Reggelente sok üléssel lehet találkozni a fővárosban. Bár nem is csak reggelente, a nap minden szakában találok üléseket az utcán/aluljáróban/lépcsőn/bárhol, változatos szövegekkel kísérve. Lát6unk gyerekének gyűjtőt, családjának kéregetőt, özvegy, lányát 1edül nevelőt, s minden képzeletet felülmúló, pár soros élettörténeteket.
Az évek folyamán én már immunissá váltam eme szívszorító sorsokkal szemben. Pesti létformám kezdetén még valóban szánakoztam szerencsétlen embertársaim nyomorán, rászorultságán. Aztán ez elmúlt, most már csak elvétve fordul meg a fejemben, hogy a kéregetők nem a koldusmaffia tagjai, s az összegyűjtött pénzzel úgyis elszámoltatják őket a nap végén. Ha vmelyikük mégis eltalálja szőrös szívemet 1 jól célzott töltettel, hát kap6nak reggeiit/vacsorát, napszaktól függően. Kp-t ritkán tartok magamnál, és 1előre nincs kártyalehúzó termináljuk.
Anno 1x oktondi módon "segítettem". 1 néni mantrázta a metróbejáratnál, hogy éhes és ennivalóra kér. Épp volt nálam 2 teljes kiőrlésű, sokmagvas kifli/zsemle. Nagyon finom mind1ik, reggelire vittem magammal. Odaadtam, gondolván, neki is ízlik majd, pláne, ha nagyon éhes. Hadd ne kommentáljam az arckifejezését, mikor szemügyre vette, mit adtam neki. Visszanézni se mertem, ám cserébe anyukám biztos jó egésségnek örvendett azokban a napokban :)
Kivétel persze mindenhol van. Ilyen Jani. Vele most már csak ritkásan futok össze, költözésből kifolyólag, de amíg napi szinten mítingeltünk, egész üdítő színfoltként tűnt fel az aluljárós lidércnyomásban.
Jani - azt gondolom - nem teljesen 100-as, de még mindig jóindulatúbb, mint "ép" társaink. Az aluljáróban szokta osztogatni céduláit, melyeken bőszen hirdeti, hogy kerti munkákat vállal, bár xintem elég borsos áron; 8000/nap. Persze lehet, hogy pesti viszonylatban ez nem olyan sok, ha minden háztáji teendőt elvégez. Szóval Jani előzékenyen megdicséri a ruhámat, a hajamat, néha elkísér, mondván, leellenőrzi a haverja kocsiját (megvan-e még). A haver állítólag 1 méhész, aki az 1kori lakásom közelében praktizál. Jani érdeklődik, hogy mindig későn járok-e haza, nagyon sokat dolgozok-e, s nem lenne-e szükségem 1 méhészre. Továbbá, hogy nem tudnám-e rábeszélni az irodámat, hogy ültessen kertet, amit aztán ő nagyon szívesen gondozna, rám való tekintettel. Ezt sajnos nem tudtam elintézni. Asszem, Janival egész jóban voltunk. Ha sokáig nem láttam, már kezdtem aggódni, hogy van-e elég munkája.
Az évek folyamán én már immunissá váltam eme szívszorító sorsokkal szemben. Pesti létformám kezdetén még valóban szánakoztam szerencsétlen embertársaim nyomorán, rászorultságán. Aztán ez elmúlt, most már csak elvétve fordul meg a fejemben, hogy a kéregetők nem a koldusmaffia tagjai, s az összegyűjtött pénzzel úgyis elszámoltatják őket a nap végén. Ha vmelyikük mégis eltalálja szőrös szívemet 1 jól célzott töltettel, hát kap6nak reggeiit/vacsorát, napszaktól függően. Kp-t ritkán tartok magamnál, és 1előre nincs kártyalehúzó termináljuk.
Anno 1x oktondi módon "segítettem". 1 néni mantrázta a metróbejáratnál, hogy éhes és ennivalóra kér. Épp volt nálam 2 teljes kiőrlésű, sokmagvas kifli/zsemle. Nagyon finom mind1ik, reggelire vittem magammal. Odaadtam, gondolván, neki is ízlik majd, pláne, ha nagyon éhes. Hadd ne kommentáljam az arckifejezését, mikor szemügyre vette, mit adtam neki. Visszanézni se mertem, ám cserébe anyukám biztos jó egésségnek örvendett azokban a napokban :)
Kivétel persze mindenhol van. Ilyen Jani. Vele most már csak ritkásan futok össze, költözésből kifolyólag, de amíg napi szinten mítingeltünk, egész üdítő színfoltként tűnt fel az aluljárós lidércnyomásban.
Jani - azt gondolom - nem teljesen 100-as, de még mindig jóindulatúbb, mint "ép" társaink. Az aluljáróban szokta osztogatni céduláit, melyeken bőszen hirdeti, hogy kerti munkákat vállal, bár xintem elég borsos áron; 8000/nap. Persze lehet, hogy pesti viszonylatban ez nem olyan sok, ha minden háztáji teendőt elvégez. Szóval Jani előzékenyen megdicséri a ruhámat, a hajamat, néha elkísér, mondván, leellenőrzi a haverja kocsiját (megvan-e még). A haver állítólag 1 méhész, aki az 1kori lakásom közelében praktizál. Jani érdeklődik, hogy mindig későn járok-e haza, nagyon sokat dolgozok-e, s nem lenne-e szükségem 1 méhészre. Továbbá, hogy nem tudnám-e rábeszélni az irodámat, hogy ültessen kertet, amit aztán ő nagyon szívesen gondozna, rám való tekintettel. Ezt sajnos nem tudtam elintézni. Asszem, Janival egész jóban voltunk. Ha sokáig nem láttam, már kezdtem aggódni, hogy van-e elég munkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése