70 nap párizsi - Eltáv

Túl az utolsó helyi reggelin, visszaszámlálás felpörgetve, fél életem 1 19 kilós bőröndben - most kéne belebotlanom a Hercegbe, má költözhetnék is hozzá iziben.

Kislakás előtt már ott őrködnek a cherubok, 12 órás váltásban. Cinkék lízingelve, szobai vegetáció szintúgy, a lakfelügyelő több körös felvételi során kiválasztva, xencsére el is fogadta a megbízatást, szóval a másik fél életem a legjobb kezekben. Még cirka 30ezernyi csekk feladásán kell túlesnem, s jöhet értem a taxi.

Apropó, taxi. Mivel ugye a lakásban épphogycsak a bútorokat hagytam, a (nekem) combközépig érő guribörivel nem volt kedvem rolizni, főleg nem átszállással. Így hívtam a központot és rendeltem 1 tökhintót, hogy beszállítmányozzon az utolsó fél munkanapomra a bázisra. Érkezünk - ígérte a hang a vonal másik végén.
Legürcöltem a pakkot az uccára, s vártam a járgányt. Csak azér nem vitt el a szél, mer kapaszkodtam a bőröndfogantyúba.

Jött is a kocsi, 1 csóri régenpiros népautó, benne régenfiatal sofőrrel. A nagy forgalomra való tekintettel elhúz mellettem, majd néhány piros lámpa után végre visszakunkorodik értem. A kocsis kiszáll, s rögtön megcsap a halálfélelem. Mármint az övé. Barátok közt is bőven 60as a figura, hát még hogy mi nem is vagyunk spanok... Beküzdi a csomagot hátra, majd 1 életem-1 halála, beszállok a VW-be.
Pár méter után már biztosra tudom, amit erősen sejtettem, sofőröm a fővárosi taxisok rekordere, életkora alapján legalábbis. Naná, hogy sikerült kifognom a legnyuggerabb kocsist egész városszerte, s mivel tempója korának megfelelő, többek közt azt is megtudom, hogy már csak 2 hete van hátra.
Tejóég, az intenzívről jár ki maszekolni, vagymi??? - szűkölöm a biztonsági öv után tapogatva. 1 mondattal később megnyugszom valamelyest; március 1-jével csak nyögdíjba távozik.

Komótosan gurulunk, ha nem erre járnék naponta, lenne időm bőségesen rácsodálkozni a környezetre. Tk EZ a sétakocsikázás, asszem.
Közben "beszélgetünk", ez persze azt jelenti, hogy ő  beszél, én hallgatom. Nem előx társalgok imígyen...
Megtudom - bár nem kérdezek; semmit -, hogy volgával kezdte, zsigulival folytatta, s 2500 kmenként vitte olajcserére. A többi márkára nem emléxem. 2 éves koromban (tehát a múlt 100adban) kitüntették a milliomodik balesetmentes kilométerért. Hevenyészett CV-jéből kiderül, hogy 76(!) éves, s mikor a felesége is szóbakerül, lelazulok, hogy legalább nem akar kikezdeni velem.

2000 pénc után célhoz is érünk, csupán hallóxvi sérülést szenvedek, szóval egész könnyen megúszom a mutatványt háló nélkül.
Aláírom a bizonylatot, ragaszkodom a csomagomhoz; erősködök, hogy emberünk sok hasznát nem venné pl az arclemosómnak - hiába ránctalanító, rajta má esse segít, max harrypotter.

Pát intek, s erőst remélem, hogy délután már nem lesz műszakban, mikor a reptéri transzfer esedékes.