra, tekintettel Kirre és Sancerre-re.
A kompozíciót megbontom, de így se tudom eldönteni, milyen gyümölcsöt eszek. Tk. mind1 is, mer 2 falattal eltüntetem, majd kanálra kapok és becserkészem a bal tányérkát.

Nőnemben ugyebár fogalmam sincs erről, de xintem a crème brûlée olyan, mint mikor 1 pasi elveszi a lány szüzességét. A hártyavékony karamellréteget áttörve ott a lágyan omló édesség, ami mindenedet elárasztja; muszáj lehunynod a szemed és - étteremben lévén, lehetőség xint diszkréten - felnyögsz.
Ha csupán ennyitől nincs gasztroorgazmusod, a szicíliai pisztáciakrémtől tuti összejön. A méthode ugyanaz, roppanós karamellréteg, alatta hancúros zöld ízzel. Frigideknek, impotenseknek, illetve egzotikus izgalmakra vágyóknak erőst ajánlott a csokibrûlée. Sűrű afrikai vadon, keserédesen vadító, itt már szó sincs szűzlányról, a csokibrûlée erős és szenvedélyes, mint 1 tapasztalt szerető.

Az ízorgiától elcsigázva már csak arra vágyom, hogy ölbe kapjanak és hazavigyenek a baldachinos ágyba. Királyfi híján lábra küzdöm élveteg korpuszomat; ilyenkor mindig úgy érzem magam mint 1 újszülött őzgida, kb annyira koordinált és biztos a mozgásom. Ám legalább a lábam nem olyan szőrös.
Hazasóhajtozok, vigyorgok a csajra a liftben, pláne mikor rájövök, hogy tükör van szemben.




617 - Lélekbúvár

617 elvegyült a járókelők közt, nem nagyon figyelt kifelé.
Vannak napok, mikor jobban esik befelé élni. Nem feltétlen intenzíven, csak nézelődve. Ez a nap is ilyen volt.
Minden ugyanúgy adott volt az összkomforthoz, mint előző nap, ma vhogy mégsem járta át annyira a létezés. Mivel nem találta okát, s hiába tudta, hogy bizonyos napokon néha előfordul ilyen kósza hangulat, kezdett ideges lenni. Ráadásul.

Még csak ez hiányzik - sóhajtotta. Az utca zsongása és a lépegetés monotóniája némileg ellazította; a mozgástól többnyire megnyugodott. Perszepersze, a feszültség elleni xek legjobbika; nem véletlen rohangálnak annyit a gyerekek a napköziben.

Aztán érezte, ahogy eggyel beljebb esik. Ilyen is szokott lenni, ha már nagyon álmos. 1re beljebb esik, önmaga felé, s nem érti, hogyan nem ment még össze nagyon picire, hiszen már annyiszor beljebb esett, hogy érzése xint jócskán eltávolodott a külvilágtól. Minden 1es szinttel zsugorodik 1 méretet, mintha szintenként kapna 1-1 kicsinyítő képzést.

Eddig még sosem jutott el oda, igazán legbelülre. Ahol ő van. Őmaga. Rövid idő után újra felbukkant saját felszínén. Lehet, hogy kéne vmi tuti merülőszerkó? - jutott eszébe - mér pont a lélekbúvárnak ne kéne. Anélkül persze, hogy újra fel kell jönnöm ide.
Pedig az biztos nagy találkozás lesz majd- örült előre 617. Kíváncsi volt, hány szintes befelé. Tudta, hogy ott nagyon kicsi lesz a mostani méretéhez képest, viszont sokkal szélesebb látókört kap cserébe.

http://www.youtube.com/watch?v=kz6WmbGUt3k&feature=socblog_th

70 nap párizsi - Közlemény

Ma derült fény a tényre, hogy az SMS-ek nem érnek el hozzám. Szóval ha eddig netán bárki is 160 karakterbe fojtotta vón érdeklődését, majd bosszankodott, hogy any answer, megnyugod6, hogy nem sznob lettem, csak elvágódtam a telefonos külvilágtól.
Bár, felettébb érdekes, hogy a hálózat önkényesen szelektál, mert 1 texto ideért. Igyexem nem arra gondolni, mennyit nem kaptam meg :) A hírt a technika ördögének ajánlom.

Hogy bonne nouvelle-lel is szolgáljak, jelentem, ez az éjszaka stratégiai jelentőségű lesz, merthogy épp sötétedésre !megajándékoztam magam! 1 teli tégely éjszakai krémmel. (A szófordulat tudatos igyekezet a frankó frankofón kifejezések 7köznapi használatára, hátha pozitív tudatmódosítással járnak 1ütt. )
Ez az éjjel pedig azért más, mint a többi, mert most megtudom, mennyire 6ékony a kence. Bevallom, kicsit izgulok, és tele vagyok várakozással, mint pórusaim Q10-zel. Vajon reggel magamra ismerek a tükörben?
Jöhet a beauty sleep, négyzetre emelve.

Mindenki találkozzon a legjobb énjével álmában.

Sweet dreams that leave all worries behind you.

70 nap párizsi - Le Parc de Saint Cloud

Magyarul Szenklu Park. Itt van a villamosmegállónál. 1 böcsületes parasztember pök akkorát, amennyire van a szállótól.
Meg a fajanszmüzé is ott van a kapunál, majd oda is bemék, de mivel sütött a Nap, inkább az O2-re szavaztam.

