2015. augusztus 8., szombat

Napi Igen - 2015. augusztus 7.

Ma reggel végre úgy ébredtem, hogy 1 teljes értékű éjszakát töltöttem a királylányos fekhelyemen, s nem csak grillcsirkésen forgolódtam. 

A lakatlan fáradhatatlanul udvarol, úgy tűnik nem csak primér, de esztétikai táplálékot is szállítok neki. 

Az újabbik tanítvány igazoltan is jól érzi magát az óránkon és like-olja a stílt, szóval eztán is hajlandó fizetni értem. A régi meg boldog, hogy ismét enyhén fellengzős csevejt folytathatunk franciául, és még a házit is örömmel üdvözölte. A korábbi tapasztalatok alapján ez ugyan lanyhulni fog, de mindent a maga idejében.

Munkakörülményeim továbbra is irigylésre méltók, ha nem lennék a helyemben, sárgulva fonnyadnék, csak hogy cserélhessek velem. De szerencsére saját magam jogán tölthetem a napokat a legtutibb csapatban. Ahol a tagokra nem csak én vagyok büszke, de az organization chart-unk több eleme is, sőt, xintem Teréz anya is elégedetten bólogat látván törekvésünket a harmóniára.

A tojáskrémes kifli a kedvenc vendéglátóipari egységemben némi óvodai nosztalgiát csempészett az esti dialógba, de az epersmoothie azonnal visszatrendesített 2015-be. Párbeszédpárommal eszmét cseréltünk a hanyatló erkölcsökről, ám abban megegyeztünk, hogy a helyzet nem reménytelen.

A boldogság kék járgánya hűségesen várt, hogy hazasuhanjunk az alig hűlő városban. Lehúzott ablakkal azért veszélyes zenét hallgatni, mert az önkéntelen együtt éneklés kívülről nem feltétlen olyan flowélmény, mint a kocsin belül. Bár xintem ez a relativitáselmélet kvintesszenciája, szóval nem hagyom magam kizökkenteni. 


Moi j'veux crever la main sur le coeur




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése