617 - A nyálrabló sárkány

617 a mezőn nézelődött, sétálgatott, bár többen is óvaintették a veszedelmes sárkányok vérengző hajlamára hivatkozva. 617 nem hitt a mende-mondáknak, kitartott meggyőződése mellett, miszerint a sárkányok is csak arra vágynak, amire mindenki más: megértő szeretetre és elfogadásra. Ez persze nem 1xű, tekintettel a sárkányok (sokszor előnytelen) felépítésére. 617 azonban csodálta és irigyelte a röpképes lényeket, s feltett szándéka volt, hogy véletlenszerűen barátságba keveredve egyikük hátára kapaszkodik és megnézi földi környezetét felülnézetből. Remélte, hogy sikerül jó színben feltűnni a morc sárkányok előtt és meggyőzi őket békés szándékáról.

A Sárkányrétre csak előre kitervelt bátorsággal léphetett emberfia. Látszott, hogy ez az ő birodalmuk; különféle sárkányok heverésztek erre-arra. Sárkánylányok, sárkányfik, kisebbek, nagyobbak, mindenféle színben. Az ugyanis tévedés, hogy a sárkányok csak zöldek lehetnek.
617 előkapta a hamuba sült pogácsa mellé készített képgépet s belemásolta az egyik szunnyadó sárkánylányt:

Sárkány-boszorkány





Tőle jobbra 1 még szinte tojáshéjas sárkányfi nyújtózott, a nyűgökből ítélve szülei még nem engedték egyedül repülni.

Lenyűgözve

617 háta mögül 1re erősödő zúgással érkezett 1 kifejlett példány, s parádés csavarral simult a talajra. Angyal szállt le - súgták a többiek, a sárkánylányok még sóhajtottak is pirulva.

Angyal



617 gondolkodott, hogyan cserkészhetne be 1et, mikor dünnyögésre lett figyelmes. A morgolódás 1 zilált pikkelyű suhanctól származott. 617 nagy lépést tett és megszólította:

 - Szia! Mi történt a szárnyaddal?

 - Az a megveszekedett Draco már megint túl komolyan veszi magát. Mert azt hiszi, ő a legjobb égen-földön. És most persze kapóra jön a verseny, amit ha megnyer, 1 évig királysárkány lesz hivatalosan is. Muszáj kitalálnom valamit, különben hallgathatom jövő ilyenkorig ennek a  pojácának a hencegését - ömlött a szó a vörösödő sárkányból, épp csak nem kapott lángra. Közben igyekezett rendezni sorait, s szárnyait a tusa után. Majd észbe kapott, s bemutatkozott:

 - Wing vagyok, a szüleim úgy gondolták, ezzel aztán mindent megadtak, amire csak szükségem lehet.

Wing



 - Na és miből áll a verseny? - érdeklődött 617.

 - A szokásos, már több100 éve ugyanazokat a feladatokat kell teljesíteni.

 - Akkor könnyen felkészülhetsz rá. - vélekedett 617. Sivító porfelhő érkezett válaszul.

 - Persze, szerinted olyan könnyű manapság szüzeket rabolni?! Épp ez az, hogy ma már hol találsz lányzókat búzaszőke hajzuhataggal, tejfehér bőrrel, naiv pillantással ?! Főleg, hogy a ti rémmeséiteken felnőve az emberek olyan badarságokat terjesztenek rólunk, hogy hullik a pikkelyünk tőle. - darálta Wing, s csak úgy sütött a páncélja.

 - Szóval szüzet kell rabolni a verseny során?

 - Igen, de nem esszük meg és hajaszála se görbül, és tudod miért nem látjátok viszont az elrablottakat? Mert annyira jó dolguk van nálunk, hogy eszük ágában sincs hazamenni. De mivel nem szeretnénk, ha a puhabőrűek ideszoknának, kénytelenek vagyunk 1 kicsit lódítani, s véres nyomokat hagyni magunk után.

 - És hogy oldjátok meg manapság a lányrablást? - csillant fel 617 szeme.

 - Á, - rázta meg fejét Wing - fellazultak a szabályok. Már nem kell, hogy szőke legyen, és igazából 1 elírás miatt kell lányokat szerezni. A tulajdonképpeni feladat a nyálrablás.

 -Hogy micsoda? - fintorgott 617. - Az meg minek nektek?

 - A varázslathoz. A bagolyköpet és a gyíkláb mellé kell puhabőrűtől szerzett nyál. Deérted, ezt most hogy magyarázod el a sikoltozó fehérnépeknek? 1xűbb volt felkapni és idehozni a szüzeket, aztán nyugiban elmagyarázni, hogy nem a vérüket kívánjuk, hanem csak hogy járuljanak hozzá az éves varázslatunkhoz. Neki nem kerül semmibe, nekünk viszont élet-halál kérdés. S a versenyen zsuppolt lányok a legértékesebbek a varázs szempontjából.

 - Mit szólnál, ha megnyernénk a versenyt? - fondorkodott 617.

 - Ugyan, mindjárt vége. - fújt 1 kisebb szikracsokrot Wing.

 - Nade mondod, hogy már lazultak a szabályok, s nem kell szőke kék szemű lány a varázshoz. És ha úgy tennénk, mintha elrabolnál? Ha kell, visítok kicsit, hogy hihetőbb legyen.

 - Ó! Nocsak, szóval nem félsz? Magasra kell ám suhannunk, hogy lásson a Vének Tanácsa.

 - Bennevagyok!

 - Akkor kapaszkodj fel, aztán induljunk gyorsan. Éppen felszálláshoz való idő van. A termikekkel vicceseket lehet föl-le potyázni.

617 pikkelyszerű védőruházatot gondolt magára, biztos ami biztos. Felmászott Wingre, s úgy-ahogy megkapaszkodott. Wing beleszagolt a levegőbe, nekifeszült a szélnek, s rövidke lódulás után elrugaszkodott a talajtól. Kicsit billegett az áramlatokon, de ahogy emelkedtek, döccenés nélkül siklottak.







Irányvétel



Felkészül és vigyázz!

Az ég felé



Pedig!

A  lenti tó sávosan színeződő vize, napfényes partja, a táj váltakozó színei, a szálló madarak, a zúgó levegő mind azt bizonyította, amit 617 már régóta sejtett: igaziból repülni, anélkül, hogy bezárnának 1 gépbe, felemelő élmény. S bár a képgépet nem vitte magával, retinájáról közvetlenül sejtjeibe vetült a kép, s tudta, hogy törölhetetlenül beivódott.

Mikor már követte Wing mozdulatait, s megszokta a légi körülményeket, végképp lelazult és hagyta, hogy ide-oda dőljenek, s visszavonhatatlanul átjárta az elégedettség. Füligvigyor terült fejére, s ettől a varázslat is teljesülhetett, a szél ugyanis orvul kilopta szájából a szükséges nyálcseppet.

Wing páncélja dagadozott a büszkeségtől, hogy ilyen könnyedén teljesítette a próbát, s óvatos landolás után bezsebelte az ámuló bámulók elismerését.

Landolás