Stéphane ugye nagyjából belőtte az irányt, de azér megérdeklődtem még útközben, hogy pls confirm, erre van a Szenklu, nemdebár? Ezt persze nem kellett vón, de ilyenekre mindig csak utólag gyön rá az ember lánya. Ideje lenne a megérzéseimre hagyatkozni, most is előbb odaértem vón... Naszóval emberünk (másik) útba igazított, hittem neki, meg is lett az eredménye.
Amikor már gyanúsan külvárosi terepre értem, újfent meginterjúvoltam az utamba eső apukát, hogy erősítsen meg az irányban. Áááááá, neeeeem, vissza kell menni, és akkor át, és ott lesz. Értem. Üzentem 1 dislike-ot az előző delikvensnek majd 180 fok, s gyia.

Itt volt a folyó, ezen átkeltem. Száraz lábbal meg a ténnyel, hogy mire kiérek, naná, hogy befelhősödik. Ennyit a fényezésről... Nadeazér így se volt rettenet, bár a lakóhajók még nem olyan buján virágosak, mint áprilisban lesznek.

Folyó

Végül aztán odaértem a kapuhoz, ahogy a legeslegelső verzió xint is odaértem vón, a 2 extrakör felesleges volt infóxzés szempontjából.

El kell mondjam, hogy Szenklu 460 hektár kertecske meg dombocska. A net xint pompás panoráma nyílik Párizsra. Bementem a kapun és néztem erre, nézten arra, de panoráma sehol. Lehervadtam, hogy itt vagyok ebben a naptalan, kilátástalan helyzetben, mosmicsinájjak. Nem sokáig kókadtam, mer mindig csak előre tekints, abból lesz vmi, úgyhogy elindultam arra, ahol a kilátást sejtettem.
Elhaladtam focicsapat mellett, vmi szitakötőszerű szobor mellett, lehagytam 1 üres babakocsit, és a csajos napot tartó nyuggercsapatot is. Úgy röhögcséltek, mint a gimnazista lányok. Engem közben elkerült jópár futócipő, meg qtya, meg biciklis. Füleltem, hátha elkapok vmi tuti francia qtyanevet, de csak Charlie volt meg Lucien. Helyes volt mind. Mint a qtyák általában :)

A nagy kies parkban aztán találtam vmit, amit lehetett iktatni a képes dossziémba:



Hármas 1ség

Ahogy haladtam, úgy lett 1re ígéretesebb a közeg. Nemhiába, 460 hektoron elfér ez+az. Régebben nem igazán értettem, mi lehet akkora flash kimenni 1 parkba és ottlenni. De biztosan a korral jön, hogy mosmá egész jól belesimultam a környezetbe, kivirultam, légcseréltem, s észrevétlenül töltődtem. Biztosan a fáktól; pedig nem is öleltem meg 1iket se.

Annyira nem figyeltem már, hogy merre mék, csak vitt a lábam, 1ik lépés a másik után, és 1x csak tessék, ott álltam 1 halom tortatartó előtt. Tortátlan volt az összes kőtál.



Lefolyó

 
Najó, csak szökőkút, szökés nélkül, szóval a lefolyó funkció épp stand-by üzemmódban. Remélem, látom vizesen is.
Jó kis csajozós program lehetett 1ébként ez anno is; kihozod ide a kis ribizlit, tökre lelazul a parktól, de persze asziszi, miattad van, ezért irtó hálás lesz, hogy ilyen tuti helyre hívtad, ettől pedig azonnal belédszeret. Low budget románc. Ez nem gáz 1ébként, mer mongyuk én is inkább elolvadok 1 képeslaptól, mint 1 plazmatévétől. (Jut eszembe, képeslap; hát 7mérföldes csizmában közelg a nemzetközi nőnap!)

Felbuzdulva a találmányon; mármint hogy 460 hektoron megtaláltam a fenti műremeket, vándoroltam tovább, s mosmá feljebb kívánkoztam, merhogy észrevettem a fejem fölött bringázókat. Úgy ítéltem, felsőbb ösvényre léphetek, így kaptattam a kijelölt kavicsokon, s bántam, hogy nem szorítottam helyet a tornacipőmnek.

Ők itt nem Lucien és Charlie, viszont türelmesen kivárták, míg leképezem őket.

Qtyák

Ez már elég magasszintű sétányon díszelgett, ezért kihegyeztem az összes érzékxvem a beígért panorámára. 1ébként meg sajnáltam, hogy nincs az a halszem, amely optikával be lehetne fogni ezt az egész látványt.
Bár azt semmiképp nem lehet fotózni, hogy éned 6ártalanul kiterjedhet, nem lökdösik a többiek, nem kell másokhoz igazodnod, szabadon lélegezhetsz, a rengeteg fa erejéből bőven jut neked is, ráadásul észrevétlenül kivonják xvezetedből a kártékony zizegést.

Éppen így volt rendjén, hogy ilyen állapotban érjek fel. Illetve, mire felértem, olyan állapotba kerültem, hogy érdemes voltam a látványra. A sövényen túl ugyanis nem állatkák vártak, hanem:

A sövényen túl

Megnyugodhatok, nem kilátástalan a helyzetem :) Vhol mélyen sejtettem, de a megerősítés mindig jóttesz.

Mivel ekkorra már több, mint 2 órája járattam a korpuszom, s kezdett hűlni a levegő, hazairányultam. Nem volt nehéz, mer simán láttam az épületet innen :)
Hogy még véletlenül se unatkozzak, a park továbbra is a kedvemet kereste. Ilyesmikkel pl:

Távlat

Nem erőszakoskodott, rámbízta, hogy xintem milyen lehet tavasszal, nyáron, ősszel. Ezzel elidőztem kicsit, mire az összes variációt vizionáltam.

Kifelé menet pát intettem a virágárus lánynak, montam, öltözzön fel kicsit, mer friss az idő, végül megígértem neki, hogy I'll be back.



Virágárus