2012. február 16., csütörtök

70 nap párizsi - Taxi 2.

Napi 2. tökhintó, kegyes a sors, nem ugyanaz, mint reggel. 2 keréken húzom a fél életem, a kocsis felismeri bennem az üzletet, kiszáll, s rögtön nekem szegezi a kérdést:
 - Hozzám jön?
 - Hát, izé, 1 kicsit még ismerkedhetnénk, merszóval nem pont a zsánerem, és jobb, ha tudja, hogy nem főzök, úgyhogy xintem beszéljük meg.

Bepakol, jobb erőben van, mint reggeli kollégája, de ő sem 1 ideges fajta, kényelmes tempóban haladunk a 6 fokos városban. A 4 réteg ruha, sállal megspékelve kezd rámolvadni.
A kocsis beszédes, elvált és évi 5ezer regisztrációs díjat fizet, meg kamarai pénzt, és 1ébként jól emléxik a 86os télre, amikor katona volt, és 87 áprilisában hordta az újoncokat fenyőt ültetni. Hófúvásban.

Mit szólok ahhoz, hogy a malév gépeket az ír tulaj már szét is kapta alkatrésznek? Hámondom, az ördög a részletekbe' van elásva és úgyis akartam épp kérdezni, hogy nem tud-e véletlen 1 tuti turbinát, okosba'...

Nyáron olaszoknál járt, az jó hely, "tuggya, rómamegvelence, az valami, nade prága, én oda többet nem megyek, mer ott nem xetik az idegeneket" - gyorsan végigpillantok rajta és nem mondok semmit...

A lánya minipoliszban lakik amerikában, ott New Yorkon kívül minden vidék. Mindent kocsival kell csinálni (itt elképzelem, ahogy kocsival mosnak, kocsival színházaznak, kocsival szülnek ésatöbbit), és irigylik a pestieket, hogy itt micsoda társasági életet lehet vinni.

Ebből persze következik politikai és gazdasági helyzetünk méltatása, szó esik taxis blokádról, 47e HUFról, MÁVról és BKVról, majd xencsére megérkezünk a 2A-ra.

Neki is fizettem, és végül nem lettem a  felesége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése